Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

-i •8 mával, nyíltan kimondja, hogy az ész az egyháznak azon zsarnokságát, melly alatt több századok nyögtek, többé nem tűrheti. — És ezen telteért köszönetül azt nyerte, hogy az egyháztól eretneknek bélyegeztetett. Tudva levő dolog, hogy bevezetését a' theologiába a' soissonsi zsinat (1121) határozata szerint saját kezével kényteleníttetett tűzre tenni. De ez hatását a1

helyett, hogy csökkentette volna, csakhirétnagyítá, anynyira, hogy még a' nogenti pusztába is követték öt tanítványai. A' pápa klastromba záratta. Ugyanaz a1

Rheimsi és Sensi érsekekhez még egy külön iratot is küldött : „Quatenus Petrum Abaelardum et Arnolduin de Brixia, perversi dogmatis fabricatores et catholicae fidei impiignaíores, — separatim faeiatis includi etlibros erroris eorum ubicunque reperti fuerint, igne comburi.u

1? r e s c i a i A r n old, ki az akkori viszonyokat Krisztus és az apostolok szerint megvizsgálá, azon elvet nyilatkoztatta ki, hogy a' papság általában semmi világi javakat nem igényelhet. Ezen férfiú a' sz. irás olvasásánál kimondhatatlan vágyat érzett az egyház és az egyházi élet reformatiója után, 's az egyház romlásának okát egyedül abban vélte találhatni, hogy az egyházi a1

világival öSszevegyíttetett; azért lépett fel azon állítással, hogy a' papok ismét csak papok legyenek minden világi birtok és hatalom nélkül. F r i s i n g e n i Oltó üt épen ezen elvei miatt „clerieorum ac episcoporum derogator, Monachorum persecutor, laicis tantum adulansu

nak nevezi. Dicebat enim nec clericos proprietatem, nec episcopos rcgalia, nec monachos possesiones haböntes aliqua ratione salvari posse. Cuncta haec principis esse ab tíiusque beneficentia in usum tantum laicorum cedere oportere. — Bernardus még azt is mondja róla: Utinam tam sanae essetdoctrinae quam districtae est vilae. Et si vultis scire homo est: neque mandueans, neque bibens, solo cum diabolo esuriens et sitiens sanguinem animarum. — Is ad hanc aetatem ubicunque conversatus est, tam foeda post se el lam saeva reliquit vestigia ut ubi semel fixerit pedem; illuc ultroredire onininonon audeat. Gunlher Ligurinus még versben is ekkép jellemzi : Nil proprium clcri, fundos et pracdia nullo Jure scqui monachos, nulli fiscalia iura Pontificum, nulli curae popularis honorem Abbatum, sacras referens concedere leges. Omnia principibus terrenis subdita tantum Committenda viris popularibus, atque regenda. Ulis primitias, et quae devotio plebis OfTerat et decimas castas in corporis usus, Non ad luxuriam, sive oblectamina carnis Concedens: mollesque cibos cultusque nitorem Illicitosque jocos, lascivaque gaudia cleri Pontiíícumque fastus, Abbatum deinde laxos Damnabat penitus móres, monachosque superbos: Veraque multa quidem, nisi tempóra nostra fideles Respuerent monitus, falsis admixta monebat. A1

mi bresciai Arnold eretneki nézeteit illeti a1

keresztelés és az úrvacsora körül, az alig vétethetik tekintetbe p o 1 i t i c a i és antihierarchiai elveihez képest.Kitűnő tehetségekkel felruházva, erkölcseiben tulságig szigorú önmaga iránt, de egyszersmind elolthatatlan dicsszomjtól égvén, megtámadja a' papság pompáját 's gazdagságát és nagy zaji ütött azon elv kimondásával, miszerint az Üdvezítö szavai szerint a' papság országa nem e' v i 1 á g b ó 1 v aló, 's liogy ennélfogva annak keresztyén alázatosságban az apostolok életmódját kellene követni. C1 e r v a u x i B e r n h a r d közbenjárására 1139. egy úgynevezett 2-ik laterani zsinat ezen veszedelmes eretnekei hallgatásra kénygzerítette. Francziaországba ment, Gui dónál, a' pápa követénél oltalmat keresendő; de ennek nem volt szabad öt védni és Incze halála után 1143. az maga is pápává lön II. Coelestin neve alatt. Akkor Arnold Zürichbe ment, de ott csak későbben kelt ki azon mag, mit refonnatori elveinél fogva elhintett. Azonban a'Rómaiak a'legnagyobb elégedetlenségben levén a' pápák választása ügyében, kedvezőbb alkalom nyílt neki magában Rómában a' legfőbb hatalomra vergődhetni. Azon zajlongások mellett, mellyek a' viszályos pápák választásából eredlek, igen csekély fogalma volt a' római népnek saját alkotmányáról : de midőn a' régi római törvények kikutatása 's tanulása mindinkább divatba jött és virágzásnak indu't, nagyobb fogalma lett Rómának is régi fényes és díszlö állapotáról. Mind ez együttvéve oda hatott, hogy ezen benső forrongás II. Lucius pápa alatt lázadásba tört ki, mellyben ugyanezen pápa megköveztetés által vesztelte életét. Illy körülmények közöl! lépett fel Arnold Rómában ; a' már szikrázó kanóczot lángra gyulaszlá, és megerősíti a' tanácsot azon határozatban, inellynélfogva Róma respublicájának régi fényét viszszaadja. Már ezekből látszik, mennyire hatotlak Arnold elvei Rómában, ha még azt is veszszük hozzá, hogy a' rómaiak 1143-ban a' pápától minden engedelmet megtagadtak, öt csupáncsak egyházi kormányára, a' tizedre és önkénvtes áldozatokból álló jövedelemre szorítván. E' zavarok között egy tanács állott fel, melly III. Konrád német császárt hívja meg, hogy a' régi császár jog szerint Rómában ütné fel lakhelyét. De ez nem bízott ezen szabadságszédelgésbe, és tán nem is remélhette, hogy az Isten helytartójának „szent" kormányától elpártoló rómaiak királyi pálezájának hódolandnak. Ezen zajlongások tartottak egész IY. Adrián pápáig, ki mint angol koldus íiu kezdvén meg pályáját, az egyházi méltóság minden fokain keresztül ment, mignem egészen a' pápai székre feljutott. Ez több szerencsével újította meg a' vitát Bresciai Arnold ellen is, mint elődei, kik reszkettek a' szabadság barátjának lángszavaitóL Könnyű volt most az egyháziaknak a' nép embe-