Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-25 / 12. szám

tak, tanúsítja ezt a mult század utolsó tizede, midőn 1791-ben befolyásuk által a 26-dik cikknek léte keletkezett , tanúsítják ezt e század több ország-gyűlései is. A pap Krisztus Urunk szellemében egyházunk szolgája (Mát. 23, 11.), ő az egyház által választatik és nem & püspök által neveztetik, — az ő hivatása szellemi, ő" a vallásos buzgóságnak, keresztyén szeretetnek, a lelki békének hirdetője és Jézus azon országának I. Ján. 18, 36 szerint, nem világból való, terjesztője.:, az ő köre tehát a benső misssió — mind ezt e lap hasábjaiban igen jó fejtegette a Gömöri egyháznak általam igen tisztelt lelkésze. -— A világi elemnek egymás szerep jutott — ez az egyház anyagi gyámolítója és szellemi védője;— és ezen a két alapon állt fenn három századokon keresztül egyházunk. — Uraim! ne bántsuk, ne romboljuk le azon épületet, melyet őseink véres verítékkel szereztek és fenntartottak. Maradjunk a régi gyakorlatnál, •— egyháznnk szervezését illetőleg, ne sokat theoretizáljunk és improvizáljunk, ezen két factornak eredményei e korszakban, ugy sem egy boldogító létnek tényezői. Tudom és hiszem, hogy „iliacos intra et extra muros peccatum est" -— azaz más szavakkal, sokszor a világi, sokszor az egyházi elem elvesztette az egyensúlyt, —- hibázott ott vagy amott a világi felügyelő, a mennyiben nem elegendő buzgóságot tanúsított, de hibázott ott vagy amott a lelkész is, a mennyiben az egyházat vagy presbyteriumot mellőzve vagy meg sem kérdezve, tisztán maga akaratját követte —• de egyesítve a két elem még is csak üdvös célt eszközölt. Azért Uraim legyünk rokonok h i t b e n, és osztozzunk a cselekvésben. Feltéve, hogy ahierarchicus tendentia annyira lábra kapjon — hogy az egyházi gyűléseknek minden fokozatin keresztül csupán egyedül egy papi személy elnökösködjék, akkor igen sok világi a gyűlésekből el fog maradni. En legalább őszintén bevallva meggyőződésemet, az ilyen gyűlésnek, mely a hierarchiának jellegét viseli, tagja nem fognék lenni. De házi körembe ütném fel a belső missiónak szent tanyáját inkább mintsem, hogy a gyűlésbe meghonosított presbyteriális rendszeremet csorbítva lássam : a szent irás magasztos forrásaiból fogom azon elveket gyermekeimnek hon magyarázni, melyek vallásunknak , egyházunknak sarkalotos elveit teszik — de. .valljon fog e a nagyobb rész igy gondolkozni, az már más kérdés, — minden esetre a papság ily módoni uralkodása alatt — a lelkipásztornak nyájja alig ha fog szaporodni; — sőt inkább kevesbedni. Azonban hiszem és reménylem valamint eddig is egyházi gyülésinkben szerencsénk volt azt tapasztalni, — ugy jelenleg is a nagyobb rész máskép gondolkozik és nem akarja a százados terebélyes cserfát, melynek lombjai alatt, a fáradt vándor pihenést és lelki nyugalmat talált, éltető gyökereitől megfosztani. En Uraim, magammal számot vetettem, és ezzel a nyilatkozattal magamnak és számos elvbarátimnak tartoztam. Bármiféle felelet, vagy cáfolat, vagy elmefuttatás jöjjön e cikkre, előre nyilvánítom, hogy én semmiféle polémiába ott, a hol századok óta való tények az ügy mellett szólnak, nem fogok belebocsátkozni ; — de oly fohászszal végzem cikkemet, hogy mindenben eszközöljük az egyetértést — és távol.tsuk a meghasonlást, —- mert az első, egyházunkat rendítlenül erősíteni, a másik nevezetesen gyengíteni fogná „concordia enim res parvae erescunt, discordia maximae dilabuntur." Báró P r ó n a i. Gábor. Merengés is, nem is. (Vége.) Mondhatná valaki: van ezekben némi igazság; hanem az ujabb kormányzati tanok, a felelősség és központosítás eszméjeért, az egyszemélyü hivatalfőnökséghez hajlanak, azért az egyház kormányzatában is erre kellene szavaznunk. Hagyjuk azokat a meddő theoriákat, mik egy szeszélykapkodta nép hajlongó embereinek szívtelen okoskodásaiból eredve, a divat fénymázával szédítik a világot , hogy tennének bizonyságot a géppé aljasított emberiség nyomorúságáról. Körül nézem magamat, én nem látok bennök nyereményt az emberiség részére. A központosítás, mint a kertész ollója, sokszor szükségtelenül is nyirbálja az egyéni életet, hogy egy pillanattal ellássa a tömegeket, miket saját érdekében működtetni akar. De a vallásnak és egyháznak feladata nem az, hogy nulliíicálja, hanem hogy kifejtse az individualitást, hogy az ne eszköz, hanem legyen cél dicsőségére Istennek és az emberiségnek. S csak ha a vallás malasztja elvesztette erejét vezetni híveit a jóra, akkor áll elő a szükség, hogy a hatalom vasveszszője tartóztassa őket a rosztól. Ha azt mondja valaki, hogy egy hadnak két vezére , egy hivatalnak két főnöke, egy egyházmegyének két egytárgyban működő esperese nem lehet, azt értem és természetesnek vallom; de ha azt mondja valaki, hogy egy gyűlésnek, melynek nem annyira célja a cselekvésbeni bármi ároni gyorsaság, mint inkább a véleményekben! mindeneket kielégítő méltányosság, egyszerre kár nélkül két elnöke nem lehet, azt nem értem. Valóban ellenkezőt tanúsít saját gyakorlatunk, ellenkezőt bizonyítottak Magyarország gyűléseinek nem régen elhallgatott tanácskozásai, melyeknek veleje, a kerületi ülések annyi nevezetes kérdéseket, oly viszás körülmények közt, folyvást kettőselnökség alatt vitattak meg, és hoztak tisztába a nélkül, hogy a kettőselnökségből a tanácskozások folyamára csak pillanatnyi fönakadás is következett volna. Es hajdan Róma nem kettőselnökség alatt emelkedett-e egyszerű városból azon magasságra, honnan nemcsak az ismert világ nagyobb részének, de míveltsége és okszerű intézményei által, ugy szólván, még a jövő időknek is törvényt szabott. Mely magasságból azon pillanatban kezdett hanyatlani, a midőn eltűrte,