Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-13 / 30. szám

sikat, mellynek abban százados sérelmének or­voslását kellene látnia, kielégítené. A' vallás azon egyéni szentségek közé tarto­zik, mikhez a' társadalomnak mint státusnak sem­mi köze. A' magyar protestánsok, hogy vallásuk füg­getlenségét a' státustól megmentsék , mindig in­kább készek voltak az egyházi és iskolai orszá­gos alapítványokról, mellyekhez mint Sz. István hona hű polgárainak igen természetesen joguk van és volt, lemondva egyházaikat és iskoláikat magok erejéből fenlartani, mintsem hogy, cultus szükségeiket a' státus által fedeztetvén, annak legkisebb beleavatkozását engednék. Most a' törvény kimondta a' tökéletes egyen­lőség és viszonosság elvét, egyszersmind ki­mondta, hogy a' törvényesen bevett vallásfele­kezetek egyházi és iskolai szükségeiről gondos­kodni a' státus fog; de a' belrendezés szabadsága (selfgovernement) egy szóval sem említtetvén, minthogy a' státus egyenlő gondoskodása csak egyenlő kormányzási föltételek alatt képzelhető, szintúgy lehet, hogy a' katholika egyház kor­mányzási rendszerét reánk, mint megfordítva, hogy egyházink népképviseleti rendszerét a' ka­tholika egyházra kiterjesztendik. Hogy korunk az utolsóra hajlandóbb, és hogy a' lefolyt országgyűlés törvényhozó testülete, melly mindenben a1 szabadságnak inkább terjesz­tését, mint megszorítását akarván, a1 dolgot ugy értette is, az bizonyos; de mi mind a' mellett belrendezcsi szabadságunkat biztosítva nem lát­hatjuk addig, míg a' törvény nyilvános szava azt ki nem mondja. 'S íme itt a' kulcsa azon sokak előtt talán rej­télyes tüneménynek, hogy midőn a' törvényesen kimondott egyenlőség és viszonyosság elve min­denkit örömmel tölte el, a' legszabadlelkíibb pro­testánsok is a' protestáns autonoiniát emlegették, és mintha a' corpus evangelicorum eddigi viszo­nyát a1 státushoz valami gyönyörűséges állapot­nak néznék, nem kevesen jövendőre is külön vált protestáns főiskolákat és több efféléket kivannak. — De hiába „ki mit szeret azt félti,L i protestáns embernek pedig a* szabadságot szeretnie kell, kü­lönben nem az. Illy körülmények közt és illynemü aggodal­mak melleit nagyon félő vagyok, hogy az au­guslus elejére kitűzött értekezletnek azon sikere nem lehelend, mellyet mind a' haza közjava, mind különösön a' protestáns ügy tekintetéből óhajt­hatni. Azért is kívánnám, hogy még mielőtt az ér­tekezlet megtartatnék, a' lefolyt országgyűlésen a' vallás dolgában alkotott törvény gyökeres re­visio alá vétetvén, avval toldatnék meg, hogy a' belrendezési szabadság minden vallásfelekeze­tekre egyiránt kiterjesztetik. — Igen természe­tesen akkor az egyetemről szóló törvény első czikke , melly az egyetemet egyenesen a' köz­oktatási minister halósága alá rendezi, legalább a' theologiai facultasokra nézve szinte módosítás­nak lesz alávetendő. De legyen szabad e' javaslatomhoz még egy pár általános észrevételt kapcsolnom. Nincs közügyeink közt egy tárgy sem, melly­röl olly ingó és zavart volna a' közvélemény^ mint a' cultusügyröl. — Mellőzve azon közép­kori nézetet, melly a'társadalomnak két egyenlő becsű érdekeit ugy rendezi, hogy az egyiket a' másiknak fölibe teszi, és például a' kérdéses ügyben az iskolát az egyháznak alája rendezi, hololt a' dolog természete szerint a1 kettőt ccor­dinalni kell; mellőzve mondom ez elavult nézetet, a' kor egy divateszméje ellen kell szót emelnem, melly a' monarchicus absolutismus szélsőségétől megszabadultakat vakon a' parlamentaris abso­lutismusnak rohantatja vas karjai közé. Ha a* dolog praxisát csak kévéssé is szemre vesszük, lehetetlen meg nem győződnünk, miként az uralkodó nézet a' mindenható státusról kéz­zel foghaló tévedésen nyugszik. A* monarchicus absolutismusnak átka abban fekszik, hogy a' cabinelek zugaiból a1 kor szük­ségeinek ismerete és a' nemzeti érzelmek tekin-r tetbe vétele nélkül, mellőzve az egyéni elssjá­tílhatlan jogokat a' népek sorsa felelt, sine me de me határoz; de váljon nem lesz-e hasonlót a* parlamentaris absolutismus a1 cultus ügyében? Annyi bizonyos, hogy midőn például valamelly kath. község protestáns képviselőt vagy megfor­dítva prot. község katholicus képviselőt küld az országgyűlésre, a' község bár a' legkorlátlanabb bizalommal viseltessék is követje iránt, cultus­íigveit képviselve nem tekintheti, ha csak vagy az egyik vagy a' másik rész az egész ügy iránt megbocsálhatlan indiílercnlismussal nem visel­tetik ; de általában is az egyik felekezet hívének a' másik felekezet cultusügyeibe beleszólása nem engedtethetik a' nélkül, hogy cz ember leg­szentebbje, a' lelkismeret szabadsága ne veszé­lyeztessék és az átkos vallásviszáiyoknak tárt kapu ne nyiltassék. Szomorú dolog, de igaz, hogy csak azon ta­pasztalás teszi a' nemzeteket okossá, mellyen magok kereszíü! estek ; mások kárán okulni nem tudnak. Francziaország közel 60 év óta a' kormány­rendszerek minden kigondolható módjait megkí­sérté és végre is o' communisinus igen kétes ré­vében kényleleníltetett kikötni. Mi most léptünk a' szabadság pályájára, 's iine leghőbb apostolai első teendőnek a' kormányrendszeri kísérleteket hirdetik, eszökbe sem jutván elébb megvizsgálni, mi lette azon kísérleteket a' francziákttál annyira Bikeretlenekké. — Én minden bajnak gyökerét abban láttam, hogy egy részt az egyén sérthetlen szabadságát követeljük, más részt annak védel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom