Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

rét I. Fridrik (Barbarossa)néraetcsászár előtt is mint lázítót festeni, ki épen ugy a'polgári, mint az egyházi hatalom ellen vétett, 's ennélfogva kettős halált érdemel. Itt látjuk szomorú példáját annak, hogy még olly jó és igaz lelkű fejedelem is, mint I. Fridrik, ingadoz, ha saját érdeke forog fen, — olt hol Isten és igazság leginkább kivánta volna, hogy mindent áldozzon fel az ügy szentségének, a1

hizelgö és sima nyelvnek hitelt adván, a' pápával szövetségre lépett. IV. Adrián pápa Rómában minden istentiszteletet eltiltott, míg maga az Arnold által felállílaíott tanács a' pápával olly szerződésre nem lépett, mellynél fogva tartván Arnold hatalmának túlságos növekedésétől, őt bitangra ereszték. Futásában 1155-ben elfogatolt és felakasztatott; holtteste pedig, nehogy követőitől ereklye gyanánt tiszteltessék, elégettetett, —és hogy még annak se maradjon, semmi nyoma, hamva is a' Tiberbe hányatott. Franké „Arnold von Brescia und seine Zeit" czimü könyvében Arnold sajátszerű irányát a1 CatharokésWaldensekkeli szövetkezéséből származtatja ; kortársainak leghitelesebb bizonyságai ellenben azt állítják, miszerint ö az egyház tanától el nem tért. Gunther Ligurinus ezeket mondja róla : „Yeraque multa quidem, nisi tempóra noslra fideles respuerent, monitus." Lálni az illyenekből, hogy a'szellem ellenállhatlan erővel előre tör, önkényt rázza le bilincseit, és ha valamelly dolognak kora elért, azt elő is fogja teremteni. Azért látunk ugyanezen időben egymástól távol levő helyeken többféle kísérleteket, kiszabadulhatni a' hierarchia járma alól. Ugyanezen időben két rajoskodó, T a n c h e l m, ki 1115—1124 Német-alföldön, és Eudo de Stella vagy E o n, *) ki 1148-ig Bretagneban kószált, zavarták fel az elméket. Frankhonban Bruys Péter (1104—1124) és Henrik (1110 —1148) két buzgó pap támadt fel az egyházi gépszerűség és a1

papság erkölcstelensége ellen. A' mellett egy időben az előbbi korszakból való Manichaeusok, kik Németországban C a l h a r i (Ketzer), Olaszországban P a t e r i n i, Frankhonban Publicani nevet viseltek, mindinkább elterjedtek. Bruys Péter, alkalmasint a1

sz. irás olvasása által indíttatván, 1104. fogva déli Francziaországban a' babonás szertartású istenszolgálat és az uralkodó egyház opus operatuma ellen kelt ki, — névszerint a' gvermekkeresztelés, a' papok nőtlensége és a' keresztfák, mint „Üdvezítőnk kínszerei" ellen; a' népeket pedig templomok összerombolására hívta fel, minthogy, ugy mond : Aeque in taberna et in ecclesia, in foro el in templo, ante altare vei anle stabulum invocatus Deus audit, et eos, qui merentur exaudit. *) Jlind a1

kellő Messiásnak mondta magát A' miseáldozatot papi csalásnak mondta : „No— lite, o populi episcopis, presbyteris, seu clero vos seducenti credere, qui sicut in multis, sic et in altaris olTicio vos decipiunt, ubi corpus Christi se coníicere et vobis ad vestrarum animarum salutem se tradere mentiuntur, mentiuntur pláne. Corpus enim Christi semel tantum ab ipso Christo in coena ante passionem factum est, et semel hoc est tunc tantum discipulis dátum. Ezen férfiú 20 évi munkálás után 1124 St.. Gillesben máglyán dühöngő népcsoport áldozatjává lön. Felekezete azonban, a1

Petrobrusianusok, halálával el nem enyészett, hanem új főt nyere Henrikben. Henrik Lausanneből (1116) Hildebert püspök akaratával hathatósan és szépen prédikált, M a n sban. Ugy látszik, hogyez eleinte magától a' clerustól igen nagyra becsültetett.De ez sokáignem tarthatott, mert mint szigorú bűnbánat papja, a' nélkül, hogy az egyházat egyenesen támadta volna ugyan meg. mégis feltárta a'népnek a' clerus romlottságát. E' miatt Mansból távoznia kellett, \s egy ideig Langvedoc és Provenceban tétovázván Bruys Péterhez csatlakozik. A' Petrobrusianusok elveit egyszerűsítette, és az uralkodó egyház elleni ellenszegülésekben mindinkább megerősítette őket. Azonban az Ariesi érseknek kezeibe kerülvén, a' Pisai zsinaton, 1134, örökös fogságra Ítéltetett. De Henrik titkon megszabadult és a1

s z. irás helyeire a 1 k a 1-m a z t a t V áv

nv

predikátzióit, a' legnagyobb hatással működött, midőn III. Jenő pápa 1147 Alii e r i c u s bibornokot és sz. B e r n h a r d o t küldé ellene. Bernhard győzött, Henrik elfogatott 's átadatott a' Toulousi püspöknek. Egy Rheimsban tartatott egyházi zsinattól 1148-ban újra örök fogságra ítéltetvén, meghal a' tömlöczben 1149-ben. Most az egész elvilágiasodott hierarchia ellenében a' nép életében kezdett feltámadni a1

vallásos szellem az egyház ellen. Még meg nem szűnt vala azon harcz, mellyre VII. Gergely pápa ingerelte vala a' népeket a' nős papok ellen ; sőt ez hasonlóképen csak arra szolgáltatott alkalmat, hogy még nagyobb ellenségeskedés támadjon az egyház ellen. A' Katharok (mások szerint : Paterini, Publicani, Bugri, boni homines) lemondván minden külső javakról, minden földi élvezeteket vétkeseknek mondtak, elvükben azonban , minden teremtettnek egy gonosz alap okát állítók. — És ezen oldalról összefüggésben állnak a* Manichaeusokkal. Közös jellemök abban áll, hogy ellentétben állnak a' kath. egyházzal. Az isteni lélek velek való közvetlen közösülése által minden egyházi 's polgári törvényeken túl— érezték magokat. Pápájuk a' sz. lélek. Ezen elv legvégsőbb szélsősége abban áll, hogy az egyházi hit összeroskad, és a' keresztyénség története csak jelképzényekké válik, inellyeket az ember benső életére alkalmaztat.