Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

azon főbb eltéréseket is, mellyek időszakonként súrlódásokat okoztak az egyházban. — így fogják magokéikat méltányosabban becsülni : mindenek felett szükség a' növendekséggel tudatni azokat az elvkülönbségeket, mellyek a1

legnagyobb egyházi mozgalmat, a' reformatiót okozták. Az iljuság hitvallási oktatásába iskolai körben, mélyebben ereszkedni rosz hatású lenne, 's a' türelmetlenség mérgesen tenyeszö növényét idézhetné elő. Az évangyéliom azon gyöngédeden tápláló tejével, melly a' növendék szívét illeti, nem fér össze a' polémia keserűsége. Mindennek előtte egy biztos positiv alapot kell vetni az ifjú szívében; elő kell adni Isten igéje szerint, az evangyéliomi tan főbb tételeit. azokat az ifjúság szívébe kell csöpögtetni, 's benne mintegy élővé tenni. Illy alapra lehet azután biztosan lerakni a' hitvallási oktatás többfelé ágadzó tanait, mellyek kalmárkodást nem fognak űzni, — a' felületes, 's össze-vissza szórt ismeretek miatt — az emlékező tehetséggel. Nézzük tovább, minek kell tovább történni. Csak a' fölnevelkedettekre szorítsuk-e tehát a' polémiát ? 's ezt is egyházi szónoklatban-e ? Ezt ismét nem kell tenni : ez által az egyházi beszéd felettébb tanítóvá válnék, tartalma pedig igen negatív lenne, pedig ennek feladata az, hogy az evangyélmi hitet és életet positiv plántálja, és ezt mellőzni nem szabad. A' polémia egyházi szónoklatban, minden egyházi jellemet háttérbe szorítana, maga vinné a1

főszerepet, mint ez, az iskolások időszakában mégis történt : ezzel igen gyűlöletes, keserű hang 's Írásmód csúszhatnék be az egyházi szónoklatba. Mi szilárdan a' mellett maradunk itt is, hogy minden a' szeretet ösvényén történjék. Adjuk meg az igazságnak a'tiszteletet, becsüljük önhitvallásunkat meggyőződésből, tartsuk azt, ha ugy esik jól, másokéi felett jobbnak, megnyugtatóbbnak, de ez elismerés alanyi, benmaradó legyen inkább mint másokat kárhoztassunk, — tiszteljük ellenfelünkben, elvharczosunkban is, ha — mi evangyélmit 's keresztyénit találunk. És az a' reformatiónak csak dicsőségére szolgálhat, hogy a1

r. katholica egyház magát ennek példája után sok részben reformálta; hogy különösen azon tartományokban, hol a' r. katholicismus és protestantismus egymás mellett díszlenek, ez utolsó amaz elsőnek jótevő nemtöje, forrásba hozó eszköze volt, hatálya, tanja, liturgiái gyakorlatai 's szabadsága által, azt a' gyakorlati isteni tiszteletben is inkább lélekhez és igazsághoz segítette. Kimélö hangon kell tehát a' hitvallási oktatásnak történni: de mikor? és kinek? e" kérdés még megfejtetlen. Mi ugy véljük, hogy a1

növendék ifjúságnak, — 's mindjárt az iskolábóli kilépés után, — hol a' fölebb említett evangyéliomi alapnak, *s a' lényegesb hitvallási különbségek előadásának , meg kellett már azt előzni. Ekkor az ifjúság ép az elválasztó évekbe lépi, gyakorlati életet kezd, — itt kell a'vallásos életnek legerösb alapját megvetni, hol az ifjú első önállása ellen legtöbb csábok 's kisértetek tolakodnak. Az úrvacsorájával először élni kívánó gyerm ekek ok tatása nyujtj a itt a' legelső kedvező alkalmat, hogy evangyéliomi vallásunk igazságait 's annak ellentételeit kimerítöleg taníthassuk, — folytatásává lesznek azután ezen alkalomnak a' vasárnapi catechisat i o k, mellyeknek a' polémia nemcsak érdeket fog szerezni, hanem azoknak mulhatlan tényezője. Értekezzünk erről mind kettőről röviden. Az úrvacsorájával először élni kívánók oktatásának az a' czélja, hogy a' serdülő nemzedéket előkészítsük azon fontos lépéshez, mellyel ö a' keresztyén gyülekezetben önállási jogát nyilvánítani akarja : itt tehát nemcsak az erkölcsi képezést kell tekintetbe venni, hanem az egyház, mint társaság által megszabott hitvallásban is kellő jártasságot kell a' növendéknek szerezni. Az erkölcsi nevelést, minden ifjabb kori tanulmányok, szívben megfogamzott erkölcsi elvek elősegítik, a' confirmationalis oktatáskor ezeket csak oda kell kifejteni 's terjedelmesítni, hogy ez bevégzése legyen azon erkölcsi nevelésnek, melly egy magát nyilvánosan keresztyénnek valló polgárt illet. A' hitvallási oktatásra, e' végre meghatározott hit vallástan kell, mellyböl a' növendék mind saját hitelveiről, mind más vallási felekezetek alapf anjairól felvilágosító oktatást nyerjen. Azon egyetlen ok, hogy a' confirmationalis oktatás, rendszeres, bevégzése az erkölcsi egyén vallásos nevelésének, — elég indokul lehet a' lelkismeretes vallástanító előtt, hogy isteni tisztében híven 's komoly megfontolással eljárjon, — minőt e' nagy feladat igényel. Ezer akadályok állhatnak itt útjában a' legjobb szándéknak is. Az iskolai elhanyagolt nevelés, a' házi elkényeztetés, a' rosz példák, akadályokat akadályokra halmoznak, de mi lehet a' hit és szeretet előtt lehetetlen? Ha az oktató egy jól kigondolt tanítási tervet tűz maga eleibe, 's e' szerint tanít, ha türelemmel's lelkiösmerettel lát hivatásához, ha ott, hol hiányokat lát, 's a' növendékek fogalmi gyöngéiket felfedezi, — szeretettel mulat, 's tovább nem megy, mig világosságot nem szerez ; ha kedves szenvedélylyel tanít, a' mondottakat gyakorta ismétli; ha minden alkalommal visszatér a' vallás főbb igazságaira, ha a' nagy munkát kitüri, el nem fárad, csüggedetlenül hatni kíván, bizalmasan reményi, mindenre szükséges időt fordít, ott a' gyermeki kedély nem maradhat vallás és szelíd érzés nélkül : ehez csak szülei gondos felügyelés kell, hogy a' növendékek szorgalmasan látogassák a' tanítási órakat, és az egész életre nézve meg van vetve a' keresztyéni életnek rendíthetlen alapja, 's egy vallásosan nevelt ifjú nemzedék