Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-07 / 19. szám

10) Szokott áttekintésül felolvastatott a' mult évi Gyomán tartott egyházvidéki gyűlés jegyzö­könyve, az egyházi felsöségi rendeletekkel 's a' mindkét rendbeli canonica visitatiök jegyzö­könyveivel együtt, mellyek is kevés észrevéte­lek 's határozatok után tudomásul vétettek, azon záradékkal, hogy gróf Wenkheim József, békési grófnak, a' k. ládányi Bárói Wenkheim család­nak, ezen kivül a' báró Lopreszti uradalom igaz­gatójának Ludig Jánosnak, több egyházaink, is­koláink 's belső hivatalnokaink iránt szembetü­nöleg kimutatott kegyes jótéteményeikért hála­köszönö irás küldessék consistoriumunk nevében. Végre jövő egyházmegyei gyülésünk helyéül Mezö-Berény tüzetett ki. Ez közelebbi gyülésünk vázlata, mellyröli je­lentésemet ezen hozzá tétellel rekesztem be, hogy a' mult évi Gyomán tartott gyűlésünkről lett tu­dósításban hibásan volt kitéve az, hogy ta­nácsbiráink napdíjai 2 pengő forint volna, mert az elnökökön 's jegyzőn kivül csak egy pengőben adatik; valamint az is hibás adatból meríltetett, mintha a1 lieblingi lelkészt t. Glökner Jakabot a' canonica visitatio ittasnak találta volna, mert er­ről szó sincs a1 visitatio jegyzökönyvében, sőt a' nevezett lelkészt minden ismerősei szelíd, jám­bor 's mértékletes embernek mondják 's állítják. Tóth Ferencz, békés-bánati egyházvidéki jegyző. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld. Iloldmező-Vásárhi'Iy ápr. 10.1848. Szavamat emeltem e' lapokban a' hazai prot. papság és a' tanítók sorsuknak anyagi érdekében. Igaz, nem tagadom, szavam sem hatalmas, sem tekintélyes nem volt, de merítve volt a' szívnek melegéből, és azért visszautasítom mint a'„tekintélyes leve­lező" — mint a' „püspök" urnák formák hiánya miatti subtiliskodásukat; segítni akartam nyo­morult és köny t facsaró sorsunkon,segítni rögtön; mert ti papok, kik ez állapotnak: „mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodunk" — kik ezen bor­zasztó állapot ostorozásainak csapásait nem ér­zitek, ti engemet nem tudtok megérteni, ti sza­vamat , és ha velem hat ezeren kiáltják is, mint ^iket és érzéketlen szobrok, fül mellől bocsátand­játok. A' ki jóllakott, az az éhesnek panaszát alaptalan mesének tartja. De én, 's kiket a' hi­vatalnak mostoha sorsa sújt, ezentúl sem leszünk némák. E' hazában a1 prot. papság és a' tanítók­nak sorsa nagy részt irgalmatlanul le van verve; gyalázata ez a1 hazának, gyilkosa szellemi emel­kedésünknek,botránya a1 keresztyénségnek.Gyá­vaság és vétek annak rablánczait tovább is tűrni és hordani. — A1 legkisebb is közöttünk, szen­• vedö bájtársak! használja erejét, hogy a' mos­toha sors kovácsolt bilincsét lerázzuk, mert mig .anyagi szükségeink istentelen keze ostoroz: addig a' protestáns egyház korszerű haladásáról ne álmodozzék, és te felséges haza! ne várd tő­lünk azt, mit várni különben lel vagy jogosítva, „szabadíts meg minket a1 gonosztól 's tied lesz az ország és dicsőség" ez volt petitióm fölé­nyege. És te megértettél, felséges haza! hálákat adok te neked, te neked, oh haza és nemzet! melly a* bureaukratia zsoldosai által százados elnyomás­ban nyögtél, hogy most, midőn a1 szabadság an­gyala vissza adott tenmagadnak , a' protestáns cultus költségét is elvállaltad! Ha hiven teljesí­tended e' kötelességedet, te veszed nagyszerű hasznát. Még mártius 20-án megírtam Székács tár­sunknak , hogy petitióm felesleges, gondoskodva lesz a1 kenyérről, azaz, hogy arról, hogy anyagi szükségeink nyomasztó zsarnoksága a' szellemi működésnek lelkét meg ne gyilkolja mi bennünk, hogy epesztő Ínségtől megmentve, egyedül hi­vatalunk után lássunk. De a1 papságnak, aT tanítóknak jobbra válto­zandó sorsa még nem mind, mit egyházunk ér­dekében e' nagy események után sürgetnünk kell. A' protestáns egyháznak nagyszerű lár­czája van, a1 hol háromszáz esztendős igényei feljegyezvék. Most kell szólani nyíltan, vagy soha! A' tiszántúli reform, spdtia márt. 22-én Debreczenben tartott gyűléséből 10 pontot fel­tárt a' haza előtt, és mi evangéiikosok csak e* hasábokon nyilatkozunk. Ne beszéljünk itt sokat, mert itt nem határo­zunk semmit; ön, főfelügyelő úr! neinhaereáljon a1 régi formákon — hiszen Pál apostol szerint „mindenek megujultak" ; hivasson össze mentül elébb egyetemes gyűlést , hogy tanácskozván egyházunk teendői és követelendöi iránt, drága egyházunk érdekeinek életet adhassunk, orszá­gos állását a' viszonosság szellemében megala­pítsuk. Jeszenszky László. Mármarosból, Szigetről márczius 30-kán. Kö­zönségesen elismert elv ez : a' hon boldogsága csak a' népnevelés által virágozhatik fel, melly­nek időnkben édes hazánkban is, a' haladás esz­méjéből az eddigi iskolai és templomi népnevelés eleibe a* kisdedóvás jótékony intézetének felál­lítása és felnyitása átalános szükséggé vált; *s azért kik ezen közintézetek előmozdítását keb­lökben melengetik, 's azt tettel is igazolják, sok embernyomok áldásait várhatják; de a1 jelennek is ezt elismerni kötelessége levén, kedves alka­lom nyilt előttem ennek egy példáját felmutatni. — Midőn a' mult február hónapban a' helvét hit­vallást tartó evangyéliomi keresztyén felekezet­ben a' kánonok rendelete szerint szokásban levő ugy nevezett egyházmegyei látogatás rendi sze­rint, itt a1 mármaros-ugocsai egyházmegyében kiszabott munkásságunkat több társaimmal a' hosszumezei reformált egyházban folytattuk , a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom