Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

badság érdekében annyit, mint a' mennyi nekünk van. Épen most nincs tehát okunk félni; mert azon erkölcsi szabadság, melly egyházszerkezeti autonómiánkat föltételezi, korántsem kiváltság, privilégium, hanem vallásunkkal testvérült elv; illyenhez pedig a' törvényhozás nyúlni nem akar, hanem csak a1

fonák czélu kiváltságokat, a' törvény előtti kaszt-előnyöket sodorja semmiségbe; 's illy sorsot több aféle privilégiumok, mint a1 közigazság, kölcsönös bizalom, szeretet és hűség megölő betűi, — már régen megérdemlettek volna. Egyébiránt az álladalom nem vághat fejszét a' protest. egyházszerkezet gyökerébe, eddig gyakorlott erkölcsiszabadságunk élvezetébe, azon indokból, mert tanítóinak illő ellátást igérni nagvlelkü vala. Mi Székács testvérünknek e' mondását illeti: „Már csak valljuk meg, annak vagyunk szolgái, a' ki minket iizet," — ez egy oldalrul szentül igaz ; de a' Metternich és Apponyi nevekre emlékeztet, kiket a' mi kegyes, atyai szivü jó királyunk fizetett, de az összes álladalomnak tartoztak volna híven szolgálni,'s e'közvetett szolgálat által teltek volna csak igaz szolgálatot ama jó fejedelemnek, kihez a' magyar nemzetet olly határtalan tisztelet és hűség csatolja. Mi protest. lelkészek is örömmel valljuk magunkat az álladalom szolgáinak is, ha bennünket fizetni nem fogna is; mert nagyobb érdem millióknak szolgálni, mint egynek. Az egyházi szolgálat alatt tehát én közvetett és kőzvén szolgálatot értek. Közvetlen szolgálunk azon egyháznak, mellynek kebelében hivatalosan működünk; közvetve azonban az álladalomnak, az által, hogy ennek vallásos, jó erkölcsű lakosok, jó honpolgárokat képezünk, mi által a' hon virágzóvá, a' nemzet boldoggá leend. Már most tehát, midőn minket az álladalom fizetend, a' most említett okból — ugy látszik — ennek szorosabb értelemben is szolgái vagyunk: ne feledjük azonban, hogy csak közvetve ; mert közvetlen az egyháznak szolgái vagyunk, és így egyházunk vallásos elveitől, szerkezetétől, erkölcsi szabadságunktól, mint egyházi autonomiánk fötényezöjétöl, elszakadnunk 's elszakasztatnunk épen nem lehet. Nem kell félnünk továbbá : 2. Azért, mert midőn az ország a' keresztyén hitfelekezetek papjait, kik között mostanig olly sok jeles tehetségű 's közhaszonra működő egyházi férfiak árvailag tengének, — kegyelettel fölkarolá, 's az országnak, mint közanyának jajavaiból azokat illő évi díjjal ellátni, az elvet kimondá : ezzel tövényhozói magasztos hivatásának, a' kor igényeinek kivána megfelelni, valamint egyszersmind a' jogszerűségnek is. Tehát az nem ollyféle ajándék, mellyért olly áldozatot követelne a' protest. egyháztól, minőt ez oda nem adhat, t. i. keresztyén vallásos elvről, erkölcsi szabadságról és meggyözödésröli lemondást ; — hanem olly méltányosság az. melly azt kívánja, hogy miután a' keresztyén egyházak lelkészei mint értelmesség, vallásosság és erkölcsiség legnagyobb hatály és befolyással biró munkás terjesztői, 's így — mint a' polgári boldogság fötényezői — a'honra nézve is nélkülözhetlen hivatalnokok; miután ezek közt a' prot. lelkészek igen nagy része a' botrányig csekély díjból teng, nálunk pedig nincs úgynevezett „fundus religionismellyböl a' nép közadakozásiból kiállítatni szokott — igen mérsékelt és sokszor mégis panaszos — fizetéseiket jobbítani lehetne; — 's miután maga István király is nem egyik vagy másik keresztyén felekezetnek, — mert még akkor felekezetre-szakadásnak hire sem volt, — hanem a' közönséges magyarhoni keresztyén egyháznak adományozta a' fekvő javakat, a' szükségessé vált hitjavítás után azonban a' protestánsok azokból egészen kizárattak, holott ösi birtok örökléséből, csupán vélemény- 's hitkülönbség miatt, egyik testvérnek a' másikat kizárni nem szabad : — ezek józan 's igazságos felfogása volt egyedül indok arra,hogy illy nagyszerű átalakuláskor, mellynek „szabadság, egyenlőség, testvériség" a' jelve; 's midőn a' polgári szabadság áldozatinak is megnyíltak a' börtönök ajtai, 's a' jobbágyoknak eddigi izzadásai is olly kegyelettel vannak letörülve 's megjutalmazva : — a" prot. egyházi hivatal is, mellynek szellemileg van múltja 's jövendője, ha már anyagi tekintetben múltjában nem volt is öröm, legalább jövőjére adná meg az álladalom kegyelete azt is számára, és lássa már egyszer anyagi bilincseiböli rég ohajtott kibontakozását. — Hajdan, mikor a' magát ártatlan vér-patakok tükrében látni szerető fanatismus szörnye azzal ámitá a'fejdelmeket és népeket, hogy reformatio—revolutio, mit azonban az eddigi história is diadalmasan megczáfolt: akkor nemcsak igen sok templomaink, hanem azokkal együtt egyszersmind ama fekvő javak is elzsákmányoltalak , mellyek az illető prot. lelkészi jövedelmek gyarapítására voltak a' buzgó hívektől adományozva. 'S épen e' miatt lettek a' prot. gyülekezetek anyagi tekintetben annyira megernyesztve, hogy miután a' türelmi parancs sem adatá vissza elvett templomainkat és ezek jószágait;hanem csak megengedte nagy költséggel más egyházakat építeni : lelkészeiknek általán véve olly csekély fizetést adnak híveink a' roppant fáradalommal és áldozattal együttjáró hivatalkodásért, hogy ha ezek felöl adatok jutandnak a' köztiszteletü cultusminister kezeihez : bámultában össze fogja csapni kezeit, 's a' cselédszerü irott convenliót kiejtendi kezéből. Tudjuk azt is, milly sokáig fizették prot. hivek róm. kathol. lelkészeknek azt, mit saját hitvallású lelkészeiknek kellett volna fizetniök. — Mi volna már most természetesebb, mint az, hogy miután az álladalom közjövedelmei az önálló felelős magyar ministeriummal biró nemzetnek,