Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

kes férjfiak a szent ügy rneliett! A hit melyet Istenben, a bizalom, melyet önmagatokban és a remény, melyet hitro­konok buzgó részvétében vetettetek, nem engedendi hogy szégyent valljatok. Bezárjuk e közleményt, — melyet az érdem elismeréseül; a nemeslelkü adakozók iránt, — a ko­ronás főktől le a fillérével áldozó özvegyig — hálatartozás­ból ; és azon okból bocsátunk közre, hogy a kik még e szent I ügyre nem adakoztak, a közlött adatok fényes példáin fel­buzdulva, ne késsenek adományaikkal a szent ügyet előmoz­dítani , — azon levélnek egy helyével, melyet a fen neve­zet férjfiak, a német szövegű közlemény elején 85 éves buz­gó Dr. Steinkopff. J. londoni német lelkész és a képezdei vállalat érdekében ténykedő bizottmány alapitójától 1857. Dec. 10-ről közölnek: „Mit innigem Danke gegen Gott er­kennen wir es, dass Er sehr Grosses an Ihnen und durch Sie gethan und Ihren Glauben und Ihre thätige Wirksam­keit sichtbar mit Seinem Segen gekrönt hat; Er schenke Ihnen ferner Weisheit, Muth und Kraft, das so segenreich begonnene Werk so fortzuführen, dass dadurch Sein gros­ser Name verherrlicht werde und dass Ihr im Kleinen ange­fangenes Seminarium zu einer Anstalt heranblühen möge, in der Hunderte, ja Tausende von Jünglingen zu kenntniss­reichen, erleuchteten, christlich gesinnten und rechtschaffen wandelnden Lehrern der lieben Jugend gebildet, und der protestantischen Kirche Ungarns für Zeitgenossen und Nach­welt zum Segen gesetzt werden mögen." v Közli X. f Losoncz. A Prot. Egyb. és Isk. lap 8-dik számában Cz elder Már t on losonczi reform, helyettes lelkész ur panaszt emel az iránt, hogy Losoncz városában a reformá­ta egyháznak bizonyos segélypénz, mely a városi pénztár­botaz egyház szükségeinek fedezésére évenként fordíttatott, az utolsó időkben, nevezetesen 1853-ikévóta, megtagadta­tik ; s hogy igy az egyház „ősi jogaitól" megfosztatott. Ezen megfosztás — igy okoskodik a helyettes lelkész ur — annál nagyobb sérelem „mert Losonczon a XVIII-ik század utolsó feléig egyedül a reform, vallás volt uralko­dó, — s a városnak minden tisztviselője törvény szerint csak reform, vallástételt követő lehetett, mely törvény a forradalom előtt csak kevés idővel szűnt meg. A város és a reform, egyház a legszorosabb testvéri összeköttetésben volt egymással, egyik a másikat kölcsönösen támogatta, segítette; s a városi tisztviselőségnek mindegyik renden és rangon lévő tagja, hivatala elfoglalásakor eskü szerint köteleztetett a reform, egyház jogainak megőrzésére, virágzásának előmozdítására; s az egyház lelkészeinek s i az iskola oktatóinak az ősök által megállapított fizetésök egy részének lelkiismeretes kiszolgáltatására a város pénz­tárából , s jövedelmeiből, stb. Erre nézve következő rövid észrevételünk van : 1) Az utolsó, múlt év végével véghezvitt népöszsze­irás szerint lakik Losonczon: Ágostai hitvall. evangelikus .... 1044 Római katholikus 810 Helvét hitvall. evangelikus . . . .441 összesen: 2295 lélek s igy a reform, vallástételt követők száma 1 /5 része a lakosoknak. 2) Az ágostai hitvallást követő evangélikusok és a ró- l mai katholikusok — tehát a lakosok4 /5 része — a városi pénztárból soha egy fillért sem kaptak. 3) Azon összeg, mely a város pénztárából a reform, egy­háznak évenként kiszolgáltatott — körülbelül 2,000 p. ft. — nem volt alapítvány, hanem egyszerű segélypénz. 4) A város a kérdéses öszveg kiszolgáltatását legin­kább azon oknál fogva tagadta meg, mert pénzviszonyai az orosz pusztítás óta oly szomorú állapotban vannak, hogy administrationalis költségeit is alig fedezheti. 5) A város végre az 1856-ik év ápril. 14-kén tartatott gyűlésének hatarozata szerint, a kérdéses segélypénzt — pénzviszonyainak elrendezése után — ismét kiszolgálta­tandja; de természetesen nem csak a reformata egyház íog benne részesülni, hanem mind a három egyház aránylagosan! Hisszük miszerint eliez nem kell commentár! A re­formáta egyház tudniillik oly városban hol annak hívei csak V5 részét teszik az összes lakosságnak, nem lehet többé uralkodó; a városi tiszt- és képviselők nem lehetnek töb­bé csak reformátusok, de természetesen ágost. hitvallá­snak és római katholikusok is; s ezek eskü szerint nem köte­leztethetnek oly kiváltságok íentartására, melyeknek jogszerűsége a megváltozott viszonyok miatt, nem csak régen megszűnt, de világos igazságtalansággá vált! — Tanuljunk felejteni! „Változat átka alatt nyög minden földi teremtmény, Lassú szokás egyedül ellene védpaizsunk." * * Emléklap. Csöndes esőhöz, jótékony csermelyhez hasonló volt miriszlói ref. pap néhai Jiáuyai Lászlónak élete: méltó, hogy emléke papjaink között ünnepelve fenn­tartassék s ha valaki, bizonyára ő méltó, hogy papjainknak példány gyanánt kitüzessék, melyhez szabják éltök folyását. Miriszló nem épen 400 lélekből álló reform, magyar egyház: ezelőtt 50 évvel tiszta magyar helység ; most ve­gyes oláh atyafiakkal, N.-Enyed tőszomszédságában; a forradalom előtt az egész falut a n.-enyedi ref. főoskolabir­ta; jelenleg is az a nagyobb birtokos. A reform, egyháznak van minden fordulón (dűlőn) külön egy, s a három határban együtt 3 hold szántója, melyet a hallgatók mivelnekmeg: évenként egyiket öszbuzával, kukoricával vetvén s a har­madikat ugarban hagyván. Van ezen fölül 4 kis darab sző­lője, melyek együtt bőterméskor 90-120 veder mustot ter­menek, van egy darabka erdője, melyből a papi és mesteri fabért viszik bé a hallgatók. Tett volt néhai nagy-enyedi tanár Ajtai Abad Mihály 200 váltó m. f't. alapítványt, hogy kamatja a pap fizetését nevelje mely 1811-ben 139 v. m. ftra szállott le. E vagyonnal kapta Bányai László a mirisz­lói ref. egyházat, midőn papi hivatalába lépett, s kerek számmal ötven évi kitartó fáradozásával, pártoltatva az enyedi ref. főoskola elöljáróitól s menyei ihletséget be­szívott hallgatóitól, új templomot és mesterlakot épített; s e mellett a fönnebbi fekvőségeknek évi jövedeiinét, mely gondatlan kezelés mellett, az egyház évi kellékeit is alig lett volna képes födözni, megtakarítván, azokból, mint a fel­fogott eső csöppekből, többféle tőkéket teremtett az egy­ház ugy, hogy jelenleg van e kis egyháznak: a) templom­tőke eim alatt 700 v. n. ft. pénz, — és 100 véka kukorica— tökéje; b) iskolavagyon cím alatt 750 v. n. ft. pénz,— 300 véka szemes kukorica tőkéje, c) a kepe elterjesztésére inditott alapítvány cime alatt 220 véka buza,— és 400 v.n. ft tőkéje^ Ezen utolsó tökét azért alapította, hogy kamatjá­ból az egyházi személyekre eső közterheket födözzék, s a fölösleg tőkésittetvén, midőn a tőke akkorára nő, hogy ka­matja födözketi a mesteri, — és papi bért, az irt egyházi személyek e kamatból fizettessenek, s a kepe eltörültessék. Mely eltörlésbe hihetőleg nem fog beleegyezni az erdélyi ref. anyaszentegyház egyeteme; de azért üdvösen fog e tő­ke gyümölcsözni az egyházi személyek fölsegéllésére. S mig a tisztelt férfiú egyházát kitartó takarékossá­gával virágzó karba emelte: egyúttal jóltevöje volt a hely­ségbeli szegényeknek. Mert az irt gabonatőkéket mindig ptinköst után kölcsönözik ki, és aratás után szedik föl, ha t. i. jó termés volt; ha pedig szűk termés volt, csak a kamatot hajtják fel, a tőkének fölszedését jobb termésre halasztván. S igy Bányai L. működésének ered­ménye , hogy gabonadrágaság, szüktermés idején, a mirisz­lói nép nem adósodik el az életnedvet elszivó uzsorásoknak. Alapító levelében igy szól: kevesen kezdve indultam ki, templom- s iskolaépítéssel, s egyéb bajokkal küzdve ér­tem el azon célomot, hogy a nagyérdemű Ajtai Abod Mi­hály tanár alapítványához valamit én is ragaszthassak. Vala­mint a hegytetőn a gyermek összemarkolta hólapta, a hegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom