Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-01 / 13. szám
Első évfolyam. 13. szám. Pest, április l én 1858. PROTESTÁNS EGYHÁZI s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IHRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Az elnökség és a fizetés a magyar prot. egyházban. A Prot. Egyh. és Isk. lapban — újjászületése óta — főként két fontos egyházi kérdés tárgyaltatott. Az elnökség és a fizetések kérdése. E két kérdésre nézve akarom én is elmondani nézetemet, figyelemmel az e tárgyakban megjelent cikkekre, a nélkül azonban, liogy azokat egyenként, részletesen taglalni akarnám , miáltal gyakran szükségtelen ismétlésekbe kellene esnem, olykor pedig oly állítások ellen kelnem harcra, melyek vagy mások által már megcáfoltattak, vagy magok megcáfolják magokat. A mi ezen tárgyak körül nézetemmel egyezőleg elmondatott, abból csak annyit fogok tehát ismételni, a mennyit ismételnem kell, hogy magamat érthetővé tehessem, s csak is az olyan állításokra nézve teendem észrevételemet, melyek ha bár szerintem helytelenek is, birnak a helyességnek annyi szinével, vagy hízelegnek annyira némely köztünk uralkodó vágyak- és nézeteknek, hogy hatást gyakorolhatnának. Az elnöki kérdést illetőleg megvallom ohajtásom volt, hogy az most ne képezze vitatkozás tárgyát; óhajtottam ezt; mert midőn egy felől nem birom átlátni, minő baj vagy hátramaradás származhatott volna az egyházra nézve abból, ha az utolsó évtizedekben szokásban volt kettőselnökség — egyszerűen kiterjesztve a zsinat- és conventre is — minden vitatkozás nélkül meghagyatott volna. igen is látom a veszélyt,mely ezen kérdés feszegetéséből, a szenvedélyek felizgatása által származhat. Nem mutatja-e egyházunk története, hogy az utolsó 100 év alatt derék tudományos, vallásos férfiak a lelkész és nemlelkész egyháztagok, vagyis •— mert verba valent usu — az egyháziak és világiak egyházi ügyekben mimódoni részvételök feletti vitatkozások folytán oda hagyták magokat szenvedélyeik által ragadtatni , hogy az egyháznak helyrehozhatatlan kárt tegyenek, s annak legszentebb jogait veszélyeztessék. Miután azonban »— már e lapok megjelenése előtt is -— szóba hozatott ezen kérdés, elmondom én is röviden irányábani véleményemet. Teljesen osztom azok nézetét, kik azt mondják, miszerint hitelveink csak annyit határoznak meg, hogy az egyháznak bármely tagja viselhet abban — az egyház megbizásából, és mindenki csakis abból— bármely hivatalt, és igy az elnökséget is; de hogy azután ezen elnök lelkész legyen vagy nem lelkész, vagy épen kettőselnökség állíttassék fel, erről hit-elveink hallgatnak, ezt az egyház saját belátása, saját szükségei szerint intézheti. Félre téve tehát a hitelvek fejtegetését, gyakorlatilag tekintem a dolgot s azt mondom: hogy körülményeink között a kettőselnökség határozottan a leghelyesebb. Nem dönti meg ezen állításomat azon sokat emlegetett és elméletben el nem is vitázható állítás, hogy ez anomalia, ez képtelenség, mert hogy az ezen állítás nyomán származtatott rosz következések és bajok vele okvetlenül együttjárni nem tartoznak, azt a néhány évtizedes, sőt néhol ennél sokkal hosszabb tapasztalás bebizonyította. Ismerjük mindnyájan ama hatalmas nemzetet, melynek alkotmánya nemcsak egy anomaliát foglal macában, és mégis a nemzetet nagygyá és boldoggá teszi; mert történeti uton, az élet szükségeiből fejlődvén ki, azoknak megfelel. Ismerjük hasonlag azon másik hatalmas nemzetet is, melynek már több izben volt, minden anomalia nélküli — egy végből kiszabott alkotmánya, s mely mégis soha boldog és nyugodt nem volt, mert az elméletben szép, összevágó szerkezet nem történetileg fejlődvén ki, az elméletet annyiszor kigúnyoló gyakorlati élet szükségeinek meg nem felelt. Hogy pedig a kettőselnökség minálunk történeti uton épen az egyháziak és világiak közt fenforgott kellemetlenségek megszüntetése céljából fejlődött ki, azt alig fogja az egyház és népelem címli cikk tisztelt irója megcáfolhatni azzal, hogy az első keresztyén századokban nem volt, sőt hazánkban sem mindig volt kettőselnökség. Hiszen nem a-