Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

kes férjfiak a szent ügy rneliett! A hit melyet Istenben, a bizalom, melyet önmagatokban és a remény, melyet hitrokonok buzgó részvétében vetettetek, nem engedendi hogy szégyent valljatok. Bezárjuk e közleményt, — melyet az érdem elismeréseül; a nemeslelkü adakozók iránt, — a koronás főktől le a fillérével áldozó özvegyig — hálatartozásból ; és azon okból bocsátunk közre, hogy a kik még e szent I ügyre nem adakoztak, a közlött adatok fényes példáin felbuzdulva, ne késsenek adományaikkal a szent ügyet előmozdítani , — azon levélnek egy helyével, melyet a fen nevezet férjfiak, a német szövegű közlemény elején 85 éves buzgó Dr. Steinkopff. J. londoni német lelkész és a képezdei vállalat érdekében ténykedő bizottmány alapitójától 1857. Dec. 10-ről közölnek: „Mit innigem Danke gegen Gott erkennen wir es, dass Er sehr Grosses an Ihnen und durch Sie gethan und Ihren Glauben und Ihre thätige Wirksamkeit sichtbar mit Seinem Segen gekrönt hat; Er schenke Ihnen ferner Weisheit, Muth und Kraft, das so segenreich begonnene Werk so fortzuführen, dass dadurch Sein grosser Name verherrlicht werde und dass Ihr im Kleinen angefangenes Seminarium zu einer Anstalt heranblühen möge, in der Hunderte, ja Tausende von Jünglingen zu kenntnissreichen, erleuchteten, christlich gesinnten und rechtschaffen wandelnden Lehrern der lieben Jugend gebildet, und der protestantischen Kirche Ungarns für Zeitgenossen und Nachwelt zum Segen gesetzt werden mögen." v Közli X. f Losoncz. A Prot. Egyb. és Isk. lap 8-dik számában Cz elder Már t on losonczi reform, helyettes lelkész ur panaszt emel az iránt, hogy Losoncz városában a reformáta egyháznak bizonyos segélypénz, mely a városi pénztárbotaz egyház szükségeinek fedezésére évenként fordíttatott, az utolsó időkben, nevezetesen 1853-ikévóta, megtagadtatik ; s hogy igy az egyház „ősi jogaitól" megfosztatott. Ezen megfosztás — igy okoskodik a helyettes lelkész ur — annál nagyobb sérelem „mert Losonczon a XVIII-ik század utolsó feléig egyedül a reform, vallás volt uralkodó, — s a városnak minden tisztviselője törvény szerint csak reform, vallástételt követő lehetett, mely törvény a forradalom előtt csak kevés idővel szűnt meg. A város és a reform, egyház a legszorosabb testvéri összeköttetésben volt egymással, egyik a másikat kölcsönösen támogatta, segítette; s a városi tisztviselőségnek mindegyik renden és rangon lévő tagja, hivatala elfoglalásakor eskü szerint köteleztetett a reform, egyház jogainak megőrzésére, virágzásának előmozdítására; s az egyház lelkészeinek s i az iskola oktatóinak az ősök által megállapított fizetésök egy részének lelkiismeretes kiszolgáltatására a város pénztárából , s jövedelmeiből, stb. Erre nézve következő rövid észrevételünk van : 1) Az utolsó, múlt év végével véghezvitt népöszszeirás szerint lakik Losonczon: Ágostai hitvall. evangelikus .... 1044 Római katholikus 810 Helvét hitvall. evangelikus . . . .441 összesen: 2295 lélek s igy a reform, vallástételt követők száma 1

/5

része a lakosoknak. 2) Az ágostai hitvallást követő evangélikusok és a ró- l mai katholikusok — tehát a lakosok4

/5

része — a városi pénztárból soha egy fillért sem kaptak. 3) Azon összeg, mely a város pénztárából a reform, egyháznak évenként kiszolgáltatott — körülbelül 2,000 p. ft. — nem volt alapítvány, hanem egyszerű segélypénz. 4) A város a kérdéses öszveg kiszolgáltatását leginkább azon oknál fogva tagadta meg, mert pénzviszonyai az orosz pusztítás óta oly szomorú állapotban vannak, hogy administrationalis költségeit is alig fedezheti. 5) A város végre az 1856-ik év ápril. 14-kén tartatott gyűlésének hatarozata szerint, a kérdéses segélypénzt — pénzviszonyainak elrendezése után — ismét kiszolgáltatandja; de természetesen nem csak a reformata egyház íog benne részesülni, hanem mind a három egyház aránylagosan! Hisszük miszerint eliez nem kell commentár! A reformáta egyház tudniillik oly városban hol annak hívei csak V5

részét teszik az összes lakosságnak, nem lehet többé uralkodó; a városi tiszt- és képviselők nem lehetnek többé csak reformátusok, de természetesen ágost. hitvallásnak és római katholikusok is; s ezek eskü szerint nem köteleztethetnek oly kiváltságok íentartására, melyeknek jogszerűsége a megváltozott viszonyok miatt, nem csak régen megszűnt, de világos igazságtalansággá vált! — Tanuljunk felejteni! „Változat átka alatt nyög minden földi teremtmény, Lassú szokás egyedül ellene védpaizsunk." * * Emléklap. Csöndes esőhöz, jótékony csermelyhez hasonló volt miriszlói ref. pap néhai Jiáuyai Lászlónak élete: méltó, hogy emléke papjaink között ünnepelve fenntartassék s ha valaki, bizonyára ő méltó, hogy papjainknak példány gyanánt kitüzessék, melyhez szabják éltök folyását. Miriszló nem épen 400 lélekből álló reform, magyar egyház: ezelőtt 50 évvel tiszta magyar helység ; most vegyes oláh atyafiakkal, N.-Enyed tőszomszédságában; a forradalom előtt az egész falut a n.-enyedi ref. főoskolabirta; jelenleg is az a nagyobb birtokos. A reform, egyháznak van minden fordulón (dűlőn) külön egy, s a három határban együtt 3 hold szántója, melyet a hallgatók mivelnekmeg: évenként egyiket öszbuzával, kukoricával vetvén s a harmadikat ugarban hagyván. Van ezen fölül 4 kis darab szőlője, melyek együtt bőterméskor 90-120 veder mustot termenek, van egy darabka erdője, melyből a papi és mesteri fabért viszik bé a hallgatók. Tett volt néhai nagy-enyedi tanár Ajtai Abad Mihály 200 váltó m. f't. alapítványt, hogy kamatja a pap fizetését nevelje mely 1811-ben 139 v. m. ftra szállott le. E vagyonnal kapta Bányai László a miriszlói ref. egyházat, midőn papi hivatalába lépett, s kerek számmal ötven évi kitartó fáradozásával, pártoltatva az enyedi ref. főoskola elöljáróitól s menyei ihletséget beszívott hallgatóitól, új templomot és mesterlakot épített; s e mellett a fönnebbi fekvőségeknek évi jövedeiinét, mely gondatlan kezelés mellett, az egyház évi kellékeit is alig lett volna képes födözni, megtakarítván, azokból, mint a felfogott eső csöppekből, többféle tőkéket teremtett az egyház ugy, hogy jelenleg van e kis egyháznak: a) templomtőke eim alatt 700 v. n. ft. pénz, — és 100 véka kukorica— tökéje; b) iskolavagyon cím alatt 750 v. n. ft. pénz,— 300 véka szemes kukorica tőkéje, c) a kepe elterjesztésére inditott alapítvány cime alatt 220 véka buza,— és 400 v.n. ft tőkéje^ Ezen utolsó tökét azért alapította, hogy kamatjából az egyházi személyekre eső közterheket födözzék, s a fölösleg tőkésittetvén, midőn a tőke akkorára nő, hogy kamatja födözketi a mesteri, — és papi bért, az irt egyházi személyek e kamatból fizettessenek, s a kepe eltörültessék. Mely eltörlésbe hihetőleg nem fog beleegyezni az erdélyi ref. anyaszentegyház egyeteme; de azért üdvösen fog e tőke gyümölcsözni az egyházi személyek fölsegéllésére. S mig a tisztelt férfiú egyházát kitartó takarékosságával virágzó karba emelte: egyúttal jóltevöje volt a helységbeli szegényeknek. Mert az irt gabonatőkéket mindig ptinköst után kölcsönözik ki, és aratás után szedik föl, ha t. i. jó termés volt; ha pedig szűk termés volt, csak a kamatot hajtják fel, a tőkének fölszedését jobb termésre halasztván. S igy Bányai L. működésének eredménye , hogy gabonadrágaság, szüktermés idején, a miriszlói nép nem adósodik el az életnedvet elszivó uzsorásoknak. Alapító levelében igy szól: kevesen kezdve indultam ki, templom- s iskolaépítéssel, s egyéb bajokkal küzdve értem el azon célomot, hogy a nagyérdemű Ajtai Abod Mihály tanár alapítványához valamit én is ragaszthassak. Valamint a hegytetőn a gyermek összemarkolta hólapta, a hegy-