Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-11 / 24. szám

híven eltalált szerző az iskolát elhagyó leány be­szélgetésében ollyan leánynyal, ki az iskolát to­vább is járja. De felesleges a' sok ajánlat, inkább vegyék meg e' könyvet mentül számosabban. Ajánlják jó tartalmán kivül csinos nyomtatása, papírja és olcsósága is. Pecz Gyula. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld. Ritz-kozár, Baranyában május 14-én 1848. Mai napon tartotta az idevaló ágostai vallást követő evangélikusok gyülekezete a' hozzá tar­tozó leányközségekkel együtt édes hazánk e' | jelen ujjá születésének örömünnepét. Közönséges volt azon lelkesedés, melly ezen négyezer lelkeket számláló, szegény sorsú adó­zókból álló nyájban ezen ünnepélynél mutatko­zott. Sereglettek arra még a1 legtávolabb, 3—4, söt 5 óra távolságú leánygyülekezetekböl is a" hivek, elöljáróik és iskolatanítóik vezérlése alatt. Szivemslö látvány volt, midőn a' sokaság a' közelebbi bikali leánygyülekezetünkben ösz­szegvülve, külön külön zászlói után hosszú sor­ban, ünnepi öltözeteiben, leánykáik virágko­szorúkkal ékesítve felállván, a' legszebb rend­ben, majd muzsikai hangok, majd kegyes énekek zengedezésében anya-ekklézsiánkba vonult, mellyhez mezővárosunk végén fiatalságunk egy része hasonlóképen nemzeti zászlónk után, han­gászaink kíséretében , testvéri szeretettel csat­lakozott. Isteni tiszteletünk délelőtti tiz órakor kez­dődött. Egyszerű ez mi nálunk protestánsoknál. Mert mi, Jézus szavai szerint az Istent lélekben és igazságban imádjuk, nem külső érzéseket ke­csegtető pompával. A' ki azért itt csak szemei­nek vagy füleinek keresett élvezetet: annak vá­rakozása hiusult. De a' tiszta örömök után szom­júhozó lélek, buzgó imádságainkból, szent éne­keinkből, evangyélmi beszédünkből, mint lelki italt ömledezö forrásból, bőven meríthetett. A1 szent lélek segítségül hívása, az oltár előtt mondott rövid hálaadó imádság, és a' 67-dik zsoltár elolvasása után az ez ünnepélyre külö­nös applicatióval készített énekek egyike a' predikátzio előtt, másika annak végeztével tiz iskolatanítóink , úgy szintén számos ifjuságunk chorusában nagyobbszerü orgonánk kelleme­tes öszhangzásával, egész nyájunk épületére szent buzgósággal zengedeztetett. A' szent beszéd vázlata: Isaiásnak 3, 10. az isteni lélek azt sugallotta: hogy prédikáljon az igazak, kegyesek sorsának jobbra fordulásáról. Igy van jelenleg mi velünk is a' dolog: édes hazánk legújabban hozott tör­vényeink által ujjá született. Az isteni lélek ben­nünket, az ige hirdetőit, ma arra int, mire hajdan a1 prófétát intette. Mi tehát a' hasonló örömöt ne hasonló lelkesedéssel hirdessük-e? 1. Mos. 3, 7. Én láttam az én népemnek nyo­morúságát, és hallottam azok ellen kiáltozását, a1 kik őket hajtják: én az ö szenvedéseket meg­értettem. És alászállottam, hogy őket megsza­badítsam. Valamint textusunk szavai beteljesedtek , és a' terhes szolgálat alatt jajgatva siránkozó nép­nek könyei letöröltettek: ugy szárítják meg édes hazánk földnépének az úrbéri szolgálat ki­sajtolta véres verejtékeit a' természeti jogra épült új törvényeink. Ezek bennünk méltán leg­szebb reményeket ébresztettek és táplálnak. Al­talok hazánk ujjá született és boldogabb honná változhat. De nem ám minden feltétel nélkül. Tehát azt a' kérdést kívánom megfejteni: Miképen teljesednek be azon szép reménysé­geink, a' mellyeket mi bennünk ujabb törvénye­ink hazánk ujjá születése és egy boldogabb hon­ná általalakulása iránt ébresztettek és táplálnak ? Erre a' feleletet négy pontokba foglalom : ha 1. Mi ezen törvényeknek igazi és valóságos értelmét egészen felfogjuk és azoknak jótékony­ságáról tökéletesen meggyőződünk. Szomorú dolog, de ugy van: a' népnek, kivált a' föld né­pének , még nagyobb része, hazánkban is lelki vakságban sínlödik, a' tudatlanság és tévelygés rablánczait hordozza, elméjét sürü köd fedi, a' teremtőtől nekie adott esze fogva tartatik; csu­da-e,ha az igazat a' hamistól,a' valóságot a' szem­fényvesztéstől, az örökigazságot a' szinlettöl és a' csalódástól, a'jogosságot a' jogtalanságtól, az üdvöst a' kárhozatostól megkülönböztetni nem tudja, a' dolgok választásánál hamis fogásttesz, az áldást magától eltaszítja, az átoknak pedig ma­gát karjai közé veti? Ezeket cselekeszik, mert nem ismerik az atyát, sem engemet. János Ev. 16, 3. Látó szemekkel nem látnak, halló fülek­kel nem hallanak 's nem is értenek. Mallh. 13. 13. Mondván: Vajha te ezen a' le napodon azt észrevennéd , mellyek a' te békességedre szol­gálnak 'sat. Luk. 19, 42. a' vaknak a' színekről nincs fogalma. Az áldásdús törvények haszon­talanok olly népnek, a' melly elfogult és értel­me lebincsezett, mert ö azoknak szellemét fel nem fogja, jótékonyságukról meg nem győződik. De ez a' terhes vád minket ne sújtson. Mert a' mi elménkbe Jézus tudományának fényes suga­rai korán behatván, abban a' tévelygés és a' tu­datlanság homályát elszéllesztették; nekünk ké­peseknek kell lennünk törvényeink értelme fel­fogására és ekképen azoknak jótékonyságáról meggyőződvén, a' mi szép reménységeink va­lósodnak. Ha 2. ezeknek a' törvényeknek magunkat alája vetjük és engedelmeskedünk; mind azon köte­lességeket, mellyeket mi reánk szabnak, egész készséggel magunkra vállaljuk, híven, pontosan, és állhatatos kitüréssel teljesítjük, azoknak élet­be léptetését, szentül megtartását, teljes tehet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom