Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

várgás által elhull az igaz szeretet, szükségessé lett, hogy újra visszatérjen az egyház az apostolok szegénységéhez. Dolcino az egyház és Olaszorsz.újjászületését 1303-ra tette: de midőn ezen év is eljött és jövendölése he nem teljesült, az egyház újjászületését még néhány évvel későbbre tolta. Állítá, miszerint a' szentek életének négyféle állapotja volt: a' legelsőben voltak az ó szövetség atyái, a' másodikban Krisztus és az apostolok, a'harmadik állapot Sylvester és Constantin idejétől kezdődik, a' mellyekben a' pogányok tértek mindinkább a' Krisztushoz. Mig így megtértek, jobb volt, hogy az egyház maga is hatalmasabb és gazdagabbá lön. „Sed quando — úgymond — incoeperunt populi refrigerari a caritate Dei et proximi: tunc melior. fűit vivendi modus Benedícti. — Et quando Clericiet Monachi quasi ex toto a caritate Dei et proximi refrigerati fuerunt, et declinaverunt a priori suo statu, tunc melior fűit vivendi modus s. F r ancisci et s. Dominici: — et quia modo est tempus, in quo omnes tam praélati, quam clerici et Religiosi a caritate Dei et proximi refrigerati Sünt,et declinaverunt, — est reformare módúm vivendi proprium apostolicum: — et istum vivendi modum apostolicum incepit Fr. Gerardus, et durabit et perseverabit usque ad íinem saeculi. — Es ez a' negyedik és utolsó állapot. Ez különbözik Franciscus és Dominicus életmódjától. — Dolcino fegyvert fogott az inquisitio ellen, mignem Z eb ellő hegyén a' V e r c e 11 i püspök keresztes hadától bekeríttetvén, éhség és fegyver áldozatja lön. 1307-ben. 2) A' k a t h. egyháztól k i i n d u 11 r e f o rm i kísérlete k. V Kelemen pápa halála után 1314-ben a"1 bibornokok között két évig harczolt a' franczia és olasz párt az elsőségért a' pápa választásában. Végre győzvén a' francziák 1316-ban, XXII. János lön pápává. Ez most kimondá, miszerint a' német császári székért harczoló bajor Lajos és ausztriai Fridrik között neki van joga döntő határozatot hozni, mellyet azonban még vonakodott kimondani. Lajos 1322-től fogva mint győztes fél elfoglalja a' császári széket. Midőn a' pápa ezt roszalá, Lajos 1323-ban felebb hivatkozott egy általános egyházi zsinatra. A' pápa 1324-ben átkával sujtá, és még inkább kezdte üldözni, mikor meggyőzött ellenfelével, Fridrikkel kibékült. V. össze Schiller „deutsche Treue." „Wahrlich! So ist's ! Es ist wirklich so. Man hat mir's geschrieben." Rief der Pontifex aus, als er die Kundé vernahm. A1

pápa azon modora által, mellyel a1

franciscanusok ügyébe szólott, ezeknek szigorúbb pártját már azelőtt is felbőszítette volt maga ellen. Ezen szigorúbb párt most Lajoshoz csatlakozott, és olly éleseszü és szellemdús férfiak, mint 0 cc a ni Vilmos (Lajosnak: „Tu me defendas gladio, ego te defendam calamo) a' császár mellett irtak a' pápa ellen. Még kevesebb kímélettel volt a' pápa iránt ez időből két más éleseszü férfiú közös munkája: Defen sor pacis, melly P ad u a i M a r s i 1 i u s és J a n d u n ó i Jánostól szerkeztetett. Ezen munkának főpontjai valának : miszerint az egyháznak egyedül és csak t i s zt án szellemi hatalma lehet, hogy a' pápát nem illetheti nagyobb méltóság, mint a' többi püspököket, és hogy Pétertől, kinek Romában volt püspöksége, semmiféle hiteles kútfőkből be nem bizonyítható. épen nem származtathatni a' római püspöknek elsőségét a' többiek felett. Azonban olly iratok sem hiányzottak, mellyek a' pápa érdekében szólaltak fel. Mert midőn Alvarus P el agius, minoritaszerzetbeli 1330. körül az egyház sülyedését siratta (Summa de Planctu Ecclesiae, Ulm. 1474), a' pápai tekintélynek helyreállításában kereste annak üdvét. Munkájában többek közt így szól: „Quum animae corporibus sunt pretiosiores et spiritualia temporalibus digniora; — cui ergo commissae sunt animae et spiritualia, multo potius res suntet corpora committenda. Temporalia accessoria sunt ad spiritum. Matb. 6, 33. Haec omni a adj i c ientur vobis: accessorianaturam habent principales sequendi. — Papa non tenetur se p u r g a r e de aliqua i n f a m i a, a quibuscunque exorta, bonis vei malis, sin on v u 11. Quod in hac vita, etiamsi injuriam vei injustitiam facit papa alicui, non habét judicem síi per se. nec tenetur eligere judices vei arbitros etcu

Ez sokban egészen összevág Augustinus Triumphus munkájával (-J- 1328) „Summa de potestate ecclesiastica ad Joh. P. XXII." Ezen munkából csak a' legkirívóbb és a' legparadoxabb állításokat legyen szabad említenem : „Sola potestas papae est immediate a Deo. — Et si inveniatur, quandoque aliquos imperatores dedisse aliqua temporalia summis pontificibus, sicut Constantinus dedit Sylvestro: hoc non est intelligendum, quod suumest, sed restituerunt, quod injuste ettyrannice ablatum est. Omnis potestas imperatorum et regum est s u b d e 1 egata respectu potestatis papae. Major est jurisdictio papae, quam c u j u s 1 i b e t angeli. — Papae totius mundijurisdictioet curacommissaest, — quod super coeluin etterramjurisdictionem accepit. Magis tenentur laici subditi obedire papae, quam imperátori vei regi. Tota machina mundialis non est nisi unus principatus ; — princeps autem totius principatus mundi est ipse Chrislus, cujus papavicarius existit juxta illud Dan. VII. — Si aliud maiidat papa, et aliud imperátor, obediendum est papae et non