Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-30 / 18. szám

zöld asztalok mellett; régóta magasztaltatik a' pórias daróczosság az irodalomban; régóta koszorúztatok nem egy a1

népszerűség füzérével, a' ki minden erkölcsöt és rendet lábbal tapod. Az ifjú látja, hatalmas példa az neki, ezt nem követnie lehetetlen. — Felszólítunk minden józan embert, nem ugy van-e a' dolog ? A' családi élet szintén nein ollyan nálunk, mint millyennek lennie kell, azt a' tanároknak elég alkalmok van tapasztalni. A' fiu a' szülei tűzhelynél többnyire semmi pietást, vallást és emberséget nem tanul; nem egy lép a' tanodákba, ki vadabb az isten szabad ege alatt felnőtt csikónál. Illy barbárt, hogy lehet már megszelidítni, van-e az iskoláknak erre eszközük? Illyenre sem szép szó és intés, sem példa, sem feddés, sem semmi nem hat; nem hat rája a' tudomány, mert azt távol tartja magától. A' prot. testület autonomiája végre szintén kimondhatlanul sokat vétett. Soká azon nemes testület a' legtiszteletre méltóbb confusióban hagyta az iskolákat. Végre elkészült egy rendszer, melly minden fokozatokon keresztül menve az egyetemes gyűlésen is helybenhagyatott. Hogy minket e' rendszer még ki nem elégít, azt volt már alkalmunk egyenesen kimondani. De a' legroszabb rendszer is jobb a' rendetlenségnél. — "S még azon rendszert sem volt képes azon autonómiájába szerelmes testület életbeléptetni, még eddig sem voltak képesek az egyetemességet képviselő gyűlések az egyéni önkényen gyözelmeskedni! — Gyalázat azon egyetemességre, melly belátja a1

jobbat 's mellékes tekintetekből végre nem hajtja's megelégszik erőtlen és foganatlan határozatok hozásával. 'S általában mit tett eddig azon egyetemesség az ifjak szellemének jobb irányba vezetésére, mit tett ahoz, hogy közönségesen hasznavehetlen sok tanulmányt annak ne tartsanak? Vájjon most is fog-e valamit tenni az illy idétlen felszólalásokra? Nálunk tagadhatlanul baj, pedig nagy és sok baj van az iskolai ügyben, mellyen minél előbb segitni kell. ha ázsiai barbarságba nem akarunk sülyedni, ha nem akarjuk, hogy a' magyar nemzet a' történelem lapjaiból kitöröltessék. — De Istenre kérjük a' hazát, a' ministerséget, a' prot. közönséget 's a' szüléket, ingyen se gondolják, hogy a' nagy bajon ugy lehet segíteni, ha éretlen ifjak határozzák meg a' tanulmányok mennyiségét vagy minőségét; ha ök szabják meg a' fegyet vagy a' rendtartást. Nincs kétség, nemcsak hazánk, de egész Európának ügye csak ugy menthető meg, ha minél több szilárd jellemű, higgadt gondolkodású férfiak fognak támadni : de arról sincs kétség, hogy az nem lesz előbb, mig az ifjúságot nem fogjuk magánlag és államilag ugy nevelni, hogy erkölcsi és értelmi jellem benne fejlődhessék. Mert régi igazság: a' ki nem tanult engedelmeskedni, az nem is fog tudni parancsolni ; 's ezt is tanítja a' tapasztalás, hogy gyakran a' kik első ifjúságukban tomboló haladók és ellenzékiek, azok férfi korukban a' legnagyobb pecsovicsok! A1

történelmi előjog megsemmisítésével az egyetemesség, melly a' egész, mondjuk az egész nemzetet 's annak minden erkölcsi, természeti, jogi érdekeit magában foglalja, azon egyetemesség nyert és nőtt, az egyénekre pedig, kivétel nélkül, legelőbb csak több kötelesség hárult; mert minél szabadabb az állam, annál kötöttebb az egyes ember. Hajdan a' történelmi előjog kerékvágásában lett valami rend, ha most a' kötelesség szent érzelmében nem' alapítunk minél előbb rendet, ugy csak azt tesszük mit legdühösebb ellenségeink óhajtva óhajtanak. — Késmárkon april 19. 1848. Hunfalvy Pál. Hunfalvy János. Ébredés a' IV. merengésre. Azt mondja Székács, hogy „soha hatalmasabban nem kopogott lelkismerete ajtaján Urunk ama szózata, hogy az ember nem csak kenyérrel él, mind épen most, hol ő fölsége a kisebb rendű bár melly vallásfelekezeten levő papoknak illő ellátása iránt ministérium által részletes javaslatot fog az ország rendelnek előterjeszteni. Valahányszor pedig illyen kérdés merül fel az egyház keblében, nem lehet eléggé ovakodóknak lennünk, nehogy az álladalom nyájas ajándékiért olly jókat adjunk oda kölcsön fejében, mellyek a1 mellett, hogy tán sarkalatosak , ha egyszer kiadatnak a' kézből, nehezen vagy soha visszaszerezhetek ne legyenek." Háromszázados küzdés után nein csak politikai, de vallási értelemben is szebb hajnalra ébredtünk. Ha isten ugy akarja, mint magunk, ezentúl sem Metternich bureaucratiája, sem a' m. helytartó tanácsnak záporkint ránk hulló intézvényeitöl többé nem lesz mit rettegnünk. Ugy látszik, Sz. a' „Merengések IV." alatt, jóllehet majdnem minden sorban elismeri, hogy az állapot mindenben megváltozott : mégis inkább mint kellett volna a' protestantismus régi viszonyát hazánkban tartotta szeme előtt, mellyben az 300 év óta állott az uralkodó valláshoz, — hol mindeddig csak az volt legfőbb jogunk, hogy türettünk, és mind a' mellett, hogy az állam a' szónak legszigorúbb értelmében semmitsem tett terheink könnyítésére, mégis majdnem naponkint kész volt ezerféle intézvényeivel még a1

legártatlanabb mozgalmainkat is zsarnoki kezekkel elnyomni. Ha azonban mind annak daczára, hogy valláskülönbségre nincs többé e' hazában tekintet, hogy a' cultus ós nevelés ministeriuma is felelős lesz, mégis még volna okunk aggódni bizonyos jogok elvesztése iránt: mindenek előtt tisztába kellene jönnünk az iránt, miben állnak azon sar-