Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

ki a' papválasztási 's egyéb önállósági jogból, hanem még főpapjaik maguk is sokat kiszalasztának kezeikből, a' mit nem kellett volna. Illy anomalia leplezetlenül láttatja mindenkivel, milly következetlen maga önmagához az a' hierarchia, milly egyoldalú annak hatalma, midőn a' küriarchiának is befolyást engedett az egyház szerkezetébe, háttérbe szorítva egészen a' nép szavát és befolyását. Mégis voltak és vannak a' római hierarchiának, e' rákhaladást eszközlö egyházszerkezetnek pártolói 's magasztaléi, még az ujabb idökbeli laicusok közt is. Igy e' munkában: Criterion, universis religionem romano-catholicam sincere proíitentibus. J.(oannes) R.(olionczi) C.(onsiliarius) A.(ulicus). Yeszprimii. 1841. — A' 37-ik lapon ezt olvassuk : Cordialiter in votis habeo, ut hierarchia in suis a Deo proscriplis limitibus sese contineat." E'konyhadiák nyelven irt soványságból csak még a' pápai bullát illető királyi placetumra nézve vonom ki, a' hierarchia sajátszerű pártolásául, a következő okoskodást: „Num quid, amabo, Petrus apostolus a Nerone exorandam duxit placeti gratiam?" (Cap. 1. De potestate pontiíicum Hungáriáé, 1. 9.) — Erintém tehát, miszerint egyházszerkezetére nézve a' római kath. egyház, részint a' hierarchia, részint a' küriarchia gyámsága állván, nem reménylhetö azon önállóságrai feljuthatása , mellyen a' prot. egyházszerkezeti szabadságnak lobogója már valláselveink következtében áll; nem reménylhetö az mindaddig, inig a' népnek ama kettős bilincsei alóli felszabadulás nem adna egyházszerkezetére nézve autonomiát. Ez pedig valamelly nagyszerű reform nélkül megtörténhetni soha nem fog. Jogokat igenis, de már elveket soha nem tehet a1

törvény egyenlővé. — Elmondám ennyiben okaimat, miszerint egyházunk ügyeiben, vallásunk elveiből kifolyó erkölcsi szabadságunkat és önállásunkat félteni nem tudom, 's azt áruba nem bocsátandjuk, de kívánni sem fogják azt. Azon tűnődik Székács társunk , hogy nem tudjuk: mit kérend tőlünk az álladalom, a' nekünk adandó évi díjért ? Én ugy vagyok meggyőződve, hogy ez nem gordiusi csomó, nem rejtély.*) Én igy válaszolok rá : Kér tőlünk az álladalom bizalmat a' ministerium 's illetőleg a' köznevelés és cultus-minister iránt. Ez viszont kéri a' nevelésügyben a1

prot. lelké*) Ma már én is tudnék válaszolni, de tessék az én nyilatkozatom dátumát megnézni. Egyébiránt en mást nem tettem, mint íigyelmeztettem a' közönséget azon pontokra, mellyek vitatás tárgyai lehetnek, véleményemet még mindeddig nem mondottam ki. Hogy figyelmeztetésem nem hangzott el a' pusztában, annak örülök 's ha valahogy a' schematismust megschematismusítathatnám, fel is szólalnék. De miután úgyis annyi kitűnő tehetség fáradozik az ügy körül, az én nyilatkozatomat nehezen fogja valaki nélkülözni, mellyet ha másutt nem, a1

kerületi és egyetemes gyűlésen úgyis alkalmam lesz előadni. Székács. széktől is az összhangzó közremunkálást, init már ama közzétett nyilatkozatából is tudhatunk, hogy velünk értekezni 's tanácskozni akar; kér tőlünk iskoláink 's egyházaink coordinatio 's administratiójára nézve engedelmességet, a' menynyiben az ö beavatkozása, prot. keresztyén elveink alapján épült önállóságunkat nem sértendi; kér a' közoktatás és tanrendszerre nézve felvilágosító adatokat, mellyek figyelembe vételével az illető bajokon jó sikerrel segíthessen, 's bennök az alak mindenütt ugyanazon szint viselje ; kér szeretetet. 'S ugy-e bizony, mi e' kiváltatokat nemcsak szívesen megadjuk, hanem ráadásul még határtalan hálaérzetünket és legforróbb tiszteletünket is kötelezzük. Attól is fél Székács atyánkfia, hogy a' nagyobb fizetés mellett majd könnyen lenézné saját híveit a' lelkész. No már ez a' leggyengébb ok, melly miatt a' szóalatti elv nem volna tökéletesen pártolható. Kérdem e' vád irányában: Vájjon a" mostani gyakorlat mellett nem volna-e több oka lelkésznek lenézni hallgatóit, ama cselédrendszerü conventiós állásban, mellyben a' terhes hivatalkodás ö neki még a' kívántató könyvekre , sőt illő eledelre és ruházatra is sok helyen nem ad elég jövedelmet, 's a' botrányig küzd a' szükséggel, hacsak nejének vagy magának nincs pénze vagy jószága, melly az ö csekély jövedelmét pótolja ? Lelkem fáj, midőn minden nagyítás nélkül mondhatom, miszerint magam hallám némelly lelkésztársainktól , hogy tőlük nem kerül ki hetenkint kétszer egyegy font hust vitetni. Nem volna-e neki méltóbb oka lenézni hallgatóit, midőn keservesen megszolgált gabonafizetését sok helyen olly gabonából adják ki, melly ha megtisztítatik, !fele ocsu lesz? Tudjuk, városi lelkésznek illy bajokról fogalma sincs. Egyébiránt a' kevélység utálatos bűn, és kiben arra hajlam rejlik, az bizony kevély tud lenni nagyon mérsékelt jövedelem mellett is, mire nem kevés a' példa. Okos ember ellenben, kivált a' müveit, buzgó és lelkes pap, keblébe irott törvénynek ismeri Senecának e' mondását: Sapientem nec secunda evehunt, nec adversa demittunt. A' törvényhozás a' szóalatti törvényczikk nyomán, az elvet, miszerint a' ker. papokat az álladalom fizetendi, egyszerűen kimondá, nem szólva feltételekről, mellyek majd ezután állapítatnak meg. Annyit azonban előre is tudhatunk, miszerint az álladalom bizonyosan nem kivánand semmi affélét, mi bármellyik felekezet valláselveit 's erkölcsi szabadságát vinné áldozatul. Tehát nincs okunk az elvre nézve félni. Sokkal több ovatosságot igényel azon törvényczikknek gyakorlati alkalmazása. A' részletekbe bocsátkozási törvényjavaslat még ezután készülend és forduland elö, megvitatás és megállapítás végett. Nem akarok igénytelen nézetimmel senkit praeoccupálni; de szabad legye