Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-16 / 31. szám

tak, és a' hatalmasok pártfogására {szorultak, -kiknek létöket és jogaikat kellett védeni; nem kell feledni, hogy ezen idők rég elmultak 's ennek következtében a' támaszoknak szüksége is megszűnt. Mindenesetre a' közigazság követeli, hogy minden egyháznak szabadságában álljon, hogy akar-e felügyelöt vagy nem, hogy idegen által akar-e képviseltetni a' felsőbb egyházi hatóságoknál, vagy ezen joggal önlelkészét és néhány mivelt egyháztagokat akar felruházni? (Vége köv.) Szózat a' magyarhoni elemi tanítókhoz. Tanító urak, tisztelt tiszttársim! A'hatalmas jelenkor általános átalakulás kora. Minden érdek természetéhez és szükségéhez mért javításokat igényel és kap; minden osztály organisálja magát, ügyeit rendezi, és mind a' haza, mind saját boldogságát czélozván, korszerüleg átalakulni igyekszik. Csak a' tunya és gyáva hever; csak a' kenyérember lelkét át nem hatja a' reform szelleme, ki a' világon kenyérevésnél más boldogságot és kötelességet nem ismer. Barátim, tiszttársim! Attól tartok, hogy csak tanítói kar tespedni fog! A' haza tele torokkal kiáltozik : „népnevelés, népnevelés!" Mi tanítók, mi vagyunk egyenes eszközei és közvetlen tényezői a' jó vagy rosz nevelésnek, 's e' szerint, a1

mint kötelességünket teljesítjük, érdemes vagy haszontalan honpolgárok. Ne legyünk hát csupán mi azok , a' kik általános mozgás közbeíi fatörzsként mozdulatlanul állunk, a' kik midőn az egész világ javít, régi elkopott schlendrian mellett maradunk! Elég volt már! A' nemtevés órája már elütött : müködjünk hát! Ne várjunk mindent ministeriumtól! Ez bizonyosan fog gondoskodni anyagi jobblétünk megalapításáról , de anyagi jobblétünk megszerzése által csak több eszközt akar nyújtani hivatalunk pontosb vitelére és szellemi mivelödésünk előmozdítására. Ez tehát a' mi munkánk, a' mi kötelességünk ! A' törvényhozás már is gondoskodott szellemi élvezetünkről. Eddig csak kötelességeket ismertünk, most már jogokkal is bírunk ; honpolgárok vagyunk, mik eddig nem voltunk. A' honatyák az örökké nevezetes 1847

/s

—dik évi országgyűlés 5. törv. czikk 2. §-sa és 16. t.czikk szinte 2. §-sa értelmében, számunkra is politikai jogélvezetet alapítottak. Olt ülnek már egynehány liszltársink a1

megyei választmány tagjai közt és más honpolgárokkal egyenlő jogot gyakorolnak a' közügyek igazgatásában. — Anyagi jobblétünkröl is az 1848-dik : 20. t.czikk 3. §-sa szerint nagyletküleg intézkedtek, 's remény lem. maholnap nem mint egy község szolgái, de mint státushivatalnokok látandjuk magunkat. Némelly egyházi törvényhatóságok is — mint-Nógrád — megértve az idők szellemét, siettek velünk megosztani jogaikat, és befogadtak minket egyházi alkotmányuk sánczai közé , miszerint nógrádi egyházmegyében ezentúl tanítókat is minden egyházi gyűlésekbe 's választmányokba tagokul kinevezni, 's őket mindenütt képviseltetni határozá az idei esperességi közgyűlés. Hogy Nógrád egyházmegye ezen példáját a' öbbi egyházmegyék is követni fogják, jogegyenlőség jogán nen* csak reménylenünk, de várnunk is lehet. Nincs-e hát okunk, nincsen-e kötelességünk ezen jogokat meghálálni ? Igen is van, tisztelt tiszttársim ! nagy okunk, de nagyobb kötelességünk ! Jogok kötelességgel járnak, és a' ki kötelességet nem vállal, jogot nem érdemel! 'S hogyan fogjuk e' kötelességünket leróvni ? Ha tanítói hivatalunk átalakításán szorgalmatosan müködendünk, és népnevelés jaVítására kezünkben levő eszközöket jól felhasználjuk. 'S mikép teendjük ezt ? Alakuljunk egyházmegyékként iskolai egyletekbe. és tartsunk gyakran nevelési eszmecserékről. oktatás hiányairól, akadályairól 's javítás! eszközeiről értekezletekel . tudván, hogy egyesült erők jobban hatnak az ügyre, mint egyesekéi. Eszme- 's gondolatcsere tekintetéből ezen társulatok egymással levelezzenek. Minden iskolai egylet, czéljainak előmozdítására 's egyéneinek szellemi mivelödésére okvetlen szükséges, hogy iskolai könyvtárt alapítson, mellynek fentartására 's szaporítására minden tag évenkint egy, vagy két ezüst forintot fizessen. A' mindent átalakító új kor és szellem hatalmasan int arra, hogy minden, a1

ki hónát szereli, hivatásában hiven 's nem napszámosként akar eljárni : a' hatalmában levő eszközt haza boldogítására felhasználja. Nekünk az iskolai tanácskozmány egyedüli eszközünk, mivel a' haza és saját érdekünket előmozdíthatjuk. Rajta tehát, tisztelt tiszttársim! egyesült erővel munkáljunk iskoláink átalakításán,'s ez által mutassunk háládatosságot azon hon iránt, melly minket kedveseinkkel együtt táplál, jogot és szabadságot biztosított , jövendőnkről gondoskodni megígért; mutassunk hivatalunk iránt is hűséget és szeretetett ! A' közoktatási ministerium április 24-kéröl kelt rendeleténél fogva aug. l-jén Budapesten ministeri tanácskozmányt ülend össze , mellyben egyházi és iskolai reformról szó leend. A' tisztelt közokt tási minister úr május 10-ki rendeletében fölhívott minden szakértőt „czélhozvezetö, lelkismeretes vélemény-, tanács- és javaslaladáSra, mellyet ö szívesen fogadand." ML