Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-27 / 34. szám

Az a' feladat mi előttünk, tisztába jöni az iránt, miként gondoljuk elrendezendönek azon állást, mellyet az 1848. 20. tcz. a'status organismusá­ban kimutatott ? Az 179'/0 . 26. t. cz. magyarországi prote­stantismusnak Magna Chartaja, biztosítéka szel­lemi és testületies önállásának, 's ez a' fődolog; az 1848. 20. t. cz. pedig csak kiegészítő része, mellyet akkori időnek szelleme miatt e' hazában alkotni sehogysem lehetett. — Egyházunknak nem szabad status aranyáért cserébe adni, 's ke­zeiből kivétetni a' felséges autonomiát, külön­ben megszűnik protestáns lenni, és ollyanná lesz, millyen a' kormány lesz. Midőn a' status egyhá­zi és iskolai szükségeink fedezését elvállalta, egyfelől tartozó kötelességét lerovta, másfelől önmagának hasznos szolgálatot tesz. Felügyelési jog a' királyé, mellyet ezentúl | csak a' független és Budapesten székelő magyar ministerium 's nevezetesen cultusministerium ál­tal gyakorol egyházunkban. Cultusministerium protestáns osztályában csak protestánsok lehetnek. Legyen-e köztök pap is vagy sem? motiválni nem akarom, mert hosszas volnék, csak azt mondom, igen is, legyen, 's len­nie kell is: hanem fontosabb kérdés az, ezen mi­nisterialis tisztek miként jussanak a' hivatalba? Most a' minister úr kinevezte és ugy látszik, hogy ez egészen maga rendén van, én azonban csekély eszemmel másként látom a' dolgot ; én egyházunk érdekeit nézve több biztosítékot ta­lálok abban: ha a választás általunk és csak a' kinevezés minister úr által történnék. Én ez által nem akarom minister úr működésének kezeit megkötni, sőt inkább annál szerencsésb hatást eszközölni. Minister úr a"1 kinevezésben csalód­hatik, mi pedig ismerjük embereinket, tudjuk, ki oda való, ki állását nemcsak tudja, de akarja is egészen használni egyházunk érdekeinek ja­vára. Múltban is voltak embereink, kik felső és legfelsőbb helyeken ültek, de jezuiták voltak ők protestáns köntösben — csekély kivétellel, — kiket főfelügyelőnk és az egyetemes testület szí­vesen nem látott volna ottan: ez megtörténhetik most is ministeri kinevezés folytában, és meg lesz rajtunk az Isten ostora; — aztán a1 mini­sterium változni szokott 's ki tudja lesz-e egy­házunknak mindenkor Eötvese, és akkor lega­lább a1 cultus ministerialis tanácsnokok, kiket mi oda tennénk támaszai lesznek érdekeinknek a' cultus ministeriumban. Sőt minister úr csak nyer az által, midőn tudja, hogy olly férfiakkal tanács­kozik, kiknek eljárására bizui merte magát az egyház. Az, hogy a' status sem nevezi ki a1 löbbi ministeriumban a' tanácsosokat 'stb. ezen körülmény nem olly erős , hogy állításomat ki­szorítsa, mert az összes ministerium status alatt van, de a' cultusministerium egyház felett áll! a' status leléptetheti ministereit, ha eljárásukkal j-megelégedve nincsen, de az egyház ezt nem te­heti, neki tűrni kell, vagy pedig a' grav ámenek boldogtalan utján koldulva haladni. Ezen érdekes pontra ugy vélekedem, hogy a' cultusministerialis prot. hivatalnokok az egyetemes gyűlés ellen­jegyzése mellett kineveztessenek, vagy ha ezt elérnünk nem lehetne, akkor legalább a' mi aján­lásunkra figyelemmel legyen a' minister úr. A' Protestáns Egyháznak legyen-e képvise­lete az országgyűlésén és kik által ? — Néze­tem szerint lepjobb az, ha az országgyűlésen minden érdek képviselve van, mert csak igy re­mélhető azon törvényhozási harmónia, melly olly kellemes megnyugtatást támaszt a' különböző érdekek által honjavát munkálkodó honfiak keb­lében. Az egyházat kiszorítani onnan: annyi mint nem akarni elismerni és méltánylani mü-Iködésének szükségét és becsét a' statusra nézve. Azonban, ha e' tekintetben a' status tökéletesen megnyugtató pótló eszközt talál: legalább én el­állók a' képviselettől; mindazonáltal, ha a' többi felekezetű egyházakat megszenvedi ottan a' ha­za: akkor az 1848.20. t.czben kimondott egyen­lőségnél fogva kívánom, hogy a' protestáns egy­háznak is adjon a' nemzeti gyűlésen széket és szavazatot. — Es kik legyenek ezen képviselők ? A' r. kath. és görög n. e. egyház főpapjai által képviseltetik a' diétán;az analógia ugy látszik ezt javasolja, hogy egyházunknak képviselői le­gyenek a' püspökök. Távol van tőlem, hogy püs­pökeink ellen diffidens szavazatom volna, hanem itten dogmaticus különbség forog'fen, melly mind­nyájunk előtt tudva van, és épen azért, ha kell, a' protestáns egyház azt küldheti fel képviselő­jéül, kihez legnagyobb bizodalma van, akár pap legyen az, akár nem. Itt erre tekintet nem lehet, Átadjuk-e a' statusnak egyházi és iskolai ala­pítványainkat? Ha a' status ebbeli szükségein­ket a' legkisebb részletekben is fedezni fogja : akkor semmi kétség róla, mert midőn dicsőült alapítóink, és azok kik még most is gyöngy gya­! nánt ragyognak közöttünk — kiket az Isten so­káig éltessen! — ezen alapítványokat tevék: akkor csak azt akarták eszközölni mit most a' status az 1848. 20. 3. értelmében magára vál­lalt ; ezen átadás által végső akaratjuk megront­va nem lesz, sőt annak teljesítése dicsőségesben biztosítatik. Sokan politicai crisistöl félnek, de akkor a' nemzet veszve volna, és vele együtt mi is minden alapítványainkkal egyetemben — noha én e' nemzetet addig, míg az Isten egy csepvért megtart benne, buktató politicai crisistöl nem féltem. Minthogy superflua cautela non nocet: nem fog ártani, ha diplomaticus nyoma lesz an­nak, mit vesz át tőlünk a' status. Mi szükségünk fedezését illeti: itt több rovat merül fel, és még több a' kétkedés, de ezt a* minister úr nyilatkozata nagy mértékben elosz­latni képes leend. — Rovatokat illetőleg miude-

Next

/
Oldalképek
Tartalom