Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-03-18 / 11. szám
tekintélyes külföldi történetirója c ) megjegyzi, hogy „a magyarok eltértek e vallástétel szellemétől annyiban, a menynyiben mindjárt bevételekor, oly határozatot hoztak erre vonatkozólag, hogy a ki ennek ellene tanít, egyházi büntetés alá esik." 7 ) Erre azonban, a socinianismustóli félelem, s az azzali kemény harc inditá kétségen kivül őseinket. — Senci Cene Péter, érsekújvári prédikátor, a köznép kedvéért, magyarra forditá, s a magyar- és erdélyországi egyházakhoz intézett, 1616. Szent-György havának 19-dik napján kelt élőbeszéddel, a nevezett évben Samarjában kinyomatá. 8 ) Ugyanezen évben Lipsiai Pál, debreceni könyvnyomtató , a Senci Cene Péter magyar fordítását, a latin szöveggel együtt ellenlaposan Debrecenben kinyomatta, s ajánlotta e kiadást Debrecenben, Kisasszony havának 10-dik -napján 1616. kelt előszavában Ehedey Ferenc, bihari főispánnak és váradi kapitánynak, mint a ki e nyomtatvány világrajövetelének főeszközlöje és segéllöje volt. E kiadást tudatommal az 1654-dik cvi pataki követte „az méltóságos öregbik fejedelem asszony parancsolatjából és költségével. S.-Patakon. Renius György által." Ez, a Lipsiai és Szenei előbeszédén kivül, a debreceninek utánnyomása. igaz, hogy hazánk polgári törvénykönyvében, mint Tóth Ferenc is megjegyzi (Prot. eklézs. históriája 353 1.) a helvét hitvallásról névszerint, csak az 1647-dik évi országgyűlés 8-dik cikkében van legelőször emlékezet, és itt is minden különös fontosság nélkül. De e mellett nem keli felednünk, hogy már a bécsi békekötésre vonatkozó hivatalos okmányokban, mint a magyarországi reformátusok által közönségesen bevett vallástételről, van erről emlékezet, s kétségen kivül erre is vonatkozik az 1608-dik évi 1-ső törvénycikk ama pontja: „suacujusquereligio etconfessio liberum relinquatur." Pázmán Péter is, a maga hires Kalau-lios, ex Verbo Dei, temere rejecerit, solverit, et contrarium docuerit, jurisdictione ecclesiastíca puniendum statuimus." b) Szenei Cene Péter, a maga magyar fordításának élőbeszédében, egy szóval sem említi, hogy létezik 1567-diki debreceni kiadás. c) Lipsiai Pál debreceni könyvnyomtató pedig, az 1616-dik évi debreceni két nyelvű kiadásban, igy szól Rliedei Ferenchez : ,,Ezt — t. i. a helvetica confessiot — ugy mint a szentirással egyezőt, következendő esztendőben az debreceni zsinatban, az magyarországi eklezsiák is iavallottanak és bevettenek. De minthogy ekkédig ez csak német és deák nyelven volt írattatván, szegény nemzetünktől többire eltitkoltatott: hanem mostan egy fő tudós ember (Szenei Cene) magyarul fordította, ajánlván ezt a magyarországi és erdélyi eklézsiáknak. Jóllehet penig, hogy ez irás ki is nyomtattatott, de igen messze, (t. i. Samarjában), mely miatt az haszonra nézve igen szűkön kaphatjuk. Tettszett azért, hogy én ez üdvösséges könyvecskét újonnan nem csak magyarul, hanem egyszersmind deákul is kinyomtassam, ez darab földnek hasznára. Mely könyvecskét az Nagyságod méltóságos neve alatt akartam kibocsátani bizonyos okokért: Elsőben azért, mert erre az szent munkára engemet ngod. indított és segített. Más az pedig, hogy ngod. Bihar vármegyének főispánya, az, melyben ez előtt egy híján ötven esztendővel ez drága confessio bevétetett: illendő tehát hogy ez Magyarországi eklézsiáknak vallása, itt is bocsáttassék ki." Vájjon ha létezett volna 1567-diki kiadás : elhallgathatta volna-e azt e soroknál Lipsiai Pál ? de nem említi azt egy igével is, előbeszéde végén sem, midőn e cím alatt: Az magyarországi eklezsiáknak javallása, — néhány sorban a vallástételnek Debrecenben történt bevétetéséröl szól. d) A kérdéses kiadásnak semmi nyoma nincs a Széchényi és Teleki féle könyvtárak sorozataiban sőt eddigi irodalmunkban tudtommal senki sincs, ki e kiadásra, mint általa látottra vagy használtra hivatkoznék. tt ) Escher, végül idézendő müvében. ") Lásd e pontot eredeti nyelvén, szóról szóra híven az 5 alatti jegyzetben. 8) Sándor István, a maga könyvesházában, hibásan, Oppenheimban megjelentnek mondja. zában, melynek el,sö kiadása 1613-ban jelent meg, ugy említi és tárgyalja a második helvét hitvallást, mint a magyar reformátusoknak is közsajátját9 ) Az említett 1616-dik évi debreceni kiadás is, miután e vallástételnek a tiszavidéki XVII esperesség általi elfogadtatását előadta, végül i ezt említi: „Ezen vallást a Dunán túl és innét és a török birodalma alatt való ekklézsiák is javallották." A csallóközi vagy samarjai egyházkerületnek 1626. évi september 13-kán Komjátiban tartott zsinatjában alkotott úgynevezett komjáti kánonok, melyeket 1642-ben az alsó-dnnamelléki vagy pesti, kerület is elfogadott; mint szinte az 1646-ban tartott szathmár-németii zsinat végzései s az ezek folytán i Gelei Katona István püspök által szerzett, s több rendbeli I megvizsgálás után 1649-ben kiadott kánonok is, a második í helvét hitvallást, mint a magyar reformált egyháznak is egyetemes és köztekintélyü vallástételét, symbolikus köny; vét emlegetik. Visszatekintve az első és második helvét hitvallás ke; letkezésének előadott történetére: azt hiszem, hogy mindenki be fogja látni, hogy a második helvét hitvallás, mely általános s az első feletti nagy tekintélyénél fogva, általában csak helvét hitvallásnak is szokott neveztetni, az első hebét vagy második baseli hitvallással, sem szerzőjére, sem tartalmára, sem keletkezésének okaira s körülményeire nézve, nincs oly egybefiiggésben, hogy amazt, emebből mint alapból származottnak lehetne mondani; egy szóval: a második helvét hitvallás keletkezésének Önálló és az elsőétől lényegesen különböző története van. 1 0 ) Nagy hibát követtek tehát el a második helvéthitvallásnak mindazon magyar 1 kiadásai, melyek e hitvallás keletkezésének történetétakarván megírni: az elsőnek keletkezését adják elő, de szinte hiányosan, s csak ennyit vetnek utána: „De mivel ez a vallástétel rövid volt; igen nagy okokra nézve, bővebben és nagyobb szorgalommal Írattatott meg Kr. IJ. sz. u. 1566-dik esztendőben;" —• magának a kérdés alatti második helvét hitvallásnak saját történetét pedig egészen mellőzik. Elvan : e hiba követve a helvét hitvallásnak már 1616-dik évi debreceni kiadásában, s valószínűen a Senci Cene Péter fordításában is, s az óta mind e mai napig minden magyarországi kiadásokban, de nem a külföldiekben. A hibás bevezető történelmi cikk azonban nem magyar elmemü, hanem szóról szóra való fordítása aCorpus ct Syntagma Confessionum című gyűjteményben 1 1 ), a második helvét hitvallás elé tett bevezető cikknek. Minthogy azonban a hitvallások ezen gyűjteménye sohasem egyes tudósoknak, sem egyházi testületeknek köztekintélyét és helybenhagyását meg nem nyerte, hanem csupán magánvállalat vala: valóban csodálkozni lehet rajta, hogy abból a kérdéses hibás cikk hazánkban , a köztekintélylyel biró kiadásokba is oly gondolatlanul átvétetett. Átcsúszott aztán a hiba egyesek müveibe és tankönyvekbe is; mint például Lampe (Ember Pál) História ecclesiae reformatae in Hungaria etc. Trajecti ad Rhenum. 1728. p. 126., Budai Ézsaiás, Magyarország históriája. 3-dik kiadás. Pest, 1833. II. köt. 137 1.; Propaedeumata theologiae christianae. Debrecini, 1817., pag. 568. 1 2 ) — A közelebbi évtizedekben azonban, mind a re-9) Pázmán is két helvét hitvallást emleget, de az elsőt 1545-ben megjelentnek mondja, az ezen évi Zürichi vallástételt zavarván alaptalanul bé , mely helvét hitvallásnak soha sem neveztetett. 10 ) Azon körülmény, hogy Bullinger, az első helvét hitvallásnak is egyik kezdője volt, s hogy a két hitvallás cikkeinek címe néhol egyezik — a mire más hitvallásoknál is van példa, —egyáltalában fel nem jogosít arra , hogy a második keletkezésének történetét ignoráljuk , s azt egyszerűen csak az elsőből származottnak hirdessük. ir ) Első kiadása 1612. Genfben jelent meg. Ezt használhatta Szenei Cene Péter. 12 ) Hogy Varjú István is a heídelbergi kátéra közlött Magyarázatainak címén (Pest. 1854) miért nevezi az 1563-ban kelet] kezett kátét helvét hitvallásúnak: bajos volna kitalálni*
