Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

E könyvet a fáradhatlan munkásságú szerkesztő 1855-ben inditá meg, és bár 60 előfizetővel, de Istenbe vetett erös bizalommal lépett az olvasókörbe s fenn is tartotta magát három éven keresztül, mint elgondolhatni az előfizetők cse­kély száma után tetemes áldozatokkal; most azonban mint e füzet utóhangjából olvassuk a jeles „Sárospataki füzetek,, nem sokkal ezután a feléledt „Protestáns egyházi és isko­lai lap" életbe lépése miatt megszűnt. Mi megszűnését e könyvnek szomorúan fogadtuk s megszűnése okát legke­vésbé keressük e két felhozott folyóirat létrejöttében, de keressük a már felebb elmondottakban különösen pedig a közönyösségben, a rébzvétlenségben. A három éven keresztül sok jelesen kidolgozott és életre való cikkekkel találkozánk, melyekből nem csak egy falusi tanító, de egy nagyobb s magasabb igényeket követelő körben működő tanító is sok ösmeretet szerezhe­tett. Ám nézzük csak ezen utolsó füzetet is : benne egy nép­tanítóra nézve annyi kincs, annyi utmutatás és eszköz van elsorolva és felhordva, hogy ha valaki azok szerint haladna és tenne, már mintegy eleget tenne a közjóra nézve. Olvassa meg bár ki is az Antalfi János ur által közlött „tiszamelléki egyházkerület népiskola-ügyéről" szóló cikket, melyben oly sok jó mag rejlik, melyben any­nyi szép eszme van felhordva, nem meggyőződhetik-e róla hogy belőle sokat tanult, hogy belőle sokkal gazdagitá ös­meretét. Ha azon magok és eszmék egy két kebelben jó földre találnak, már hatása nagy s a szép jövönek csekély csiráját hervadhatlan élőfává növeszti fel. És kérdem, hol annyi mód, hol annyi eszköz van megirva, kell-e egy ta­nítónak kétségbe esni a felett, hogy nincs eszköze, melynek utmutatása szerint haladhatna, részint a maga részint növen­dékei tökéletesítésében. Mint láthatni Sárospatakon, egy, a népiskolák igényeinek meglehetősen megfelelő könyvso­rozat van napvilágon, melyek egészen egyházunk és val­lásunk szellemében vannak szerkesztve. Ha tanítóink nem egyébre mint csupán az ott közlött könyvsorozat megös­merésére jutottak volna is s abból iskoláik számára a szük­ségeseket használatba veenclették volna, nemhogy kétségbe­esésre lenne okuk, de valóben e könyvecske — és szer­kesztőjének hálás elismerésöket nyilatkoztathatnák. És mit mondjunk azon rövid kis cikkecskére, mely az úgynevezett Utenyirásmódot röviden s még is mintegy uj­jal mutatja. Vájjon ebből egy ügyes és kötelességének iga­zánmegfelelni akaró tanító nem gazdagíthatná-e ösmeretét és nem ezerszeresen könnyíthetné-e dolgát? Bizonyára igen ! Azonban nem csak ezek a cikkek érdemlik meg az emlí­tést; de számos mások is, melyek azonban a hely szűke miatt elő nem sorolhatók s csak azt mondjuk róluk átalában, hogy azok többnyire életre valók és hasznosak: mert mind azok melyek e könyvben a három év alatt megjelentek sok szé­pet foglalnak magukban sárról kell meggyőződve lennünk, hogy tanítóink között sokan vannak, kik az annyi alvók között ébrednek és ébren vannak s kikkel kalapjainkat le­véve óhajtanánk kezet szorítani. Még csak azon tiszta jó lélekből fakadt óhajtásunkat nyilatkoztatjuk, miszerint óhajtanok, ha a sok érdemeket szerzett és tapasztalt szerkesztő ur újra felvenné tollát s nem szűnne meg hatni és munkálni a közjóra, különösen pedig azon osztályra, melynek oly nagy szüksége van az ösztönzésre és munkálkodtatásra. Eddigi becses közle­ményeiért és munkálkodásáért pedig hálás köszönetet nyil­vánít sokak és igen sokak nevében. V á m o s s y. — BELFÖLD. Levelezés. A soproni evang. tanítóképezde részére tett nemes­keblü adakozások jegyzékének, harmadik közleményét e na­pokban bocsátá közre Páíf'y József, képezdei igazgató és pénztárnok. Azon adatok, melyek benne közöltetnek, han­gosan hirdetik azon buzgó, mondhatni példátlan részvétet, melylyel ezen kiáltó szükségü vállalat ben a hazában, de kiválóan a külföldi hitsorsosoknál találkozott. Nem állhat­juk meg azon örömérzetben, melylyel a közleményt vevők, hogy annak fényesebb pontjait e lapok utján ne közöljük, hogy ez által egy részről mcltó elismerést tanúsítsunk azon férjfiak érdeme iránt, a kiket bizalmunk a vállalat élére állított; más részről hálatartozásunk egy részét rójuk le azon nemes lelkű hitrokonok iránt, kik e szent ügyet oly buzgó lelkesedéssel felkarolták. — Adakoztak Sopronban többen 569 ft. 20 kr. A képezde talpköve letételekor bejött 114 ft. 53 kr. Dömölk, 138 ft. 58 kr. Tét, 127 ft. 20 kr. Vése, 118 ft. Vadosfa 51 ft. 24 kr. Bárány Pál másod izben 50 ft. Szedenics György esp. 60 í't. Kurc Fer. 100 ft. Zay-Ugróc és Podluzsán 42 ft. 30 kr. Sandtncr Viim. Pesten 20 ft. Schöller Sándor, Bécsben 100 ft. Liedemann Frigyes Pesten 86 ft. 15 kr. Wodiáner Móric Bécsben 100 ft. Hornyánszky Viktor Pesten 100 ft. Mártinek Nuszton másod izben 10 ft. Fatton Neukirchenben 50 ft. Dr. Balassa János Pesten, 20 dr. cs. arany. Malvieux Pesten 50 ft. Sclnvarz Mihály Eperjesen 10 ft. Kolbenheyer Mór 350 példány predikátiot. Pálfy József, 2 évi iskolai beszédek tiszta jövedelmét 57 ft. 33 kr. Külföldön: A hannoverai király ő flge 300 ft. A po­rosz király ő flge 20 dr. frigyes arany. A poroszhoni egy­házi gyűjtemény 2000 ft. Az angolhoni Comité 1552 ft. 12 kr. A némethoni G. A. egylet 5000 ft. Vámosi és a hamburgi Comité 700 ft. A Schönburg-Waldenburgi hg. ő klmge. 500 ft. Le Grand lk. és baráti Baselben 40 ft. Báró Culling Eardley Londonban 40 ft. Dr. Steinkopf és baráti Londonban 103 ft. 15 kr. Klug Gyula, Poroszhonban 6 ft. Összesen befolyt az 1854. év elejétől 1857. év végéig készpénzben részint köte­lezvényekben az egyházkerületből, a birodalom különfé­le részeiből,, külföldről s egyébb jövedelmi forrásokból 21799 ft. 48 kr. és 24 dr. cs., 20 dr. porosz frigyes arany. Ezen kivül 66,000 tégla, 380 ingyen fuvar Sopronból és a szomszéd gyülekezetekből. A soproni buzgó iparosok elen­gedett árjegyzékeit, s egyéb ingyenmunkát is, könnyen 200 ftra tehetni. A képezdei alapítványokhoz külön ada­koztak ;a tanítók fizetéséhez: a m. cs. kir. közoktatási mi­nisterium öt házassági felmentvény díjjat méltóztatott a ké­pezde állandó adományozására fordítani 250 ft. Szigethy József Sopronban 100 ft... Pálfy József, lk. és tnr. 100 ft. Gömbös Boldizsár 40 ft. Öt évre kötelezett 5 ftos részvé­nyek 255 ft. A képezdei növendékek eltartására: néh. Ben­zur Márton hagyott 2000 ftot. Londoni Forster J. ajánlott évenkint 40 font sterlinget. N. Szilágyi Fer. iskolatanácsos évenkmt 20 ft. És már most kérded nyájas olvasó, mi eredményt mu­tatnak elé ezen nemeskeblü adakozásokból a megbízott vállalkozók? Ott áll feleletül, a soproni újteleki kapun ki­vül , balra, néhány száz lépésnyire, egy szilárd anyagból készült és cseréppel fedett 2 emeletü csinos épület — raj­zát nem sokára a vasárnapi újságban közlendem, — egy gyönyörű kert elején, mely összesen 56 lakosztályt tartal­maz, s egy tágos zene és 4 tantermen, könyvtáron és étter­men kivül, három tanítónak s legalább 40 növendéknek szolgálhat kényelmes lakásul, — s hozzá csatolva egy tá­gos kert, hol a konyhakertészetnek, gyümölcsfa-, szőllö- és selyemtenyésztésnefv és méhészetnek alapjai megvetvék ; még is egy tágos s jól felszerelt testgyakonó intezet, egy hozzá tartozó külön kisebb csinos épülettel. Ezeknek elé­állítása eddigelé került 17844 ft. iVa krban. Az egyházkerületnek bizalmából három férj fiú áll ezen, az egyház kiáltó szükségének magasztos érzetéből keletke­zett vállalat élén: Pálfy József, képezdei igazg. és pénz­tárnok, Király Józs. Pál gym. igazg. és Kolbenheyer Móric lk. és isk. bizottmányi tag, a kik eddigelé is, mint az ügynek kifáradni nem tudó napszámosai, fényesen tanú­sították, miszerint a bennök hely zett bizalom őket nagydol­gok létrehozására serkentette. Buzogjatok továbbra is lel-11. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom