Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

haJája és tisztelete kiséri sírjába a1 hü lelkipásztort. — Lásd bővebben Niemayers IIandb. für chris11. Religionslehrer. 2. Thei 1. 105. A' mi illeti a' vasárnapi catechisatiókat : ámbár a' confirinalionalis oktatással be van végezve a" keresztyén polgár vallásos nevelése, de minthogy ö tökéletesedés pályáján áll , 's élete egész a1

sírig tanulás, — a' lelkész ez által vallásosan hathat felserdült gyülekezetére. De minthogy ez nálunk eddig rendezetlen's megalapított alak nélküli tanításmodor, — nehezen találhatja e1

téren fel magát a' vallástanító. — Jó lesz itt egy pár érdekes szót emelni. Azt mondja Thierbaeh : „ezen nyilvános vallástanitáson csak azok jelennek meg, kiket a' szülei tekintet, vagy más érdek oda vezet, mások gyéren látogatják ezt: okát könnyű eltalálni. A1

tanítás alakja és tartalma nem felel meg a' várakozásnak.Fordítanának csak lelkészeink több figyelmet hivataluk e' fontos oldalára, ébresztenének iránta több érdek et, egész más részvéttel viseltetnék ez iránt a' né p." Az említett tudósnak igaza van. Lelkészeink elbízván magukat, hogy értik a' vallást, többnyire rögtönözve, készület nélkül akarnak tanítani, — pedig melly tárgyat tanítás tárgyául viszünk a' nép eleibe, érdeket is kell annak szerezni, ez pedig eddigi alaktalan 's rendszer nélküli catechisatióinkban nincsen meg. Következik, hogy a' hitvallasi oktatásra vonatkozó, mindkét alkalmi tanításoknak t á rgyait 's alakját jeleljük ki: ugy pedig, hogy mivel itt szoros rendszerhez csatlakozni nem czélos, tárgy és alak egymást áthassák. — Az úrvacsorájával először élni kívánó növendékek oktatásának, valamint az ünnepi catechisatióknak tárgya a1

hittan és erkö 1 estan igazságai. Ezeknek előadásában mindig a1

p o s i t i v k eresztyén jellemet kell megtartani, mert a' keresztyén hit 's az ezzel viszonyban álló tiszta erkölcsiség nem emberi bölcseségen, hanem Istennek erején nyugszik : „mi nem vettük a világnak lelkét, h anem Istennek 1 e lk ét." 1 Kor. 2. 5. 12. Ez elvnek azonban többfélekép kell nyilvánulnia. Először az által, hogy mi a?

szent irást, mint Istennek beszédét hirdetjük, és benne semmi tant meg nem vetünk, mert okosságunknak felette van. Másodszor az által, hogy mi bibliai hitünk tartalmát nem ugy adjuk elő, mint csupa tant, hanem ugy, mint boldogságunkra alapított üdvintézetet, mint isteni kijelentést. A' mi az egyes hitigazságokat illeti, első tárgy itt, miről tanítani kell, az Istenröli tan, ennek előadásában minden mesterkélt 's túlfeszített hittani, vagy bölcsészeti nézelődést el kell távoztatnunk, nem különben illyféle kérdések mutogatását: „lehet-e nekünk Istenről kimerítő fogalmunk ? vájjon Isten a' világtól elkülönzött, a1 világon kivüli ok-e vagy azzal egy?" Ezek 's több illy tárgyak a' népszerű hitvallási oktatás körét meghaladják. Itt csak ezen dönthetlen bibliai igazság mellett kell maradni: „E g y a z I sten, ennek léte, munkássága nincs időhöz, sem térhez kötve, mindent a' mit teremtett, igazgat is." Istennek lételét e' téren mutogatni nem szükséges, mint minden kétségen felülit kell ezt tanítani, legfölebb a' természeti 's erkölcsi erősségeket kell megemlíteni, ezeket is azon czélból, hogy az ö irántai bizodalmat erősítsék. Istennek tökélyeiről renddel 's következetesen kell tanítani, hogy ezek a' gyermeki kedély szent örökségeivé váljanak. Mindenütt jelenvalóságából, bölcseségéből és jóságából kell lehúzni az isteni gondviselést, ennek világosítására, 's az okkörüli kételyek eloszlatására a1

bibliai történeteket legczélosb felhasználni. Az Istenről szóló tan előadásában polémiának helye nincs, mert ez csökkentené az ö felé emelkedő növendék kedélyének bizodalmát. Következnek ezután Istennek munkái, ezek között leginkább az ember vonja magára a' vallástanító figyelmét: de ennek is fényoldala tüstént elhomályosodik az eset által. A' bűn hatalma is böv anyagot nyújt a' tanításra; ennek eredetét nem az emberi szabadságban, sem nem az emberi tökéletlenségben kell keresni, hanem ugy kell kimagyarázni, a'mint a' sz. irás tanítja 1 Mos. 3:1 — 's több verseiben. Az esetröli tanból foly a' megváltásról szóló hitágazat: itt helyettes elégtételről kell tanítani, Jézusról mint az emberré lett Isten-fiuról,ki öröktől fogva volt elválasztva a' váltság nagy munkájára, 's ez által arra, hogy ö legyen a' keresztyénség magva. 1 Pét. 1 : 18. 2; 24. — Ezután következik, hogy Jézus, mint concret megjelenése az emberré lett Istenfiunak, elhagyta a' földet, 's egy más vezér lön szükségessé, ki az elkezdett nagy munkát bevégezze. Ezen vezér a' megígértetett segítő lélek személyében meg is jelent, 's bevégezte a' nagy vállalatot. így kell tanítani hitvallási szempontból, a' históriai atyáról, fiúról és szent lélekről: inert ha a' Jézus megjelenését tagadni nem lehet, nem lehet a' sz. lelket sem, — és ha ez utolsónak munkáját szivében hordja a' tanító, akkor taníthat tiszta szándékkal Atyát, Fiút és Sz. lelket. — Itt már nem lehet elhallgatni az egy Istenhivök véleményét — 's így kikerülni a' polémiát, — de elég itt a' sz. irás bírói tekintélyére hivatkozva megemlíteni azon kétségtelen sz. Írásbeli helyeket, melylyeken épül a' szentháromság tana. — A' sz. lélekröli hitágazattal szoros viszonyban áll az embernek újjászületése, ennek lépcsői olly bizonyosok, mint maga a" dolog. Első lépcső a' bűntudat, második bűnbánat, harmadik a1

hit. ne-3 *