Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

a' részletekre nézve is, a' „mikint"-re, ha csak eszmeébresztésül is, saját egyéni nézetimet elő­adnom. Itt a' vélemények sokfelé ágaznak. Né­mellyek azt kívánnák, a' lelkészek eddigi con­ventiói maradnának meg ugy, a' mint vannak, az eddigi szokott deputatum limitáltatnék kész­pénzre, 's az öszveg az álladalom által megha­tározandó mennyiségből vonasssék le. Az Iste­nért ! csak ezt ne ! En erre soha, de soha sem sza­vaznék. Most van idö és alkalom örvendetes for­dulatot adni eddigi nyomasztó *s vérlázító viszo­nyainknak; 's ki ez alkalmat czélszerüen hasz­nálandja fel, az lesz a' magyarhoni keresztyén papság emancipatiojának örök érdemű nemtöje. Ugy van! 1. Uraim! nekünk már valahára nemcsak illő fizetés, hanem híveink előtt egy kis tekintély és tisztelet is kellene, mit hivatalunk fontossága is méltán igényel. Ugy, de hogyan lehetne addig illő tekintélyünk, bármilly jelesek volnánk is kü­lönben, mig a' cselédrendszerü conventiok lesz­nek viszonyaink homokalapjai ? E' conventio­levelekben nemcsak pénz és gabona említetik; hanem sok helyen: bab, lencse, káposzta, ken­dermagvetés, vagy bizonyos számú marok ken­der, pinczénként összekoldult (collecta) bor, sá­toros ünnepekre egy vagy két font marhahús, annyi icze bor, téj, vaj, tojás, csirke, fagygyu, öszszel házankint tengeri vagyis kukoriczakódul­hatás joga, temetéskor egyegy szakasztó vagyis sütözsomborruha, és a' jó Isten tudja, még miket nem hallottam. Már illy, valóban cselédrendsze­rüleg alapított conventioi viszony mellett nincs az a' tudós, ügyes, pontos, tiszta jellemű, fára­datlan törekvésű pap, kinek igazi tekintélye 's tisztelete volna hivei előtt. Hiszen illy kapocs mellett ugy tekintik öt, mint uri koldust, kinek annyiféle kényszerített alamizsnát kell adniok. így legfontosabb működésinek sem lehet olly igényelt hatása, mint lenni kellene, hacsak hivei vakbuzgalma fen nem tartja az öirántai tisztele­tet, illy lealacsonyító viszonyok daczára is. 2. Ha minket az álladalom is, egyházunk is fizetne, még nagyobb kedvetlenséggel szolgál­tatnák be a' csekély fizetést, 's még több restan­tia maradna kün. Még eddig sokan így szóltak: inkább sohasem megyek templomba, mintsem utó­só véka jószágomat is a' papnak adjam ; úgyis minden gabonámat a' pap, mester, kanász, ló­pásztor , tehén és ökörpásztor részére hordják el. Ezentúl az illy kedvgyilkoló zúgolódásokat még ezekkel is toldanák: úgyis fizet a' papok­nak az ország , elégedjenek meg vele 'sat. De még egy nagy fontosságú körülmény is lappang itt, melly a' népet, ha ezentúl is eddigi gyakor­lat szerint fizetne lelkészének, nagy mértékben ingerelhetné, és pedig nem alaptalanul. Azt gör­díthetné ugyanis elö, hogy már most kétszere­sen fizet papjának: directe, a' conventio alapján; 1s inderecte, az álladalom kincstárából, mellybe minden honpolgár fizet. A' conventio megmara­dása esetére tehát még sajnálatosabbá tétetnék a' lekész állása a' nép irányában. 3. Jól meg kell gondolnunk, hogy a' papi te­kintélyt gázoló conventio már eddig is sok he­lyen ezernyi szomorú súrlódásokat, és veszé­lyes eredményű viszonyokat idézett elö a' nép és annak lelkésze közt. Ha szemetes gabonát hoznak, és a' béke kedveért szemrehányást nem tesz a' lelkész, kárát vallja; ha szól érette, azt mondják neki: nincs a' conventioban rostált ga­bona ígérve, jó ez ingyen 'sat. Hányszor vitet­tek már conventioszülte viszályok és perek es­perességi 's egyházkerületi gyűlésekre; mellyek a' lelkész és hallsratói közt a1 legszoinorítóbb ellenszenveket támaszták, 's egy ember százakba is elhintette a' gyűlölség és boszuvágy keserű magvait. E' pontoknál azonban egy másik kérdés is me­rül fel, t. i. ez : hová legyen az eddigi pénz és ter­mészetbeli fizetés, ha csupán az álladalom fizetne bennünket ? Némellyek azt felelik: az álladalo­mé. Én pedig azt szeretném, ha ugyanaz történ­nék vele, mi a' dézsmával és robottal az adózó népre nézve történt: engedtetnék el a' conven­tio. A' közpapok földbirtokát az álladalom nem igényelheti, mert az épen ollyan, mint bármelly más magán, ösi vagy szerzemény, birtok. Lenne az tehát az egyházaké, 's annak jövedelmeiből csináltatná, igazítatná minden egyház a' maga templomait, iskoláit, paplakait, mellyek gyakran a' botrányig elhagyatvák és ízléselleniek. Kivált a* prot. egyházszerkezetnek önkormányzata kü­lönben is évenkint nagy adót igényel. Ha sokal­ná a' kormány el is engedni a' conventiókat, 's ú] illő fizetést is adni, azt szeretném, hogy in­kább venné át a' kormány az eddigi fizetéseket, csakhogy a' conventiok szűnnének meg. De ha elengedtetnék az eddigi fizetés örökre, az egy­szersmind igen nagy alkalmatlanságot is megfog­na szüntetni, t. i. az egyházi épületekre ország­szerte annyira gyakorlatba jött sok koldulást; mert akkor mindegyik egyház könnyebben ki tud­ná állítani a1 szükséges költségeket. Minthogy pedig falun sem mindig kaphatni tejet, vajat, tú­rót, téjfelt, 's tagosztályzott helységekben fű­bérbe sem vállalnak marhákat; tehát ha minden eddigi fizetése megszűnnék is a' papnak, földek­ből 10 holdnyi mégis hagyatnék birtokában, két—három darab fejőstehén tartására. így a' pap még sem mondhatná, hogy lakáson kivül semmije sincs, mit egyháza adna neki. Ugyanezen indokból még a' palástdíjakat is szeretném fen­tartatni, azzal a' megjegyzéssel, hogy a' külön­; ben is igen megszolgált 's mégis csekély palást­díjakat fizetné a1 nép ezüstben, ne aféle kraj­czáros vagy garasos alamizsnában. Az eddigi patriarchalis kapocs nem fényes, mert megfogá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom