Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

gyűjteményben: ,,Briefen gelehrter Maenner an die Könige non Daenemark, geliefert von Andreas Schuhmacher. Kopenhagen 1758. Legfényesebb bizonysága azonban Bugenhagen dicsőségének az általa alapított protestáns gyülekezetek. Igen! a' Pomerani Doctor, éjszaki Németországnak egyházujító apostola! és ha a' gyözelemkoszorus harczvezérek emlékezetére oszlopok emelvék a' harczmezőkön, hol küzdöttenek: bizony nem kevésbbé tisztelő emlékezetre méltók Jaegerpriszben azon emlékmüvek, mellyeken Luther és Ansgar mellett a' Bugenhagen neve örök dicsfényben tündököl. B a 1 ó Benjámin. Ünnepeink az ós keresztyén egyházban. *) 1) Vasárnap. Már az apostolok idejében a' szombat helyett a' vasárnap tartatott meg. Ezen napon az apostolok főleg olly helyeken tárták gyülekezéseiket az uri lakoma kisáfárlására, hol zsidókon kül pogányok is valának térítendök. Pál, a1

hét első napján (ez pedig a' vasárnap) rendelt kegyes adakozmányokat gyűjteni 1 Kor. 16, 2. Jel. 1, 10. pedig világosan ezen nap xv~ QicixÓQ-xiük neveztetik. Miért nevezték pedig már a' régiek kiválólag a' vasárnapot ekkint y.vqiaxóv, holott minden nap azúré, ezt az egyházi régiségekben jártas Rhenanus ekként fejti meg : „Primi, úgymond, Christiani cum templa in honorem salvatoris conderent, eadem graece %v-QLttxá (innét a' német Kirche) latiné dominica vocarunt, (honnét a' székes egyház per aphaeresin Dom, Domherren) nam, veteres Christiani salvatorem raro Christum, rarius Jesum vocarunt, communiter autem róv XVQIOV vei dominum, quod nomen quolies absolute ponunt, communiter Christum intelligunt. Neque vero tantum templa Christo sacra dominica, sed et diem Christo sacrum, Dominicum vocare consveverunt. Ratio nominis est, quod Dominus noster Jesus Christus die solis veluti victor et triumphator a morte surrexit. In resurrectionis memóriám festivitas sabbati in diem solis concessit." — Az apostolok kora utáni keresztyének is a* vasárnapot rendesen megünnepelték, a' mint ezt Justin 250 évvel K. u. élt jeles bölcsész és vértanúnak Antonin császárhoz írt leveléből láthatni: „Die, qui solis dicitur, Christiani omnes ex rure et in oppidis ad sacra convenimus." Emlékszik ugyan Ágoston (serm. 25. de temp.) némellyekröl, kik az ö idejében a' csütörtököt ünnepelték, de ezeket keményen megdorgálá e' szavakban: „Audio, quodquidamferia quinta, non laborent, nec mulieres lanam tractent. Ego vero coram Deo et angelis ejus contestor, quod hí arsuri sínt inferno, ubi diabolus ardet. Nullus enim dubito, quin in honorem Jovis otientur, quia die dominico laborare non metuunt. #) Joach. Hildebranti. De diebu« fealií libellu*. Carissimi siquos tales nostis castigate, si emendare noluerint, nec ad convivium, nec ad colloquium eos admittite, imo si sint in potestate vestra flagellis eos caedite." Eusebius szerint N. Constantin nyilvános parancsolat által hetenként, nemcsak a1

vasárnapot, a' feltámadott, hanem a' pénteket is, a' szenvedett Krisztus tiszteletére megünneplendönek határozá, mellynek azonban megtartása sem tartós sem általános az egyházban nem lett. — Miként ünnepelték meg a1

vasárnapot a' régi keresztyének, Justin jelesen ekként adja elő: „Die solis, úgymond, cum convenimus, apostolorum commentaria velprophetarum scripta, prout tempus exigit, leguntur. Cum lector tacet, praeses sacrorum concionern habét, et ad rerum tain pulchrarum, quae praelectae sunt, imitationem invitat. Postea surgimus omnes precesque fundimus, quibus finitis panis et vinum et aqua profertur. Tum denuo praeses et gratias pro virili instituit, populusque succlamat: Amen. Post haec consecrata singulis distribuuntur et fit communicatio : absentibus quoqueper diaconum mittitur. Denique diviles proarbitrio suo aliquidconstituunt, et quod ita coiligitur, apud praesidem deponitur, ut is inde viduis, pupillis, aegrotis, captivis , peregrinis, pauperibus succurrat, quia praeses sacrorum apud nos pauperumcurator est. Ideo autem die solis convenimus, quia hoc die inundus condi coepit, et dominus resurrexit." — Ezen ős liturgiából látjuk, hogy az, lényegében egyházunkban jelenleg is létezik; csak azt csudálhatni, hogy Justin ezen ős szertartások közt egyet einlítetlenül hagy, t. i. az éneklést, holott Plinius, Trajanhoz írt levelében erről emlékezve „in Christianis nullum crimen agnoscit, quam quod stato die ante Jucem convenire soliti sinl, el liymnum Christo tanquam Deo cécinerint." — Miként a1

negyedik század elején N. Constantin, imperátori tekintélyével elsöparancsolá meg nyilvánosan, hogy a' vasárnap ünnepélyesen megtartassák, katonái is azon napon nyugva az istentiszteleten megjelenjenek, a' pogány katonák pedig a1

szabad síkra kimenve, ott bizonyos imát, mellynek maga volt szerzője, mondjanak el; ugy a' nyolczadik század végével N. Károly császár Német- és Frankhonban tartott egyetemes gyűlésein érdemesíté magát, az űrnapjának ünnepélyes megtartása körül tett 's főleg mind a' férfiak, mind a' nők által gyakorlott munkák megszüntetése iránt nyilvánított intézkedései által. Nevezetes mit a1

Beust Joachim sz. hároms. utáni 17 vasárnapi evang. felett ira : „Olim apud Bavaros jus provinciáié fuisse, ut si quis dominico die curru veheretur cum duobis equis,uno equo privaretur, et qui die dominico laboraret manu et monitus non desisteret, manum dextram amitteret." — Ágoston ugyan azt mondá: „Veteres glóriám omnem judaici sabbati in diem dominicum contulerunt, ut quod ipsi in typo, nos in veritate cele-