Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

kában boldog- ne lehessen: de ebből nem következik mintha Jézus egy vallásos felekezet szük körébe akarta volna összehajtani a' gondolkodó világot ; vagy mintha akarta volna, hogy tanának felfogásában semmi eltérések, igazságaira, elveire nézve semmi kételyek 's vetélkedések ne támadjanak, — sőt inkább maga mondá: ,,n e m hoztam békességet e' földre;" maga (?) mondja: „próbáljatok meg min d ent, a' m i j ó a z t t a r t s á t o k me g" e' parancs nélkül, legszebb ékességétől volna fosztva Jézus tana, a1 józan ész bírálatától, mit ö felette igen becsült. Hogy e1

tan körül ma is vannak számtalan eltérések, hogy a' széles nevű keresztyén egyházban létezik elvkülönbség, azt azon sürgető körülmény is bizonyítja, hogy a' polémia theologia szorgalmasb tanítása evangyelmi egyházunkban naponként nélkülözhetlenebbé válik. A' szorosabb értelemben vett theologiai téren ugyan a' vita sohase nyugott egészen el, legközelebb Baur, és N itz sch tanárok elég hírrel folytatták ezt Möhler ellen. Mi ez alkalommal inkább az egyház halárát akarjuk szemügyre venni, és azon szükségre emlékeztetni, mikép egyházi egész felekezeteknek, valamint egyéneknek is bizonyos hitvallási öntudatra kell törekedni: mert önhitök biztosb alapjairól csak ugy szerezhetnek határozott ismeretet, 's csak ugy állhatnak ellent sükeresen az ostromló megtámadásoknak. Hogy korunkban, evangyélmi egyházunk ellen illyféle ostromok nem hiányzanak, az világszerte tudva van: magokban a' protestantismus őrhelyeiben bújkál a' kath. proselitismus, majd nyilván, majd titkon, de mindig kigyói okossággal. Legszabadabban kalmárkodik ez Bajorországban, hol az evangyélmi egyház, megszentelt ősi nevét sem viselheti. Azért mondatott ki itt, már régebben a' hitvallási oktatásnak szükségessége; a' fő egyh. tanács még 1835-ben bocsájtott ki egy parancsot, mellyben közhírré teszi, hogy mivel áttérési eseteknél tapasztaltatik, miként az illető egyének sem annak a' vallásnak, mellyröl áttérnek, elveit, hittanait, sem azéit, mellyre áttérnek nem értik, felelősekké tétetnek azért a' lelkészek, hogy a' két vallás (t. i. r. kath. és evang.) közti alap- és különbségi tanok minden lehető alkalommal tanítassanak. Hogy illynemü intézkedést mind egyházi társulatunk önállása, mind a' magunk érdekei mellett való őrködés mindenütt, ugy magyar protestáns egyházunkban is, sürgetve igényel, az kétséget nem szenved. Eddigelé kevés ismerettel dicsekedhettünk a1

különböző egyházak hitvallásaikra nézve: oka az, — mert nemes félelemmel tartózkodtak lelkészeink a' háborgató polémiától, mint a1

melly kellő ovatosság nélkül, könnyen ellenségeskedéssé fajulhat. E' tény méltányos vala a' maga idejében: de mindennek múlik kora. Hol két hitvallásuak teles nyugalomban 's kölcsönös türelemben élnek, ott nagy polgári bűn lenne, polémiái oktatásokkal fanatisálni a' népet. Ám de ez korunkban fejér holló! most alkalmasint hadi lábon áll a' dolog mindenütt, — terjeszkedik minden egyházi felekezet : azért most fegyvernyugvást kiáltani nagy hiba volna, midőn mindenfelé meglehetős a' tüz, 's midőn mindenik egyház tisztába akar jöni hitelveivel : most csak osztogassuk a' lélek fegyverét mi is hitsorsosink között, hogy legyen élte útjára kinekkinek , tegze , mellyröl a' csáb 's gyanúsítgatás nyilai magára az irányzóra pattanjanak vissza. Ez okból látom én szükségesnek evangyélmi egyházunkban a' hitvallási oktatást; ez okból szükséges meghatározni, hol ? mikor ?'s kikkel kell közleni ezt? minthogy amúgy szemszöktiben bánni vele nem lehet, mert polémiával van és jő érintkezésbe. — A1

tudományos élet térén a' közelebbi időkben sok történt erre nézve: sok új munkák jelentek meg, sok régiek feleleveníttettek : de mindenikben sok a' hiány. V a 1 c h, L a n g e in a c h, S c h uler,Spéner,Rambach, Schmid, Mü 1-1 e r, H o f f m a n n, Wiener *) sok érdemet szereztek e' téren magoknak, de mint minden efféle irott munkákban, ugy az övéikben is hiányzik a1 hatályos erő, a' sükeres népszerűség, ezek sokszor vagy igen közönségesek, vagy felette terjedelmesek, a' legkedvezőbb körülmények közi is gyéren olvassa a1

nép, vagy ha néha olvassa is, hatálya csekély azon szükségekhez képest, mellyek a' hitvallási oktatást sürgetöleg igénylik. E' szempontból válik nélkülözhetlenné itt az élöszővali tanítás, melly a' nép legnagyobb részét legélénkebben szokta meghatni, mellyel a1

serdülő gyermekek természete, a' keresztyén községek lénye, 's a1

vallásos oktatás nyilvános jelleme leginkább megkívánnak, és melly a' közönséges ember egyéni 's bizonyos viszonyt szükségeit is legjobban kielégíti. Ehez járul még, hogy az olvasás általi vallási ismeret 's tudomány csali magány dolog, egyének tetszésétől függ, valamint alkalomtól is , melly az olvasásra anyagot szolgáltat, és így történettől is: illy érdekes tárgy körül pedig semmi történetesnek nem kell lenni, — hanem nyilvános kötelessége az evangyélmi egyháznak, hogy minden tagjának elegendő nyilvános alkalmat szolgáltasson, a1

hitvallási különbségekkeli alapos ismerkedésre. De hogy lehetne e1

czélt, legkönnyebben elérni ? Ez a' kérdés: czélosabb volna-e iskolai körben erre vezetni a' növendékeket, vagy átvinni az egyházi szónoklat térére ? Véleményem szerint az első állhat meg, ugy hogy a' növendékséget kell, vallásos oktatásuk alkalmával a1 lényegesb hitvallási különbségekkel megismerkedtetni, hadd tudják, saját vallásuk elvei mellett, * Különösen ez utóbbi ismeretes Comparative-Darstellung 'stb. czimii munkájában.