Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-20 / 41. szám

lésének azon fokozatához, mellyet az előre ha­ladt kor szelleme túlszárnyalt. Szóval, a' 19 t. cz. által a' tudományokbani haladásnak morális kényszerítése van kimondva, biztosítva van az önmeghatározás a' tanító egyén részére,ki csak olly tudományokat fog előadni, mellyekhez ké­pességet és hajlamot érez, 's meg van alapítva egyszersmind egy professori képezde is, melly a* rendes tanítói székekre mindig elkészült egyéneket fog kijelelni. Ez által nem a' pártolás, nem a' rokonság, nem a' vak eset, hanem egye­dül az érdem fogja a' tanítókat a' tanszékre emelni. Ennyi sok jót foglal implicite a' 19 t. cz. Azonban egy törvény meghozatola nem lehet valami abstract, egyoldolu intézkedés. Hogy az volósuljon, 's megteremje mind azon jót, melly­nek lehetőségét m igában zárja, szükséges hogy azon feltételeket is, mellyeket a' törvény való­sulhatása követel, elfogadjuk. Ha czélt akarunk szükséges akarnunk azon eszközeket is, mellyek a' czél tökéletes, concrét elérését, egyedül biz­tosíthatják. Ha azt akarjuk, hogy valóság 's nem írott malaszt legyen a' 19 t. cz., akarnunk kell az on feltételeket is, mellyek képesek lesznek e' t. czikket erőre és valóságra emelni Ezen fel­tételek arok, mellyekröl e' czikk folytán szólot­tam, t. i. főiskoláink öszpontosítása, a' négy kar rendszerének olly módoni elrendezése, hogy ezek egyenként elegendő számú tanítókkal ellátassa­nak 's így az ifjúnak módja legyen magát szak­tanilag kiképezhetni; végre pedig ugy a' rendes professorok mint a' privát docensek állásának biztosítása. Ez utóbbi, mint mondám, csak az úgynevezett didactrumok behozatalával történ­hetik meg czélirányosan. Csak igy menthetjük meg őket a' mellék utoni kenyérkereset szomorú kénytelenségétöl, csak így nem fogja lelkese­déseiknek lángját a' külső szükség elhamvasz­tani. Egy olly dicső nemzet, mint millyen a' ma­gyar melly egykor egy nemesebb életnek volt részese, a' miveltségnek századokon általi vé­dője 's ez által az emberiségnek disze, megér­demli, hogy miután sok éven át szük korlátok közé szorítva, hn nem is becstelenül, de dicsőség és hir nélkül csak parányi cselekvésterén élhe­tett, régi dicsőségét és nagyságát visszanyerje, "'s őseire, kiket ugy képzeli magának mint óriá­sokat, méltó lehessen. Ide sok ut vezet, de hi­szem, hogy a' tudományok gyupontjai, t. i. az iskolák, ezen utaknak egyike. Békési. Sékácz József urnák szíves üdvét Áldó Elek. Lapjának 37—ik száma tegnap estve érkezett j hozzám. Benne közöltetik törvényjavaslat az! elemi oktatásról, és közöltetik az osztályok köz­ponti választmányának jelentése is ugyanezen törvényjavaslat iránt. Mind a' kettőnek nem betűjére, de szellemére van egy-két észrevéte­lem, mit az elemi iskolatanítók külső állását és sorsát érdeklő nézeteimmel együtt, azért akarok ezen, ha ugy tetszik, nyilt levelemben önnel kö­zölni, mert eleitől befolyással volt ön és leend ezután is e' szent ügyre. Én mindig azt hivém, hogy az állam nevelni óhajtja népét már az elemi iskolák által is: most azonban b. Eötvös J. minister ur törvényjavas­latának l-sö§-sában azt olvasom, miszerint. „Az elemi oktatásnak czélja: hogy a' gyermekek a' tudomány első elemeibe avattassanak"; minek következtében a' vallás, hit és erkölcstan- igen következetesen egészen kihagyatik az elemi is­kolák tantárgyai közöl — Kevésbbé következe­tes ugyan azon minister ur ott, hol követtársai­val együtt, a' képviselők auguszt 3—ki gyűlésé­ben, a' népi- jobban, elemi oskolákat illetőleg: a' gyermeknevelés szükségességéről szóno­kol ; mert ezt — nevelés — ne keresse, vagy ha keresi, de soha nem fogja találni az iskolákban, ha a' vállást onnan kiküszöbölé. „Oktató és ne­velő épen annyira különböznek egymástól, mint oktatás és nevelés. A' nevelésben ugyan okta­tás is foglaltatik, mert jól nevelni üdvös oktotás nélkül teljes lehetetlen; de nem viszont. Az ok­tató a' szám-vagy vegytant, a' föld- vagy tör­ténetírást előadhatja a' nélkül, hogy csak tá­volról is eszméljen arra: minő lesz tanítványai­nak erkölcsi élete, szív és lélek-jövöje. Neki az ismeret, a' tudás, az értelem müvelése, a' szel­lem gazdagítása a' fö czél, ellenben a1 nevelő szemei előtt mindig a' növendék erény-jövője lebeg az erény kivalólag az , minek megszilár­dítására czéloz minden törekvése, minden okta­tása is. Mit és mennyit tudand a' tanítvány, ez az oktató kezében van; de millyen ember, ke­resztyén, hazafi lesz a1 növendék ez a' nevelök kezében van. E' két fogalmat: oktató és nevelő, leggyakrabban összezavarják, pedig nem kell, nem szabad ezt tenni !4 i — Ney Ferencz nap­fényű igazságteljes szavai. Az elemi oktatás tárgyai: írás, olvasás, számvetés, természettan és leírás, történet 's földleírás, törvényczikkek ismerete és test-gyakorlatu — non emolliunt móres et sinunt esse feros, még akkor is, ha ama tantárgyakhoz még a' jogtan , gyógytan, mértan és a' t. tan is hozzáadatnék. Tapasztalák i ezt főleg ezidón száz meg száz tanító és oktató urak , de tapasztalá maga b. Eötvös József köz­oktatási minister ur is. Isten és erkölcs ismeret és szeretete nélkül bár milly nevű oskolákban docti — talán? — educabuntur, boni tamen pe­natus deirunt. A' nevelés egyedüli alapja, lénye­j ge : Isten a' legfelsőbb tökély fogalma és isme* ! rétéből kifolyó tiszta szeretet, vagy is erkölcsi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom