Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

Az ember, valódi lényegét tekintve, szellemi, — az anyagi ' világhozi viszonyát tekintve, szelleméizéki lény; oly teremtmény, kit Isten eredetileg úgy alkotott, hogy legyen e teremtett világ- | ban az ö képmássá kicsinyben; ellátott az e célra szükséges ké- j pességek csiráival, s oly viszonyt állított fel az ö szellemi és érzéki képességei közt, hogy az érzékiek a szellemiek uralma alá, a szabad akarat vezetése folytán önként simuljanak; — de ezen eredeti állapot, mely egyedül vala méltó mind Isten — mind ember fogalmához, — a szabad akarattal! visszaélés, — s az érzékiségnek túlnyomó uralom-engedés miatt elpusztult, — a képességek előbbi viszonya felzavarodott, — abnormis állapot — bíín álla elő. —• Nem ez az embernek természetes állapotja, j — de igenis ez históriai tényleges állapot. — Természetes álla- j pótja az, melyre minden ember vissza óhajt — az eredeti állapot, | melyre újra születetnie, megváltatnia kell. E megváltás óhajtása, az embertől mint históriai bűnös lénytől, ismét elmaradhatlan tényleges járulék, mit az ó korban az áldozatok általánossága nyilván tanúsít. Ezen minden emberi kebelben uralkodó vágy- I nak, szükség érzetének, kielégitőleg megfelel egy történelmi tény, a keresztyén vallás, a váltság vallása, mely positiv lénye mellett, a legészszerübb természeti vallást, t. i. embernek Istenhezi viszonya felöli legészszerübb nézetet, tant és abból folyó gyakorlati , és erkölcsi szabályokat teljesen kielégitőleg magában foglal, s helyettesít. A ker. vallás tehát ezen positiv, de egyszersmind leg- , észszerűbb természeti vallás, ennek tanai és erkölcsi szabályai, és az azokhoz irányzott lelkület és életmód, az embernek, mint históriai lénynek lényegéhez s fogalmához tartozik. Bocsánat a hosszncska doctrináért; de azt akartam kisütni belőle, hogy az embernek, ugy a mint ö van valósággal,a vallás, még pedig a keresztyén vallás, •—az abbani képeztetés históriai lényegéhez tartozik, és igy ez az úgy nevezhető emberképzés vagy más szóval népnevelés fogalmából kimaradhatlan. Azonban az ember rendeltetése az hogy ez érzéki világban j kezdje el ön kiképzését Istenhezi hasonlóságára. Itt van gyakor- j lati tere vallás erkölcsi munkásságának; — ö két világ polgára — az égé és földé, — vagy inkább oly égi polgár, ki e földön tesz előkészületeket égi polgársága élvezhetésére. Feje és szíve az égben: de lába csakugyan a földön van. Hogy ő földi polgár is egyszersmind ez idő szerint; hogy mint földi polgári társaság tagja jóllétére is kell képeztetnie a népiskolákban : ezt ignorálni nem lehet; csak azt ne felejtsük, hogy menyei polgársága, t. i, vallásossága a fő — ez pedig alárendelt dolog. Azon alapképességek, melyek az emberben mind vallásos, mind érzéki jóllétének tényezői, mint minden psycholog tudja, ezen három testvér szálak : ismerő, akaró és érzelmi tehetség, melyek az egy törzsökből a szellem-emberből egyszerre hajtanak, egymást áthatva, segitve, egymást el nem hagyva, el nem nyomva (ha rendesen megy a dolog) fejlödnek és erősödnek. Ezeknek fejlését jó irányba igazítni, s jó irányú fejlésöket tettleges alapra fektetni; a földi és menyei polgárnak képződését megalapítani, de soha el nem felejtve, hogy a földi polgár jólléte is a mennyei polgár jóllétén, vagyis a vallásos hiten, és azzal karöltve járó erkölcsiségen alapul — ez a népnevelés-, népiskolák feladata. Kettő tehát az, mit a feltett nézetekhez képest, azon tárgyakat illetőleg, melyeken kell a népiskolákban az ember képzését helyes irányon kezdeni s megalapítani, kimondani akarok : egyik az hogy minden, akár ismeret-fejtő vagy gyarapító, akár akaratot s tetterőt edző s erősitő, akár az érzelmet fejlesztő és nemesítő tárgy, a népiskolában vallásos célzattal, irány nyal és színezettel tárgyaltassék ; másik az, hogy a váltság vallását tevő mind tantárgyak, mind akaró erőt képző vallás-erkölcsi gyakorlatok, mind érzelmet nemesítő s lelkesítő képzések, p. éneklés sat. a népiskolák tárgyai között szükség hogy a legkitűnőbb helyet foglaljanak. Ha itt jó irányon indul, s jó alapra fektetetik az ember képzése, később önként jól fog menni az ; s nem fog hiányzani az emberben emberi létének valódi alapja t. i. a vallásosság, melyet a részletes képzést szolgáltató, p. o. ipar-, míítan-, kereskedelmi intézetek, fájdalom, magukat a gymnasiumokat sem vévén ki, — többé helyrehozólag adni s adhatni nem fognak. — Ellenben ha a népiskolákban ezek hiányzanak: látnivaló hogy úgy az ember képzése merőben el van tévesztve.' Ezek szerint agy hiszem, eléggé meggyőződhetünk a felől, hogy népiskolai képzés, tanitás, nevelés vallás nélkül nem képzelhető; sőt hogy az, ha az ember fogalmának meg akar felelni, csak vallásos lehet. ebből egyenesen következik, hogy a népnevelés túlnyomólag vallásos tárgy levén , a népiskolák az illető egyházaknak túlnyomólag sajátjai. — Igaz hogy az állam az embert, a földön lakó mennyei polgárt, minden képességeinek kifejtését és annálfogva mindennemű jóllétének előmozdítását illető köteleztetéssel magában foglaló társulat, intézmény. Igaz hogy ez szerint az állam magasztos eszméjében az egyetemes egyház eszméje is benne van; — a részletes egyházak pedig benne vannak abban realiter és mechanice, a mennyiben a physicai társaságot képző részletes egyház, saját tagjai irányában gyakorlandó hatalmát csak az államtól, mint egyetemes ideális egyháztól kölcsönözi. De mivel maga a vallás is, mint minden szellemi hatály , az emberre nézve csak érzékelhető fos-mák alatt mozoghat, fejlődhetik, s gyakorolhatja jótékony hatását, és ezen külalakok között az emberi külömböző nézetekhez képest különbségek léteznek : innen a népnek, az embereknek vallásosságban képzői a részletes egyházak, mint realiter létező vallás-intézmények,—megkülönböztetve államtól, mint egyetemes, de csak ideális vallásintézménytől ; — és minden külön egyházak, melyekben az egyetemes egyház vagy az állam vallásos alapeszméje — még pedig a váltság vallásának eszméje van formulázva s symbolizálva, és tan-s gyakorlat-alakban a nép képzéséhez alkalmazva, — bír a maga felekezetére kizárólagos jóggal és köteleztetéssel a vallásos képzés körül, — amaz egyetemes ideális egyház t. i. az állam felügyelete és segédkezése alatt. — Innen mig egyrészről az államnak, mint egyetemes egyháznak s a nép minden dolgára általában felügyelő intézménynek, joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy népiskolák kellő számmal, szükséges minőségben létezzenek, — s felügyelni arra, hogy azok hivatásuknak megfeleljenek: addig más részről minden részletes egyház a maga kebelében bír joggal és köteleztetéssel arra, hogy hitsorsosait, felekezeti, hitelveivel egyező vallásos oktatásban, s nevelésben részeltesse, —- mert itt az egyetemesség annyi mint közönbösség, — annyi mint megsemmitése a vallásosságnak; — bír tehát joggal és köteleztetéssel arra, hogy a népiskolai tanitók képzéséről, kibocsátásáról, népiskolai tankönyvek készitésérül — azokban a tanitás módszeréről, annak vezetéséről, — az állani egyetemesen boldogító céljaival összehangzólag, — gondoskodjék. És valóban a népiskolák mindig is az illető egyházak sajátjai valának. — Természetesen a suprema inspectio mindig a majestast illetvén ; -— ezek rendezése, — tankönyvekkel, tanítókkal ellátása, ezek körüli felügyetése, ezek vezetése mindig az illető egyházak joga és kötelessége volt. — Es midőn legújabban is a magyarországi protestáns egyház újból szervezésének alapjául, maga a magas cultus-ministeri tervezet az 179%. 26. t. cikket teszi: ez által egyházunknak a népiskolák iránt jogát, mely azon t. cikkben világosan kifejtve van, biztosítva találjuk. Tatai András. —1 KÖNYVISMERTETÉSEK. Sárospataki füzetek. Évnegyedes folyóirat, egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében. Kiadják Hegedűs László, alsó zempléni esp. és Szeremlei Gábor, hittanár. Szerkészti Erdélyi János, bölcs, és nev, tanára a m. t. társ. tagja. Sárospatak 1857. Első évnegyed — Második évnegyed, Jul. — Sept. folyam. Ezen uj protestáns egyházi és iskolai lapok alig teljesíthetnek édesebb kötelességet, mint midőn olvasóik előtt a Sárospataki füzeteket ismértetik ; de örömünk még nagyobb volna, ha mindenki szükségtelennek találná azok ismértetését, mert maga már jobban ismeri, mint e lapok ismértethetik. Ámde nem tudom, lehet-e helye olyan örömnek, mely az édes kötelesség