Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

oldalon lehengeregve, nagy gomolyaggá ragad össze; vala­mint a kis mustármagból bokornövény hajt ki és föl: ugy ál­dotta meg az én igyekezetemet is Isten. Munkáltam nem hiú­ságból, hanem vallásos érzéssel, azon édes reményben, hogy­ha minden paptársaim hasonlólag cselekesznek, éj után fel­virradand a magyarnak hajnala; az embernemnek pedig nem maradand semmi követlése hamvaimon. Mikor a halál sötét sirom magánlakát megnyitja, s a koprsó hideg ágyá­ba fektet: leróva találandja emberek, hazám, hivatalom, s egyházam iránt hőn érzett tartozásomat. (Ugy van !) A ki boldogabb, mint én, a ki nem volt kénytelen 30 évi özvegy­ségben 6 árvát növelni föl, tegyen többet. Feci, quod potui, faciant meliora potentes! (Ha mindenki erejéhez aránylag ennyit tesz, elég, bővön elég lesz téve; s nemzetünknek, és hitfelekezetünknek nem kellend aggódnia). a + b. — Lelkészek és tanítók, kiknek a hívek testi és lelki jóléte egyiránt szívökön fekszik, minden időben azon voltak, hogy nemcsak egyházias kegyességben, hanem jólrende­zett munkásságban és okszerű gazdálkodásban is jó példa­adással legyenek a községnek. E tekintetből, azt hiszem, la­punk nem egy olvasójának örvendetes hírül szolgáland, hogy felsőbb helyen egy országos magyar kertészeti társulat alakithatása engedményeztetett. Az alapítótagok, kik között országosan ismert tekintélyű férfiak lelkes felhí­vást bocsátottak közre. E felhívás értelmében a hazai kerti ipar előmozdítására alakuló társulat rendes tagja, s mint ilyen, egyenes hasznokban és kedvezményekben is része­sülend, ki magát 3 évre évenkint 3 pft. fizetésérekötelezi; ki pedig magát annak tökéje, azaz G pftnyi alapítvány lefizetésére kötelezi, az a társulat örökítő tagjáultekintetik. A társulat ügyeinek vitelével H u t i r a i L u k á c s y Sándor, mint a ki„Kerti gazdaság" című lapjával az ügy­nek egyik hathatós előkészítője volt, bízatott meg. Minthogy a társulat csak alapszabályainak felsőbbi végmegerősítése után léphet működésbe, addig az alapítvá­nyok és éves dijak lefizetése el nem fogad tatbatik. Adakozás. Tek. Kégl László ügyvéd ur az Abauj­megyebeli kéri egyház részére 10 és a Máramaros-Szigeti gymnasium számára 5 pftot tett le. Fogadja a kegyes ada­kozó ezennel tőlünk az illetők nevében legforróbb köszö­netünket. Szerkesztő. K.-Ladány, márc. 6. — Községünkben a legelőelkü­lönzési egyesség volt földes ur m. b. Wenkheim család és a nép közt, szerencsésen megköttetvén; annak több pont­jai közül helv. hitv. egyházunkat érdeklőket, e lap t. olva sóival nem lesz érdektelen tudatni: 1. Egyházunknak, egy régibb kegyes adományozáson kivül, ajándékoztatott 50 hold szántóföld. 2. Két tanítónak földje, kik eddig csak egy­egy negyed telekkel birtak, kipótoltatott fél-fél telekre. 3. Egy negyedik tanítói állomás alapjául adatott fél telek. 4. Temetőföldnek mintegy hét bold. 5. Faiskoláknak 4 hold. Melyhez képest m. b. Wenkheim László urnák, ki az egyesség végrehajtásában a m. családot képviselte, s az ő nevében az egész m. családnak, érdeklett egyház elöljáró­sága, tisztelettel párosult köszönetét s háláját e lapok utján is nyilvánítani kedves kötelességének ismeri. Kőrcsi János. IV. Az olvasóközönségnek gyakran van alkalma a sopro­niakkal találkozni e lapok hasábjain ós minden találkozásnál a sze­retetben munkás hitbuzgóság uj példáját tapasztalja. Örömmel mu­tatjuk be következő uj szeretetcselekvényket Müller tanár ur közlése szerint: A soproni egyházkerületi evang. főtanoda tanári testü­lete örömmel tapasztald a tanuló ifjúság részéről azon nemes buz­góságot , melynél fogva az ifjak, midőn szegény gyülekezetek gyámolítására a hívek egyházilag fel lőnek szólítva, vagy midőn . hasonnemü más szent célokról volt a szó, önkényt s oly készség-1 gel rakták le szüleiktől saját rendelkezésükre nyert filléreiket a keresztyén szeretet oltárára. A tanári kar hivatala egyik szent kö­telességének ismeré gondos kezekkel ápolni ezen szellemet, mely, mig egy részről örvendetes bizonysága a tanuló iíjuságnak atya­fiúi szeretetben mutatkozó hitbuzgóságának, más részről az egy­ház jövőjére nézve is a legszebb reményeknek dús csiráit rejti magában, miután az intézetből a közéletbe kilépendő ifjak egy­házi s polgári állásukban annál nagyobb áldására leendenek egy­koron az anyaszentegyháznak, minél korábban oltatott beléjök az egyház iránti szent kegyelet, minél korábban leltek alkalmat arra, hogy élő kövekül érezzék magokat azon épületen, melynek sarkköve a Krisztus. Ezen tekintetek egy részről, más részről meg azon meg­győződés , hogy a magas kormány által is atyafiúi szeretetünkbe ajánlott szegény hitrokon, gyülekezeteken azon uton lehetend leg sikeresebben segíteni, ha minél több gyülekezetekben alakíttatik külön gyámalap, melyet az illetők egy értelemmel fordíthassanak azon szent célra, hogy segélyre szorult gyülekezetek gyámolítas­sanak , a nélkül, hogy mind annyiszor külön külön gyűjtögetés lenne szükséges: arra indítá a tanári kart, hogy az intézet kebe­lében ily gyámalapot már is életbe léptessen. Egyébiránt azon édes reménynyel kecsegteti magát, hogy I e példa egyházkerületünk s általában hazánk evangyélmi gyüle­kezeteinél csakhamar számos követőkre találand, ugy hogy a pa­rányi mag Isten segedelmével, ki a gyengékben is hatalmas, nem sokára oly terepélyes fává fog fejlődni, melynek árnya alatt nem­csak honunknak, hanem idegen hitrokoninknak is sok szegény gyülekezete enyhet találhat. Az egész ügy kezelését a tanári kar ideiglenes bizottmányra bizta, mely is ez ügyben, mig azt, végmegállapítás végett, az egy­házkerület elébe terjesztené, a következő elveket tartotta ideigle­nesen felállítandóknak: 1. A gyámalap célja: szükséget szenvedő ág. s helv. hitvallású evangyélmi gyülekezetek s tanintézetek segedelrnezése: 2. A gyámalapot képezik : a) a tanítóknak s a tanuló ifjúságnak rendes évi járulékai, me­lyeknek havonkénti részletekben leendő befizetésére évről évre szabadon s önkényt kötelezik magokat. Ezen részletek azonban, melyek kevesebbet nem tehetnek havonkint egy pengő krajcárnál, az illetők tetszése szerint egyszerre is be­fizethetők. Valamint azonban az evangyélmi buzgóság min­den nagyobb áldozata örömmel fogadtatik, ugy más részről, hogy a legszegényebb se legyen kizárva Isten nevében ho­zandó ilynemű áldozatokból, rendkívüli adományképen bár­mily csekély adomány is szívesen fogadtatik. b) A tanoda körén kivül álló adakozók járulékaiból. — A főta­nodai gyámalap ugyanis , mint fiókgyámalap önállóan akar ugyan fenállani; addig is azonban, mig ugyanezen célra má­sutt is keletkeznek ily gyámalapok, az intézet körén kivíil álló bármely liitsorsosink is csatlakozhatnak ezen. gyámalap­hoz évi járulékaikkal. 3. A gyámalap ügyét kezeli ideiglen egy évre kinevezett bizottmány, mely áll elnökből, pénztárnokból, jegyzőből s két ülnökből. 4. A gyámalapra befolyó pénzek a kitűzött célra olyfor­mán fordíttatnak, hogy az egész összegnek négyötöde hazai, egy­ötöde a hazán kívüli szegény evangyélmi gyülekezetek, illetőleg tanintézetek gyámolítására fog fordíttatni. 5. A segélyosztás a reformatio ünnepét követő valamelyik napon történik, a mikor a bizottmány egyszersmind számot adand addigi működéséről. A kiosztó s számadó gyűlésben részt vesz az egész tanári kar, ugy szinte az intézeten kivül álló adakozók is képviseltethetik magokat a gyűlésen küldötteik által, a mi végett a gyűlés napja az illetőknek előre tudtokra adandó. —- A szám­adás után a bizottmány kimerítő tudósítást adand működéséről. Intézkedésünk szép sikeréről szóljanak a számok. — jNem fitogtatásból hozom fel ezt, hisz tudom mit mond a megváltó (Mát. 6), és az egész ügy nem is az én érdemem; de mégis hadd lássa a protestáns közönség, mit volnánk képesek tenni, ha min­den gyülekezet aránylag oly buzgóságot fejtene ki e részben, mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom