Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-07-13 / 30. szám
sikat, mellynek abban százados sérelmének orvoslását kellene látnia, kielégítené. A' vallás azon egyéni szentségek közé tartozik, mikhez a' társadalomnak mint státusnak semmi köze. A' magyar protestánsok, hogy vallásuk függetlenségét a' státustól megmentsék , mindig inkább készek voltak az egyházi és iskolai országos alapítványokról, mellyekhez mint Sz. István hona hű polgárainak igen természetesen joguk van és volt, lemondva egyházaikat és iskoláikat magok erejéből fenlartani, mintsem hogy, cultus szükségeiket a' státus által fedeztetvén, annak legkisebb beleavatkozását engednék. Most a' törvény kimondta a' tökéletes egyenlőség és viszonosság elvét, egyszersmind kimondta, hogy a' törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeiről gondoskodni a' státus fog; de a' belrendezés szabadsága (selfgovernement) egy szóval sem említtetvén, minthogy a' státus egyenlő gondoskodása csak egyenlő kormányzási föltételek alatt képzelhető, szintúgy lehet, hogy a' katholika egyház kormányzási rendszerét reánk, mint megfordítva, hogy egyházink népképviseleti rendszerét a' katholika egyházra kiterjesztendik. Hogy korunk az utolsóra hajlandóbb, és hogy a' lefolyt országgyűlés törvényhozó testülete, melly mindenben a1 szabadságnak inkább terjesztését, mint megszorítását akarván, a1 dolgot ugy értette is, az bizonyos; de mi mind a' mellett belrendezcsi szabadságunkat biztosítva nem láthatjuk addig, míg a' törvény nyilvános szava azt ki nem mondja. 'S íme itt a' kulcsa azon sokak előtt talán rejtélyes tüneménynek, hogy midőn a' törvényesen kimondott egyenlőség és viszonyosság elve mindenkit örömmel tölte el, a' legszabadlelkíibb protestánsok is a' protestáns autonoiniát emlegették, és mintha a' corpus evangelicorum eddigi viszonyát a1 státushoz valami gyönyörűséges állapotnak néznék, nem kevesen jövendőre is külön vált protestáns főiskolákat és több efféléket kivannak. — De hiába „ki mit szeret azt félti,L i protestáns embernek pedig a* szabadságot szeretnie kell, különben nem az. Illy körülmények közt és illynemü aggodalmak melleit nagyon félő vagyok, hogy az auguslus elejére kitűzött értekezletnek azon sikere nem lehelend, mellyet mind a' haza közjava, mind különösön a' protestáns ügy tekintetéből óhajthatni. Azért is kívánnám, hogy még mielőtt az értekezlet megtartatnék, a' lefolyt országgyűlésen a' vallás dolgában alkotott törvény gyökeres revisio alá vétetvén, avval toldatnék meg, hogy a' belrendezési szabadság minden vallásfelekezetekre egyiránt kiterjesztetik. — Igen természetesen akkor az egyetemről szóló törvény első czikke , melly az egyetemet egyenesen a' közoktatási minister halósága alá rendezi, legalább a' theologiai facultasokra nézve szinte módosításnak lesz alávetendő. De legyen szabad e' javaslatomhoz még egy pár általános észrevételt kapcsolnom. Nincs közügyeink közt egy tárgy sem, mellyröl olly ingó és zavart volna a' közvélemény^ mint a' cultusügyröl. — Mellőzve azon középkori nézetet, melly a'társadalomnak két egyenlő becsű érdekeit ugy rendezi, hogy az egyiket a' másiknak fölibe teszi, és például a' kérdéses ügyben az iskolát az egyháznak alája rendezi, hololt a' dolog természete szerint a1 kettőt ccordinalni kell; mellőzve mondom ez elavult nézetet, a' kor egy divateszméje ellen kell szót emelnem, melly a' monarchicus absolutismus szélsőségétől megszabadultakat vakon a' parlamentaris absolutismusnak rohantatja vas karjai közé. Ha a* dolog praxisát csak kévéssé is szemre vesszük, lehetetlen meg nem győződnünk, miként az uralkodó nézet a' mindenható státusról kézzel foghaló tévedésen nyugszik. A* monarchicus absolutismusnak átka abban fekszik, hogy a' cabinelek zugaiból a1 kor szükségeinek ismerete és a' nemzeti érzelmek tekin-r tetbe vétele nélkül, mellőzve az egyéni elssjátílhatlan jogokat a' népek sorsa felelt, sine me de me határoz; de váljon nem lesz-e hasonlót a* parlamentaris absolutismus a1 cultus ügyében? Annyi bizonyos, hogy midőn például valamelly kath. község protestáns képviselőt vagy megfordítva prot. község katholicus képviselőt küld az országgyűlésre, a' község bár a' legkorlátlanabb bizalommal viseltessék is követje iránt, cultusíigveit képviselve nem tekintheti, ha csak vagy az egyik vagy a' másik rész az egész ügy iránt megbocsálhatlan indiílercnlismussal nem viseltetik ; de általában is az egyik felekezet hívének a' másik felekezet cultusügyeibe beleszólása nem engedtethetik a' nélkül, hogy cz ember legszentebbje, a' lelkismeret szabadsága ne veszélyeztessék és az átkos vallásviszáiyoknak tárt kapu ne nyiltassék. Szomorú dolog, de igaz, hogy csak azon tapasztalás teszi a' nemzeteket okossá, mellyen magok kereszíü! estek ; mások kárán okulni nem tudnak. Francziaország közel 60 év óta a' kormányrendszerek minden kigondolható módjait megkísérté és végre is o' communisinus igen kétes révében kényleleníltetett kikötni. Mi most léptünk a' szabadság pályájára, 's iine leghőbb apostolai első teendőnek a' kormányrendszeri kísérleteket hirdetik, eszökbe sem jutván elébb megvizsgálni, mi lette azon kísérleteket a' francziákttál annyira Bikeretlenekké. — Én minden bajnak gyökerét abban láttam, hogy egy részt az egyén sérthetlen szabadságát követeljük, más részt annak védel-