Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

cum ultima eaque acerrima esset persecutio Nicodemiae multa millia Christianorum, ut natalcm salvatoris agerent, in lemplo convenisse dicuntur. Re comperta tyrannus antefores templi thus in tripode exposuit, et Christianis in templonunciari fecit, ut, qui thura diis offerrent, salvi etemplo exirent, reliqui omnes vivi comburerentur. Sed amore natiJesuline unus quidemtemplo exiit, ideoque teinplo inclusi, omnes vivi comburio martyres facti sunt, et in coelis nasci meruerunt eodem die, quo propter ipsos in terris natus erat dominus." (Nieephor. hist. eccl. 7, 5). Azonban az első négy században, ámbár több egyházakban a' karácson megtartatott, egyetemes ünnep még sem volt; mert Ágoston, ki a' negyedik század végén és az ötödiknek elején élt, csak négy egyetemes ünnepről emlékszik (epist. 118, ad Januarium) ; u. m. Krisztus szenvedésének, feltámadásának, mennybementének és a' szent lélek kiömlésének ünnepéről. Hogy a' karácson is mindenütt megtartassák, ez iránt Nieephor szerint Justin adott ki első, parancsot. — Melly napon kelljen Kr. születését ünnepleni, a' régieknél is bizonytalan volt. Néhutt Kr. megjelenését, születését és kereszteltetését egy napon tartották Cassian szerint. A' nyugoti egyház az ötödik században rendelte Kr. születése ünnepeül dec. 25. napját. A* keleti egyházban jan. 6-án ünnepelteték. — A1

régi keresztyéneknek a' karácson körüli szokásaikat illetőleg Nazianzeni Gergely ezeket jegyzi meg: solitos oliin fuisse Christianos die hoc festő januas coronare, molles vestes induere, auro et gemmis superbire, toros altos sternere et choreas ducere,—melly szokásaikért a'keresztyéneket Gergely karácsoni homiliájában szigorún meg is feddi. A1

tizedik században éWLuitprand írja, hogy Constantinopolban a' született Krisztus tiszteletére ünnepélyes lakomák is tartattak; szavai ezek: Cum nativitas domini quoad carnem celebratur Constantinopoli, mensae undeviginti ponuntur, iuquibus imperátor et caeteri convivae non sedent, sed recumbunt, et per hos dies ex aureis vasis editur ac bibitur; és ezt teszi hozzá : varia jucunda spectacula in his conviviis exhibita. Karácson estején a' pápa által is víg estély szokott rendeztetni. Durandus az egyháziakról ezeket írja (Kation, temp.lib. 6) : ineodern festő morém fuisse, ut praelati h. e. episcopi et abbates cum subditis suis, b. e. clericis etmonachis pueriliter colluserint. Interdum ad pilae quoque ludum et ad choreas turpiter condescendunt. Régenten Polydorus Vergilius szerint, Angolhonban a' szolgák uraik felett nyertek karácsonkor hatalmat, melly szokást a' pogány saturnaliáktól származtatja. — Karácson estve szokott a' pápa egy kardot megszentelni és azt mint a' barátság kitűnő jelét valamelly fejedelemhez küldeni, hogy ez által emlékeztetné, miszerint hatalmát a' római pápától nyerte legyen. Szokás végre karácson estvéjén a' gyermekeknek különféle ajándékokat adni, melly szokás is a' pogány saturnaliáktól származottnak látszik, inquibus ethnicos sportulas sive varia munera ultro citroque misisse, állítja Tertullián. 3) Újév. Krisztus környülmetéltetése januar első napjára esik, mellyen az újév kezdődik. Plutarch (probl. 49) szerint a' régiek azért kezdék ezen a' napon az új évet: quod circa idem tempus ipsa rerum natura quasi convertatur et sol diem sensibiliter prolongare incipiat. De a' keresztyének más okát adják, t. i. az igazság napjának ujonan felderülését. Ez okból írá Prudentius : Quid est quod arctum circulum, Sol jam recurreus deserit? In őrbe Jesus nascitur, Qui lucis auget tramitem. Első, ki az éveket Krisztus születésétől számítani kezdé, Dionysius Exiguus volt, ki 527-ben Rómában apát vala. Az ujabb korú chronologusok azonban ezen időszámítást hibásnak és két évvel kevesebbnek tartják, miszerint jelenleg már 1850. évet kellene írnunk. — Szokás vala a'régieknél új évkor az ajándékküldés, melly szokást az Antisiodori synodus már kárhoztatá és megliltá. Az ős egyházban az új év nem öröm-, hanem gyászünnep volt. A' pogányoknál pedig öröm napja; ezek ugyanis azon napon Janus tiszteletére áldoztak, tánczoltak, lakomáztak és botrányos látványokat rendeztek, bőrbe öltözködtek, a' féríiak női öltönyöket viseltek. A1

keresztyének ellenben böjtöltek, imáztak, énekeltek, fájlalva a'pogányok által Istennek okozott botrányokat. Innét inondá Ambrus : Nos die isto jejunamus, ut ethnici intelligant, ipsorum gaudia jejuniis nostris condemnari. Később azonban azon szokások a' ker. egyházban is elterjedtek. Ez okból az egyházatyák, főleg Chrysostom, komolyan feddödznek a' keresztyének ellen, quod kai. jan. ad gentilium morém vivant; sőt ezen szokások ellen conciliumok nyilatkoztak. Végre a' ker. vallás elterjedtévei az új év első napja is ünneppé tétetett, de főleg azon okból, mivel az, Krisztus születése után nyolezadik nap volt. Minthogy az ős egyházban a' főbb ünnepek egész héten tartattak, különösen pedig az első és nyolezadik nap megünnepeltettek, a1

zsidóknál adott parancsolat szerint (Lev. 23, 36.) azonkül ezen nap ünnepélyes volt, Krisztus környülmetéltetése miatt is,'s mint illyen 1222. év óta számíttaték az évi ünnepek sorába. 4) Vízkereszt. (Feslum magorum. 'Exicpctvua domini) Nazianzeni Gergely volt az első, ki erről emlékszik. De mivel a' görögök nemcsak Vízkeresztet, hanem Krisztus születését és megkereszteltetését is 1

Enapccvua ünnepnek nevezték, kétség, ezek közöl Naz. Gergely mellyiket értette ? Ezen ünnep Epiphania,Theophania és Bethphania névvel is neveztetik. Az elsővel, az új