Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

Míg mind ezen felekezelek, mellyek sok idegent és rajoskodót vegyítettek az evangvéliom tisztasága közé, előbb-utóbb eltűnnek a' történetből, addig Piemont völgyeiben a' Waldensek felekezete a1

sz. ige hatalmától vezéreltetvén minden üldözések daczára még mai napig is fenmaradt. Azonban ezeken kivül másutt és egyéb időkben is találtattak és gyakran Vallénseknek neveztetnek. Mind a' két név egyet jeleni, csak hogy Vallenseknek azok mondattak, kik az Appenninek közölt éltek, Waldensek neve alatt pedig főkép azok értendők, kik déli Francziaországban éltek. Nevök legszokoltabb formái ezek : V a 1 d o, W a 1 d u s, V a 1 d i s i u s, V a 1 d e s i u s, Valdensis. Ebrardus szerint (lib. antihaer. e. 23): Vallenses, eo quod in valle lacrymarum maneant; sőt Bemardus Abb. még ekkép is jellemzi őket: „dicti sunt Valdenses. nimirum a valle densa, eo quod profundis et densis erroruin tenebris involvantur.u

Egyéb nevök volt még Leonistac, Leona, (Lyontól) S a b a t a t i, Xabatenses, I n s a b b a l a t i, „Sabbatum1

" ciabatta ,,sabal-tól,u

inelly faczipőt jelent,mit viseltek: Calceamenta desuper aperta (III. Incze). — Calceos desuper pedem praecidebant, et quasi midis pedibus ainbulabant (Chron. Ursperg) — hogy ebben is utánozzák az apostolokat. II u m i 1 i a t á k n a k is nevezték őket. Ezen gyülekezet eredetéről sok mese költetett, mert érdekében állt eredetét a1

legrégibb Időkre visszavinni. Már 1100-ban divatozott ez a' példabeszéd a' római egyházban: „V a 1 d e n s i, t- e h á t hal álté rde mel." A' turini perjel egyike a' legdühösebb üldözőknek ezeket mondja róluk: „Nem vihetni ugyan ezen felekezet nevét vissza bizonyos időkre: de annyi áll, hogy a1

X-dik, sőt már a1

IX—dik században is igen új már nem lehetett. Egy más ellenségük azt állítja, hogy már a' VI—dik és Yll-dik század között élt volna egy bizonyos Péter, Valdi tájékában, a1

ki a' szegénység útját tanította. Isinél más történeti adat azt állítja, hogy az Albigensek (a1

111. Incze pápa alatt ellenök kiküldött keresztes had Albi gróija ellen is fordult, honnan az eretnekek A 1-b i g e n s e k n e k is neveztettek) gyülekezete a' római püspöktől függetlenné lett azon időtől fogva , hogy A1 a r i c h, a' V i s i g o l h o k királya, Tóulouse városát tette királyi székévé (409). Némeüyekazt állítják, hogy i. Sy ívest er, római püspök ideje óta fcnáli (314). — Ismét mások egészen az apostoli időkre akarják visszavinni eredőtöket. De ez alkalmasint csak monda és annyi valót foglal magában, hogy ugyanazon szellem, melly az apostolokat lelkesítette a' sz. irás erejénél fogva, soha sem szűnt meg ÍC hierarchiának ellentmondani. — Mások azt is mondják, hogy bizonyos L e o t ó 1 vették volna eredőtöket. a' ki igen istenfélő ember volt, még a' nagy Constantin császár idejéből. Ezen Leo elszakadt az akkori római püspöktől I. Sylvestertöl, ennek pénzvágya és a' császár határtalan pazarlásai miatt a' papok iránt; elvonult egy rejteti vidékbe, a' hová sok kegyes keresztyének követték öt. Ezekből láthatjuk, hogy még jóval előbb, mint Valdo Péter déli Frankhonban fellépett, lehettek már Valdensek. V a 1 d u s Pét e r a' XII—dik században gazdag Lyoni polgár és kereskedő volt, kíváncsi a' bibliát, mellyet isteni tiszteletkor csak latinul hallott felolvasni, anyanyelvén is olvashatni, két pap barátja által lefordíttatá azt magának és az egyházi atyák legfontosabb nyilatkozataiból a' legfontosabb hittani dolgokról gyűjteményt készíttetett. Mások szerint ö maga fordította le egy részét a' sz. Írásnak és válogatott darabokat az egyházi atyákból lrancziára. Ezeket szorgalmatosan olvasván, elhatározta magát, hogy a' tiszta evangyéliom terjesztésére n szegény nép között külön egyesületet alapít. Minden jószágát eladta, pénzét a' szegények közé osztotta el, és mint apostoli tanító fellépvén 1160. vetette alapját gyülekezetének. () maga tanította háza népét, ismerőseit és minden szegény embereket, kik meglátogatlak öt. Ezen szegény emberek épen nem forraltak magokban semmi elszakadást az uralkodó egyháztól, és midőn a1

Lyoni püspököket hallgatásra szorítá, egész együgyű bizodalommal III. Sándor pápához fordultak 1179. Valdus, (Magister eorum usurpans Petri officiumait: „Obedire aportet magis Dco quam hominihus, qui praeceperat Apostolis : Praedicate Evangélium omni creaturaeu

) folvtatá predikálásait és követei által, kiket a' pápához küldött, ugyanennek a' sz. irás fordításának egy példányát is küldi azon kérelemmel: alapítná meg mindazt, mint az öegyesületét. Ez M a p a e u s W a 11 h e r r a bizta az egész ügyet, a' ki elbizakodván scholasticai tudákosságában, mint egészen tudatlan és megvetésre méltó embereket festette őket a' pápának, mint a' kik még a' „credere aliquid" és „credere in aliquid" közti különbséget sem tudták volna. Azon állítás, miszerint Laicusok is taníthatnak, szükségképen ellentétbe hozta őket a' papsággal és ígv III. L ucius pápa a' Veronai zsinaton 1184. kimondta reájok az átkot. Azonban buzgón ragaszkodván az evangyéliomi igazsághoz és keresztyén szigorú erkölcshez, elterjedtek és fentartották magokat Piemont völgyeiben. Lassankint kifejlődött azon hittanczikkek ellen is az ellentét, mellyek alapját teszik a' katholicus egyháznak. Tagadni kezdték, hogy a' római egyház Krisztus egyháza, habár ollyanok mindig voltak benne , kik az üdvöt megtalálták. Erkölcsükben betű szerint a1 hegyen tartott predikátzióhoz tartották magokat. Hittanuk főbb czíkkjei ezek : Mind abban, a' mi a*