Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-11 / 10. szám

békési esperesség, — különösen oly kedvező időben, mint az 1850—56-dik év a földmivelőkre volt — a kettőselnökség mellett is épen ugy létesítette vol­na , mint az a papelnökség alatt létesült; szeretem hinni, s feltétlenül hiszem, hogy azon világi urak, kik mint presbyterek a szarvasi iskola segélyzése mellett szavaztak, mint egyházelnökök is annak biz­tosítását óhajtották volna és ha ez áll, akkor a szar­vasi iskola a békési papságnak nem kizáró érdeme, s ha e fölött még az is áll, hogy 1849-től 1857-ig seholsem volt világi elnök, tán megrovásra is méltók, hogy mig a lelkesb esperességekkel versenyezve, az autonomia visszaállítását a magas kormánynál szó­val és Írásban folytonosan sürgették, tettleg az auto­nómiát oly téren csorbították meg, melyen őket an­nak gyakorlásában senkisem akadályozá. A békési papi elnökség példája ennélfogva döntő nem lévén, mi a szükséges dolog ? Az atyámfiai, férfiak! hogy ne törzsönködjiink, hanem maradjunk együtt s halad­junk mint eddig, sőt szorosabban összefűzve, egymás mellett békében. Ne gondolja azonban senki, ho^y én boldogot, boldogtalant szívesen látok a világi elnök­székben, nekem nem kell, szájhős, cimvadász, az ön­zés ördögétől lebilincselt kényúr, a ki csak ront; hanem istenfélő, lelkismeretes tettdús, s tehetsége szerint áldozni kész felügyelő, a ki mint a régi ősa­pák épít, épen azért szükség, hogy teendői kilegye­nek jelelve, hogyha azoknak meg nem felel az ille­tők által elmozdíttathassék. Hagyjuk tehát a papi egyedüli elnökséget s tö­rekedjünk inkább arra, a mit Irinyi, maga Jeszensz­ky Ur és egyházunk minden más józan tagja oly erélyesen követel, t. i. hogy a benső missio mind­nyájunkban meglegyen, mert szerintem ez azon fun­damentom, melyen az egyház épületét biztosan emel­hetjük; ez azon áldott napfény, mely egyházunk ker­tében ízletes gyümölcsöket érlelhet; ez azon hatalom, mely a sivár földet is édenné varázsolhatja. Világol­tassuk a krisztusbani élő hitet, mely a szeretetben munkás; építsük Isten országát nemcsak az igének tiszta hirdetése, hanem különösen tiszta erkölcsi élet által;növekedjünk a Krisztusban annyira, hogy val­lásos kenet legyen zamatja mind szónknak, mind cselekedeteinknek; működjünk templomban és tem­lomon kivül, nyilván és magányban ugy, hogy az egyház tiszteletét, bizalmát és szeretetét minden nyo­mon és lépten megérdemeljük: akkor lesz vallásos­ság, lesz buzgóság, lesz állami segély nélkül is egye­dül a buzgóság filléreiből jó dolgunk, lesznek mint Né­met-, Angolhonban, Amerikában stb. Gusztáv-Adolf­egyletül ik, missio-, biblia- stb. társulatunk, melyek egy boldogabb kort derítnek honunk ugy egyes mint összes egyházaira. Ha ellenben tovább is hitet hirdetünk, de erejét az életben tagadjuk; ha a tem­plomban Istenfélelmet prédikálunk s magunk otthon Istent káromoljuk; ha a néptől tiszta erkölcsi életet követelünk s magunk az erkölcstelenség posványá­ban fetrengünk; ha nem az Isten igéjét, hanem atölt­poharakat szomjazzuk; ha a szent irást a templom­ban ajánljuk, uraink előtt pedig kigúnyolni s annak egyik, másik tanát papok, tanítók hamisnak állítani nem átaljuk; ha uraink tetszését megnyerni nem mi­velt társalgás, nem becsületes papi magaviselet, ha­nem trágár beszéd s aljas csúszás-mászás által igyek­szünk; ha nem az egyház java, hanem önhaszon in­dít tettre bennünket; ha nem Isten és Krisztus sze­relme, hanem a világ szeretete hatja át sziveinket, ha fennen hirdetjük, hogy mi csak a templomban va­gyunk papok: oh akkor ne csudálkozzunk, ha egy­házaink sülyedtek, a vallásosságot közönyösség vált­ja fel, s a buzgóság napról napra jobban hüledez; ne csudálkozzunk, ha a hívatlanok mellett a jobbak sem tiszteltetnek; ne csudálkozzunk ha a világi főbb I egyházmegyeülnökök fülünk hallattára azt beszélik: „Hasztalan az a sok pap, elég volna 10-12 egyház­ban egyet tartani s sokkal iidvösebb volna fizetései­ket az iskolák fentartására fordítani." Ez tény paptársaim! épen azért azt mondom ismét és ismét, hogy nem a papelnökség, nem az ál­lamsegély üdvözít és vezet célhoz s veti meg egy­házunk felvirágzásának alapját, hanem a benső mis­sio, hivatalunk minden részbeni hitteljes, hű és lelki­ismeretes kezelése. Czékus István, t. gömöri pap. — • A prot. egyh. gyűlésekben az elnöki kérdésre vonatkozólag. Midőn a mult évben a Pesti Napló akkori szerkesz­tője , t. Pompéri J. ur, az örökbecsű lap hasábjait, a prot. egyh. gyűlésekben, az elnöki kérdés megvitatására, kéré­semre megnyitni szíves volt: az ajánlt alkalmat megragadni akarva, e kérdésre vonatkozó nézetemet, tán hosszadalma­san is *) elmondtam. Mások vagy azért, mert a politikai lap hasábjait, ily kérdés feletti vitatkozásokkal elfoglalni, tán nem tárták helyesnek; vagy inkább azért, mert a Prot. Egyh. s Iskolai Lap nem sokára leendő feltámadása felől, alapos remény-, sőt hitben voltak, — a Tápiö-Szent-Mártoni tisztelendő urat kivéve, ki egyszerűen a kettőselnöklet mel­lett szavazott, — a szerintem akkor is, most is igen fontos kérdésre nézve hallgattak. Im a kedves lap alig indul meg, már a 2- és 3-dik számban, Merengések cím alatt, t. S z é k á c s J. ur, az ügy szentsége kívánta komoly higgadt­sággal, a reményit zsinati végeldöntést könnyítendő, azok­ból, mik itt s ott, a kérdéses tárgyban eddigelő mondattak, resumékat készítve; noha tudós értekezönk is, a kettősel­nökletet , az egész világon páratlan institutiónak, logicai anomaliának, s Magyarhonban is nem eleitől fogva divato­zottnak elismeri, bevallja; mindazáltal, azon okok miatt, j mert az egyházkerületek, a mellett nyilatkoztak, mert a magyarhoni prot. egyházak, annak palladiuma alatt mago­kat jól érzik, s főleg raert annak eltörlése, szakadást, meghasonlást idézne elő lelkészek és világiak közt, a kettőselnökletet megtartandónak vélemé­nyezi, és azt formulázva az egész prot. egyháznak be­mutatja. Komoly gondolatba merültem, midőn tudós értekezönk azon védvére jutottam, hogy a kettőselnöklet megdöntése, a prot. egyházban az eddig békés tagok közt, szakadást, i meghasonlást fog előidézni. Ha ez áll, vagy állna, ak­kor mindazok, kik a kettőselnökletnek, nem ugyan abso­*) Lásd az 1857. éri Pesíi Napló 120., 121., 122., 123. ós 124. számait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom