Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-16 / 31. szám

ki egész Európát és -látogasson meg rendben minden prot. egyházat, látogassa meg magát az északámerikai szabad státusok szabad fiait, kérdezzen ki egyházakat, mellyek régi alkotmányukat megtarták vagy ujabb időben rendezék magukat, és minden kivétel nélkül azt találandja, hogy legczélszerübbnek tartják az egyes egyházak gyűléseiben az elnökséget a' lelkésznek átengedni. Azon urak, kik mindenhol papuraságot látnak, hol egyéb nem rejlik is, mint a' legczélszerübb eszközöknek megválasztása, őrizkedjenek , hogy buzgóságuk mögött az aristocratiai szellem ne lappangjon , mellyel, — minthogy meg volt szokva a' státus ügyeiben kizárólag intézkedni, söt az egyházban is a' vezéri szerepet viselni — ellenkezik az egyházban nemtelen, szerény férfiakat látni és oldaluk mellett működni, működni azoknak oldala mellett, kik egész életüket az egyháznak áldozák és a' szellemi élet oltárára nem kevés örömet hoztak áldozatul. Azonban el nem tagadom, hogy lehetnek esetek; mellyekben az egyháznak egy tekintélyes férfia, a' lelkész mellé második helyre állítva, az egyháznak hasznos szolgálatot tehet. Bár a1 jó tanács az egyházi tanácsban soha sem hiányzanék, ha az egyháznak juridicus viszonyai azt megkívánják; mert felteszem, hogy olly egyházban, hol vallás iránti szeretet uralkodik,mindenki megtiszteltetésnek tartandja , ha az egyházi tanács ftagjává válhat, mint p. o. a' skot egyházban, hol gyakorta mylordok sem szégyenlik a' szerény papnak elnöksége alatt helyüket elfoglalni; igy más oldalról nem tanácsos az egyházat vezető nélkül hagyni ott, hol lelkész nincs, vagy a' hol bármelly okoknál fogva a' bizalom iránta csökkent, söt tán lépések szükségesek ellenében. Illy és hasonló esetekben az elnökséget az alelnök foglalja el, neveztessék vagy felügyelőnek, vagy gondnoknak, ki egyszersmind az egyháznak pénzügye és jogviszonyai fölött őrködjék. Különösen hasnosak volnának az illy alelnökök a' nagyobb és gazdagabb egyházakban. Ha ezen indítványom elfogadtatnék , akkor a' 2-ik§. egyéb tartalma is meg volna fejtve. Minthogy azonban az egyházunkban vagy tulajdonkép az egyházszerkezet felett tanácskozó tagokban uralkodó szellem ezt remélni nem engedi; másodszor azon kérdést állítom fel:szükséges-e minden egyházban felügyelő ? Szükséges-e ott ís, hol az egyházban erre alkalmas személy nem volna ? A' zólyomi esperességi gyűlés, jóllehet szavazataikat minden egyházak a1

választmányi javaslatra adák, mégis a' fölebbi kérdésre „igen" feleletet adott. Sokan azért szavaztak rá, mert egyháztanácsot nem akartak, és e1

nélkül az egyház összes ügyeinek vezetésére a' lelkészt elegendőnek nem hitték; sokan azért, mert felügyelőben közbenjárót akartak az egyház és a' lelkész között; sokan azért, mert pap nem léte esetében az egyházat vezető nélkül hagyni jónak nem látták; sokan pedig azért, mert a' papuralomnak minden terét el akarák foglalni. Az első okról alább beszélendünk; közbenjárásra vagy a' megzavart egyesség kiegyenlítésére az egyház és lelkész között ritkán és csak ott lesz szükség, hol a' lelkész elegendő vigyázattal és okossággal nem jár el dolgában; hanem ezen esetekben, valamint üresség esetében is az egyházi tanács, mellynek élén legalább a' közönséges gondnok áll, és a' felsőbb esperességi hatóság, eléggé képesek és feljogosítottak mindent rendbe hozni. Végre azok is elfeledik, kik a* papuralmat hordják szájokban, az egyháztanácsot, mellyben mi belátó, mivelt és nemeseket is óhajtunk látni, kik felügyelő nélkül is fogják tudni a' lelkészt kellő korlátok közt tartani. Minthogy ezen okok olly keveset nyomnak, minthogy, — mint feljebb mondatott — a' lelkésznek legképesebbnek kell tekintetnie 's az egyházvezérlet élén állnia; meg nem fogható, miért volna mindenhol szükséges a' felügyelő. Ésjhtágy ott, hol helyben nincs felügyelőségre alkalmas egyén, idegent kell választani, azt egészen czélszerütlennek, söt sok esetekben ártalmasnak tartom. Illy felügyelök most is elegen vannak, — ismerek esperességeket, hol a' nemesség kivívta, hogy minden egyházban nemes felügyelő legyen, — de kérdem : mint teljesítik legtöbben közölök kötelességeiket ? Sokan meg sem látogatják az egyházat, példákat hozhatnék, hogy egy bizonyos 30 évig volt egy egyháznak névszerinti felügyelője a' nélkül, hogy egyetlen gyűlést tartott volna; ollyanok pedig, kik néhány évig gyűlést nem tartanak, a' számadásokat át nem vizsgálják, számtalanok vannak. A' mi pedig legroszabb illy esetben, az: hogy illy felügyelök jogaik iránti féltékenységében a1

jelen nem létök alkalmával tartandó gyűléseket gyűlöletes, söt tilosnak tartják, vagy pedig a' lelkészek, részint félelemből, részint hanyagságból felmentve érzik magokat a'felügyelő közönyössége miatt a' gyűlések tartásától. Gondoljuk meg aztán, mikép képes illyfelügyelö az egyházat,mellynek szükségeit, óhajtatait és érzelmét nem ismeri, 's nem ismerheti az esperességi gyűlésen képviselni ? Méltányos-e még ekkor is,hogy mint felhatalmazott beszél és cselekszik és kötelezésbe ereszkedik? Szóval : el nem kell feledni,hogy a' felügyelök hivatala olly korban keletkezett, mellyben a' lelkész semmi tevékenységet sem fejthetett ki, seholsem léphetett fel hatályosan sem ön, sem az egyház ügyében; olly korban, mellyben a'földmives rabszolgai állapotban tartatott, és valamint a' papok ugy az egyházak is vagy egészen elnyomattak, vagy legalább igen nagyon korlátoztál-