Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

mind a városból, mind annak falvaiból eltávolíttassanak. Csak Pápay Imre tanácsos volt elég bátor, e feltételeknek ellentmondani, de az mitsem használt. A prédikátorok és tanítók csakugyan kénytelenek voltak a városból s annak birtokaiból eltávozni. De a nép sem az 1585-ben e tárgyban kibocsátott kemény tilalom, sem az akkori városbíró kegyetlensége, sem pénzbeli büntetések által vissza nem tartatkaték attól, hogy istentisztelet végett a szomszéd Keresztúrra s Nyékre ne járjon, s esketések és keresztelések alkalmával is az ottani evang. lelkészekhez ne fordulj011; sőt a nép még halottait is inkább minden szertartás nélkül tette a nyugalom helyére, semhogy a kath. pap szolgálatával élt volna. A latin iskolába kath. tanítókat helyeztek, a soproniak tehát gyermekeiket a szomszéd Keresztúrra vagy Csepreglibe vitték, vagy külföldre küldözék, s F a b r i c i u s M á r k kath. reetor azzal indokolja a magistratushoz benyujtott segélykérő folyamodványát, hogy azon egész idő alatt, hogy hivatalát viseli semmi ifjúság sem küldetett hozzá. 1597-ben Győrnek a törökök által lett elfoglaltatása után Herberstein ezredes német segédhadakkal érkezett Sopronba. Vele volt Griinberger Gábor evang. tábori pap, ki az ezredes meghagyásából több ízben prédikált a nép előtt. Ezt az ezrednek eltávozta után az ezredes beleegyezésével visszamarasztalák, okt. 27-én. De már nov. 12-én Rudolf parancsa kitiltá a papot a városból, s a soproniak hiába könyörögtek Rudolf királynál, Mátyás főhercegnél s Kutasy győri püspöknél; a nép ellenszegült a kitiltó parancsnak, tehát 1598-ban négy püspökből, a királyi személynök- s ennek jegyzőjéből álló bizottmány ment Sopronba, s ez csakugyan kivitte, hogy a lelkész elbocsáttaték, miután élő szóval megígérte, hogy ezután akadály nélkül mehetnek a szomszéd falukba istentiszteletre, mely ígéretet azonban csakhamar megsemmisítettek, s azonfelül a várost még tetemes pénzbírságra is marasztalták el, mivel dacoskodni mert. Mindezen vallási üldözés ellenére a soproni polgárság hü maradt királyához, s Bocskay vezéreinek nem sikerült azt hűségében megtánt orítani. Az lb06-ki békekötés végre Sopronnak is megadá a lelkiisméreti szabadságot. Még 1606-ban hívtak meg két evang. lelkészt, majdnem ugyanakkor helyreálliták a polgári és latin iskolákat is. Ennek uj rectora, Frank István, Izenakból, eleintén csak másod magával tanitá az ifjúságot. S c h w a n shoffer Kristóf s Ilausmaner Kristóf rectorsága alatt (1610—1632) a latin iskola ismét szép virágzásnak indult, s messzebb vidékekről is költöztek Sopronba ifjak, kivált azért is, mivel a jól rendezett alumneumban az úgynevezett „adstansok" nemcsak élelemmel, hanem lakással, ruházattal s minden más szükséges dologgal láttattak el, azon szolgálatért, melyet az istentiszteleten a kántor vezérlete alatt tettek. A kántor egyszersmind a harmadik osztály rendes tanítója volt. Nemsokára négy különböző templomban öt evang. lelkész hirdette az evang. egyház tanjait. 1623-bana latin iskola uj, ötödik osztálylyal szaporodék, s a reetor mellé director választatott, — 1633-ban még egy hatodik, vegyes német-latin osztály csatoltatott hozzá, úgyhogy akkor az ifjak már teljesen elkészülhettek az akadémiai pályára, sőt egyesek mindjárt a soproni iskolából mentek lelkészi állomásra. A XVII. század másod felében az 1612 óta fenálló magyar népiskolát is gymnasiummá törekedtek átalakítani, hogy abban különösen a leendő magyar lelkészek képeztetnének, miután Nádasdy Ferencz katholikussá levén, a híres c s e preghi kollégium, a magyar lelkészek eddigi főneveidéje megszűnt lenni, az imitt-amott létező magyar községi iskolák pedig a célnak meg nem felelhettek. Ezen körülményeknél fogva 1652-ben Wittnédy Istv. volt magyar jegyző s Gr ad György tanácsos azon előadással léptek föl a magistratus előtt: „A nemes tanács tudni fogja, hogy a lelkészet a magyar vidéken, különösen a hódolt részekben, oly gyenge lábon áll, hogy annak felsegéllése módjáról szükségesképen gondoskodni kellene, nehogy, mikép superintendens urnák a minap oka volt panaszkodni, oly egyéneket kelljen fölszentelnie, kik az olvasásban is gyengék. Hogy tehát e részben valami történjék, őnekik szándékuk, más keresztyén szivektől gyámolítva, hat magyar származású egyént eltartani; de szobácskára s fára volna szükségök; reménylik tehát, hogy a nemes tanács is járuland némi áldozattal e célhoz, s kétségkívül még más nemesszivü emberek is akadnak, kik e szándékukat helyeslendik s elősegitendik." 1657-ben e tárgy újra szőnyegre került a tanács előtt, még pedig nem mint egy-két férfiú indítványa, hanem mint a község kívánalma, s már nemcsak néhány magyar ifjú segedelmezéséről volt szó, hanem külön magyar tanoda szervezéséről. A tanács elfogadta az illető indítványt, s a szükséges költség szabad ajánlatok utján bekerülvén, már a következő év elején megvetetett az uj intézett számára egy ház, s jul. elején P er é n n y e i B á 1 i n t hivatott rectornak Köszegliröl, oly fizetés mellett, minőt akkoron kevés evang. tanár húzott, t. i. szabad lakáson kivül 250 cs. frt, 6 akó bor, 16 mérő gabona, 16 öl fa biztosíttatott neki évi fizetésül. Perénnyei azonban nem fogadta el a híványt, s az intézet vezetése ideiglenesen Sár fői Jánosra, az eddigi magyar tanítóra bízatott; 1659-ben pedig K ö v e s d y Pál hívatott meg rectornak. A magyar középtanoda is csakhamar felvirágzott, s igy Sopron ez idő óta két gymnasiumot tartott fenn, melyek fölött a tanács viselé a főfeliigyelést, mint az egyháznak s iskoláknak patrónusa. 1664-ben oly intézkedés történt, hogy a három német ajkú rendes lelkész mindenikéhez külön-külön két bel-és egy kültanácsbeli tag és egy polgár neveztetett ki három iskolai bizottmányul, melyek egymást havonként felváltva az iskolákat szorgalmasan meglátogassák s a netán tapasztalt hiányokat s az ezek iránti javaslataikat a polgármesternek, mint főgodnoknak följelentsék. Az idétt az egyházi és tanodaügy Sopronban oly virágzásra jutott, mint akkoron hazánkban tán seholsem volt. Külön iskolai pénztár még nem volt, a szükséges költségek az egyházi pénztárból fedeztettek s ha onnan ki nem telt, mi nagyon ritkán esett meg, akkor a városi közpénztár vétetett igénybe. A soproni evang. egyház s iskolák ezen virágzó állapotát megsemmisíté az 1674-diki év. Tudjuk, hogy az 1670-ben fölfedezett összeesküvés oliajtott ürügyül szolgált az evangélikusok legdühösebb üldözésére. A pozsonyi törvényszék Szelepesén y i G y ö r g y vakbuzgó főpap elnöklete alatt az összes evang. lelkészekre és tanítókra kimondá a felségsértési bíínt. Az evang. istentisztelet annak következtén hazánk mindazon részeiben megszűnt, melyek Leopold királyt uralták, az evang. gyülekezetekbe kath. papok küldettek, templomaik és iskoláik erőhatalommal foglaltattak el. Sopront illetőleg 1671-ben az evangélikusok a sz. Mihályi templom harangjainak liazsnálatától estek el, 1672-ben ráparancsolták a városra, hogy mind a kíil-mind a beltanács felényire katliolikusokkal töletessék be s minthogy ez eddigelé nem történt, azért 34000 ftnyi büntetést róvtak reá; liiában mentegetőzött a város azzal, hogy ez mind eddig se nem kívántatott tőle, se lehetséges nem lett volna, miután kebelében erre alkalmas kathol. egyének nem voltak. 1674 eljén S z échenyi György győri püspök elfoglalta a város birtokához tartozó falvakon az evang. templomokat, ugyanazon év febr. l-jén Szelepcsényi rendelete érkezett Sopronba, melyben mind az öt lelkész, valamennyi tanitó, a kül- és beltanács összes evang. tagjai s számos más polgárok a pozsonyi törvényszék elé idéztettek. Erre nagy rémület támadt. Követek jártak Pozsonyba és Bécsbe, de csak azon feltétel alatt nyertek némi reményt, hogy ha az evang. gyülekezet magát egyedül a király kegyelmére bizza; a tanács engedett a szükségnek s igy febr. 15-dikén elkészült a kir. fiskussal ama szerződés, mely szerint a soproni gyülekezet kénytelen vala, minden templomait, kápolnáit, javadalmait, egyházi és iskolai épületeit, melyeknek már régóta birtokában volt, az azokhoz tartozó mindennemű készületekkel együtt a kir. fiskusnak rögtön átadni; a prédikátorokat, káplánokat, tanítókat és segédeiket 15 nap alatt a városból kiutasítani, vagy téritvény kiadására bírni, mely szerint mindenféle egyházi és iskolai hivataloskodásrul lemondanak. A k. fiskus ezek ellenében reményt nyujta, hogy a Bécsben levő birodalmi tanácsnokok s követek vallási gyakorlatára, melyben a soproniak is részt vehessenek, ő Felsége által kijelölendő helyen két prédikátort fognak tarthatni, valamint a Sopronban tartózkodó Eggenberg hercegnő házában is a hercegnő engedelmével fognak részt vehetni az isteni tiszteletben, stb. Tehát mégis a sop-