Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

boldogsághoz tartozik, egyedül a" s z. i r á s n a k kell hinni; egyéb semmi ember és semmi könyvnek. Csak egy a' közbenjáró és ennélfogva nem szabad a' szenteket imádni. A' tisztító tüz költemény. Csak két szentséget fogadtak el: a' keresztségét és az úrvacsorát. El nem fogadták a' misét, főkép a' holtakertit nem. Hasonlóképen elvetettek minden emberektől származott rendelményeket, u. m. böjti napokat, szükségtelen ünnepeket, szerzetes és zárdai fogadásokat, bucsújárásokat 'stb. Egyátalában tagadták a1

pápa elsőségét más püspökök, és hatalmát a' világi fel— sőség feletU Az úrvacsorát két szín alatt vették. Elvetették a' bűnbocsátó levelekkeli kereskedést, és a' papi házasság tilalmát. Azok teszik pedig Isten igaz egyházát, a'kik Isten igéjét hallják és megértik 'stb. Ok magok eképen nyilatkoznak : „Nous non avén conegu autre sacrament, que le Baptisme, et la Eucharistia." Csak későn látta által III. Incze pápa elődje meggondolatlan bánásmódját. Durandus de 0 s c a (1210), ki hasonlóképen egy ideig a' Waldensekhez tartozott, ismét visszatér a' kath. hitre. Ennek segítségével reményiette Incze visszahozhatni az eretnekeket az igaz hitre. A pauperes de Lugduno, más egyletté akarta átalakítani pauperes catholici neve alatt, mellynek papjai a1

népnek prédikálnának, magyaráznák a' sz. irást, épületes gyűléseket tartanának, 's mellynek laieiisai betegek és árvák ápolgatásával foglalkoznának: (Petrus Vallium Cernaji c. 3.) Memoratus episcopns adversus hujusmodi perplexitalein salubre dedit consilium monens et consulens, ut caeteris omissis praedicationi ardentius insudarent, et ut possent ora obstruere malignorum, in humilitate praecedentes exemplopii Magistri facerent et docerent; irent peditessine auroet argento peromnia formám apostolicam imitantes. Ebből is látszik, miszerint III. Incze értette idejét és hivatását. Nagy volt ö mindazistenészet, mind a' jogászat tudományában. Mutatja ezen egész rendelkezése, hogy igazi atyja volt az árváknak és özvegyeknek, és hogy ott, hol már a" szellem szabad kitörését meg nem akadályoztathatja, legalább engedmények által akar a' Waldensek gyülekezetének más irányt adni. De hol az igazságos ügy már nyomást érzett, a' mellett azt is látták, hogy ha legkisebbet is engednének, nem haladhatnánal olly egyenesen és tisztán az igazság leié : bíztak abban,hogy szabadokká teendi őket az igazság, mellyet nyomni lehet ugyan, de elnyomni azt soha halandónak még nem sikerült. Buzgón prédikálták az igét és a' legdühösebb üldözések sem voltak képesek megtörni bátorságukat. Allhalatosságuk által pedig gyakran a' máglyán még üldözőiket, is bírták az igazság elfogadására. Katliarok és Waldensek mostnémelly vidékeken hatalmasbak lettek az uralkodó egyháznál, 's III. Incze pápa korlátlan hatalmat adott az eretnekek üldözésére. VI. Rayraund, toulousi gróf meghasonlott Castelnau Péterrel, a' pápa követével. Midőn ez, ki az eretnekek üldözésére vala kiküldve (1208), ismeretlen kéztől megöletett, e* bűn sulva Rajmundra háríttatott, és Incze ezen alkalmat arra használta. Citeauxi Arnold apát által a' keresztet prédikáltatta Rajmund ellen „oinnis, qui dicto comiti fidelitatis scu societatis aut foederis hujusmodi juramento tenentur adstricti, auctoritate apostolica denuncielis ab eo interim absolutos, et cuilibet catholico viro licere salvo jure domini principális, non solum persequi personam eiusdem verum etiam occupare ac detinere terram ipsius (et c. epist. 28). Azon keresztes hadat, mellyet Citeauxi Arnold prédikált, Montfort Simon vezérletté, és 1209. óta 20 éven keresztül borzasztó dühhel viseltetett, melly vétkest és ártatlant, férfiakat és nőket, őszt és csecsemőt a' legnagyobb kínok közt mészárolt. A' keresztes had líaymund R o g e r, B e z i e r s és A1 b i grófja ellen fordult, a1

honnan ezen eretnekek Albigenseknek is neveztettek. Beziers ostrománál történt, hogy Arnold a' keresztesektől kérdeztetve : „Quid faciemus domine? Non possumus discernere inter bonos et malos ?" így felel: „Caedite eos ; novit enim Dominus, qui sunt eius." Győzelmét ekképen jelenti a' pápának: Nostri non parcentes ordini, sexui, vei aetati, fere viginli millia hominum in ore gladii peremerunt : factaque hostium strage permaxima,spoliata est tota civitas et succensa, ultione divina in eam mirabiliter saevienfe. (Caesarius Heisterbac lib. V, c. 21). Midőn most ezen általános gyilkolásnak az Albigensek meghódíttatásuk után meg kellett szűnnie, azt vélte Incze, hogy szilárdabb és keményebb intézkedések által kellend akadályoztatnia e' felekezet újra feltámadását, és hogy minden maradványát kiirtsa, a' 4-ik laterani zsinaton 1215. az inquisitio törvényszékét állította fel ellenek. Rotteck ekképen szól róla: „Hadd fordítsuk el szemünket olly intézettől, melly nem kevesebb szégyenére válik azon népeknek, mellyek eltűrték, mint azon zsarnokoknak, kik azt kigondolták, 's mellyröl csendes vérrel szólani árulás volna az emberi nem ellen. Az eretnekekkeli bánásmód a' toulousi zsinaton 1229. bővebben ekkép határoztatott meg : „Minden fejedelem, földesúr, püspök, vagy bíró, ki eretneket megkímél, fosztassék meg földétől, jószágától, vagy hivatalától; minden ház, mellyben eretnek találtatik, rontassék le. Eretnekek és gyanúsokhoz halálos betegségben sem orvos, sem bűnök (eretnekségük) társa ne bocsáttassák. Kik bűnöket igazán megbánják, eltávoztatnak hazájokból, ha az gyanús volna, különös ruhát kapnak, és minden nyilvános jogoktól megfosztvák,