Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

fordítással Zürichben, 1566. márciusban. A latin szöveg címe ez: Confessio et expositio simplex orthodoxae lidei et dogmarum catholicorum sincerae religionis christianae, concsrditer ab ecclesiae Christi ministris, quí sunt in Helvetia Tigun, Bernae, Scaphausii, Sangalli, Curiae Rhetorum, et apud confederatos, Mylhausii item et Biennae, quibus adjunxerunt se et genevensis ecclesiae ministri, edita in hoc, ut universis testentur fidelibus, quod in unitate verae et antiquae Christi ecclesiae perstent, neve ulla nova, aut erronea dogmata spargant, atque ideo etiam nihil consortii cum ullis sectis aut haeretibus habeant: hoc denmm vulgata tempore, quod de ea aestimare piis omnibus liceat. Rom. X. Corde creditur ad justitiam, oree autem confessio fit ad salutem. Tignri. Excudebat Christophorus Froschawerus, Mense Mártis MDLXVI. — A német szöveg címe, ennek fordítása: Bekauntniss des waaren Gloubens, und einfalte erlliterung der ráchten allgemeinen Leer und hauptartiklen der reinen christenlichen Religion stb. stb. Zürich. 1566. — Ugyanezen évben jelent meg a Beza által készített francia fordítás is Genfben.4

) Az ekként létrejött és kinyomatott második helvét hitvallás példányai gyorsan szétküldettek Európa különböző reformált egyházaiba, kétségen kivül a hozzácsatlakozásrai felszólítással; s ennek sikere nem is maradt el. A skót református theologusok s közöttök a nagy reformátor K n o x János is, mindjárt 1566. septemberében, St. Andreeben tartott gyűlésekből, egy Bezához 41 aláírással intézett levelöltben, melyet az ottani egyetem pecsétével is megerősítettek, nyilvánították e vallástételhezi csatlakozásukat, s ezt 1584-ben ünnepélyesen ismét megújították. A franciaországi reformált egyházak, az 1571-dik évi rochelli zsinatban, már ismételve nyilváníták e vallástételleli egyezésöket. Ezt tették azon számos számkivetett angol református prédikátorok is, kik Mária királynő halála után hazájokba visszatértének. A lengyelországi reformált egyházak egy része még 1567-ben aláirt e vallástételnek, s ezt nem sokára a többi egyházak is követték Lengyelhonban, úgyhogy az 1572-dik évi warsói országgyűlésen II. Zsigmond királynak, s hat évvel későbben Báthori István királyuknak, e második helvét hitvallást nyújtották be, mint általuk is elfogadottat, a lengyelországi reformált egyházak. — A vallástétel 1568-dik évi zürichi kiadásának címe már, a helvétegyházak mellett, a lengyeleket, magyarokat és skótokat is felemlíti, mint olyanokat, kik ezen vallástételt ünnepélyesen bevették. Formaszerinti hivatalos ünnepélyességgel nem vétetett be e vallástétci sem Angliában, hova pedig Beza még az 1567-dik évben irt ez ügyben a londoni püspökhöz ; sem a Pfalzban, melynek választófejedelme pedig, oly nagy részt vőn , mint láttuk, ennek létrehozásában ; sem, ha jól tudom, Hollandiában. Ez azonban nem ellenkezésüket, vagy különbözésöket jelenti e vallástételtől a nevezett egyházaknak; mert az túl van minden kétségen, hogy ezt a reformált egyházak, hivatalos ünnepélyességgel vagy a nélkül, mindnyájan elfogadták. Magyarországban az 1567-dik év februárius 24-dik s 4) Jelent meg lengyel fordítás is 1574-ben, sőt arab, török, olasz, és oláh is, mint Niemeyer megjegyzi Haller után. Midőn pedig a helvét hitvallás magyar fordításáról van szó, nem szabad elmellőznünk, —|mint eddig történt, — S a m a r j a i János halászi prédikátort és superintendenst, ki az egész második helvét hitvallást magyarra fordította, s nem önállólag ugyan, hanem az ágostai hitvallásnak, általa szinte magyarra fordított cikkei szerint darabolva fel, és azokkal párhozamosan > de mégis egészen kiadta ily című müvében : Magyar Harmónia, azaz az augustana és az helvetica confessio articulusinak egyező értelme stb. Pápán, Szepes Váraljai Bemard Máté által. 1628-dik esztendőben. 4. r. 274 1. Samarjai a maga élőbeszédében, a helvét hitvallásról folyvást ugy emlékezik f

mint a melyet az egész magyar reformált egyház közönségesen bevett. Téved ő is, midőn a hitvallást Baselben készültnek mondja, s az első helvét hitvallást 1545-re teszi. több következő napjain Debrecenben Mélius Péter, tiszántúli püspök elnöklete alatt tartott zsinatban, melyen a tiszáninneni és túli vidékről tizenhét esperesség lelkészei va| Iának jelen, fogadtatott el legelőször ünnepélyesen a má-J sodik helvét hitvallás. 5

j E vallástétel keletkezésének egyik 5) Tóth Ferenc ugyan (A magyar és erdélyországi protestáns eklézsiák históriája. Komárom, 1808. 351-2 lapokon) s ő előtte és utána számtalan mások is azt állítják, hogy a második helvét hitvallás a debreceni zsinatbaji nem csak bevétetett, hanem „ugyanazon évben September 1-ső napján, az ugy nevezett Articuli Majoressel együtt, Debrecenben ki is nyomatott, ajánl-i ván ezt a kiadó Melius Péter, II-dik János fejedelemnek , mely kiadásban ezen vallástétel bevételéről ezen beszédek olvastatnak : Az ekklézsiáknak minden tanítói, kik Februáriusnak 24-dik napján 1567-dik esztendőben, a debreceni .szent gyűlésben a Tiszának innen és tul lévő melyékéről jejenvoltanak, ezen Articulusoknak és a helvétziai vallástétcinek, mely Tigurumban 1566-dik esztendőben kibocsáttatott, a genevai ekklezsiának tanítóival együtt aláírták neveiket." Ezen homályos és alapjában tévállításnak első forrása tudomásom szerint, a misodik helvét hitvallás 1568-diki kiadásának előbeszéde, melynek végén ezen szavak állanak: „Praeterea Debricini in Hungaria, edita et ímpressa est confessio, unacum Articulis quibusdam, Öeptemb.. 1. Anno D. 1567. et inseripta Sereniss. Principi ct Domino D. Johanni 2. Dei gratia electo hungariae regi etc.In qua inter alia haec leguntur verba: Omnes ecclesiae ministri, qui in ! conventu sancto ad 24 Februarii, Anno Domini 1567 Debrecinum convocato, cis et ultra Tibiscum; inter reliquas confessiones recepimus et subseripsimus helveticae confessioni, Anno Domini 1566 editae, cui et ecclesiae geneven. ministri subseripserunt, etc." Ezen pont, a helvét hitvallás későbbi kiadásaiba is többnyire általvitetett, s ennek első szavait, a magyar fordítók ezen szavakkal adták vissza : „Ennek felettes Magyarországban Debrecenben kiadatott és kinyomatott ez a (t. i. e helvét) vallástétel" stb; holott itt nem a helvét hitvallás, hanem azon hitvallás kinyomatásáról van és lehet csak szó, melynek címe ez : Brevis confessio pastorum ad synodum debreciní celebratam 24, 25 et 26 Februarii Anno D. 1567. convocatorum. Ez a vallástétel az, mely valóban kinyomatott, latinul is, magyarul is, egy időben az Articulusokkal, s minthogy ez, valamint az egész debreceni zsinat is, legnagyobb részben a socinianismus ellen vala intézve, azért ajánltatott János királynak, ki mint tudjuk nagy pártfogójok s támaszuk vala azoknak, mint a kiknek értelmét maga is követte. Epen oly érdekből és célból kellett e confessiót János királyhoz intézni, mint több külföldi protestáns confessiók és vallásos tárgyú müvek intéztettek a romai katholikus fejedelmekhez, gyűlésekhez. Tévedés tehát, hogy a közlött latin sorok nem helyes magyar fordítása nyomán, azon vélemény áll fent közöttünk, hogy a helvét hitvallás 1567-ben Debrecenben ki is nyomatott; mely vélemény hogy alaptalan, a következő körülmények mutatják : a) Az említett Articuli Majores című törvénykönyv, melynek teljesebb címe ez : Articuli ex Verbo Dei et lege naturae compositi, ad conservandam politiam ecclesiasticam, et conformandam vitám christianam in omnibus ordinibus necessariam. Esaiae 8. I Corint 14., s melynek előbeszéde 1567 September első napján kelt, egy szóval sem emlité, hogy a helvét hitvallás ki is nyomatott volna; hanem az előbeszéd befejezése után csak ezt teszi oda, mintegy pótlékul: „Omnes ecclesiae ministri, qui in conven| tu sancto ad 24 Február Anno Dom. 1567. Debrecinuin convocato, cis et ultra Tibiscum liis articulis et confessioni nostrae, et j helveticae Tyguri editae, An. Dom. 1567. cum genevensis ecclesiaeministris subseripserunt, fratresnostri." Az utolsó azaz LXXIX-dik cikkben pedig, miután az egyházi atyáknak, reformátoroknak s confessioknak tekintélyét, különösen a socianianusokra célozva, kiemelte, ezt mondja a végső sorokban: „ Inter reliquas vero confessiones recepimus et subseripsimus Helveticae confessioni, Anno Domini 1566 editae, cui et ecclesiae genevensis ministri subseripserunt. Et quieunque confessionem nostram in sy nodis confirmatam, et hanc confessionem helveticam Tiguri (nem mondja: et Debrecini) editam, aut Articulos