Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

mint tulajdonosnak birtokába "'s rendelkezése al jövének : igazságosnak és illőnek tartja az or szág, mind a' viszonyos méltányosság, mind a hon érdekében, hitkülönbség nélkül, illő évi díj adni az egyházak lelkészeinek, mint az álladalor e' legnélkülözhellenebb hivatalnokainak. Ig; akarja megmutatni az ország, hogy az értelmesség, vallásosság és erkölcsiség alapjára kívánván fektetni a' hon szebb jövendőjét, anyagi é\ szellemi boldogságát, méltányolni tu Íja ennel egyházi tényezőit is, annál inkább, minthogy ez a' keresztyén vallásfelekezetek törvényelött egyenlősége is mulhatlanná teszi. 3. Azért sem kell félnünk, mert a' prot. erkölcsi szabadság önmagából keresztyén vallásunl elveiből patakzik ki. Ez már nem közálladalon és kormány ügye, hanem a' keresztyén vallássa azonos elvé, lelkismeretes meggyőződésé ; 's íg> a' prot. egyház erkölcsi szabadsága épen nem politikai kérdés, hanem a' ker. vallás elveinek 0II3 kifolyása, melly lelkismeret dolga, 's ennél fogva, mint ollyan, szent és sérthetlen. Protestantismustól az annak eredete óta benne gyakorlotl szabad gondolkozást, egyházai's tanintézetei körüli önkormányzást, szabad intézkedést, a' magasztos eredményű reformatiónak tökéletes felforgatása nélkül, elvenni csupa képtelenség. Ha ezen erkölcsi szabadság elkobozható lett volna, ugy az már bizonyosan nem volna miénk, és pedig régóta nem. Hiszen épen ez az erkölcsi önállás után epedő szomjúság volt az indok a' római pap-uralomtól — hierarchiatóli — elszakadásra is. Ez volt amaz ellenállhatlan védfal, melly a' protestantismust nemcsak a'római hierarchiának az egész föld kerekségére kinyúló érczkarjai ellen olly hatalmasan megóta; hanem saját kebelében sem akart hierarchicus önkényt, sem küriarchicus nyomattatást nem tűrhetne. Ezzel tartá fen minden anyagi szegénysége mellett is, 331 évek óta, saját autonómiáját is, a' nélkül, hogy világi hatalommal és méltósággal felruházott 's így nagybefolyással biró főpapjai voltak volna. A1

keresztyén vallás szeretet vallása; ebben — mig a' Krisztus által letett alapelvekhez hü akar maradni — nem uralkodhatik másnemű hatalom, mint a' szeretet hatalma, 's ez erkölcsi és szellemi szabadságot nemcsak ki nem zár, nemcsak megenged, hanem parancsol is. Mi már a1

róm. kath. egyház hiveit illeti, ők illynemü erkölcsi szabadsággal nem birnak 's nem bírhatnak, mert — azon okból, hogy a' fejedelem a' hierarchiát védje — annak gyámsága alá veték magukat; nekik tehát, a' szónak szorosb értelmében, apostoli királyuk a' fejedelem. Hallhatók idevonatkozó nyilatkozatát egy főpapnak is , a' legközelebb mult országgyűlésen, ki nyíltan bevallá, hogy koronás urunknak — mint apostoli királynak — hagyassék meg a' kisebb és főbb rendű papi méltóságokat kinevezhető joga. í Tudjuk, miszerint 6 fensége ezt maga is fen- tartotta magának. Sárkány Miklós apát urnák ' már a' föntebbiekben előadott követelése, az t egyenlő erkölcsi szabadságot illetőleg, igen kor[ szerű, helyes és méltányos ugyan a'politikai té' ren; de a' róm. kath. egyház institutiói előtt • pusztában kell annak siker nélkül elhangzania, • mert vallásuk szerkezetének alapja a' hierarchia, i 's ennek — koronás fejdelmek kegyurasági pártolása nélkül — hosszú élete 's szilárd állása nem ; lehetett volna. Ugyanazért e' nagy mondás dajezára is : Roma caputmundi regit orbisfrena ro-i tundi — még magok a' római pápák sem tarthaták meg minden nagy hatalmuk mellett is, saját kezökben, az érintett erkölcsi szabadságot, hanem átadák az uralkodóknak, és ezáltal önmagukat az összes római kath. egyházzal együtt azok patronatusa alá kölelezék. De másfelöl a' koronás fejedelmek maguk is jónak látták ellenőrködni, a' római pápák befolyását illetőleg, hogy azok ne bírjanak ollynemü túlzó hatalommal, minőt már többen azok közöl koronás fejedelmek irányában is gyakorolni kezdettek. Sokszor illették ugyanis bántalinakkal a' királyokat és császárokat, mint I. Fridriket III. Sándor pápa ; Fülöp franczia királyt VIII. Bonifác 'stb. — Azonban, ha világi fejdelmek hatalmában nein volna a'prímást és többi érsekek 's püspököket, apátokat, (prépostokat, kanonokokat 'stb. kinevezhető jog, akkor ez a' pápákéban volna , 's illetőleg az érsekek és püspökök hatalmában, és így a' római kain. népnek szintúgy nem volna meg egyházszerkezete körüli erkölcsi szabadsága, önállósága. A' róm. kath. egyházban palronatus van, mégpedig többféle, még ama jogon kívül is , mellyet benne a' királyi fenség gyakorol. Király nevezi ki a' prímástól kezdve az esperesekigaz egyházi , tisztségeket, valamint főtanodákban is a' tanáro| kat, kiknek ö szabja eleikbe még ama kézikönyveket, is, mellyek iránya szerint tanítani kötelesek. Továbbá, köz-papokat a' megyés püspök is rendelhet az egyházakba, de ö is csak olt, hol ömaga a' földesúr, vagy pedig tulajdonképi patrónus nincsen. Hol ellenben világi patrónusa van az egyháznak, ott ez nevez ki, saját önkénye szerint, papot, és pedig sokszor még a' püspöki tiltakozás és ellenzés daczára is. A' népnek tehát, mellyhez a' pap rendeltetik, soha sincs a' választás és meghívásba legkisebb befolyási gyakorlata, — nem mondom : joga — mert a' józanész csakugyan azt állítja igazságosnak és jogszerűnek, hogy a' ki kit fizet, és a' kihez bizodalma van, azt hívhassa és választhassa meg szabadon, ha különben canonicus kifogás ellene nincsen. Látjuk tehát, hogy a' hierarchia beszővé ugyan magát az országkormányzat gépezetébe, 's így világi hatalmat és befolyást vett ugyan kezeibe, noha erre ö hivatva nincsen; de egyházszerkezeti szempontból nemcsak a" nép záratott *