Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-12 / 11. szám

ném, ugy nem kívánnám azt sem, hogy a' rkath. papok választásába befolyjak. Álljon itt is a'kölcsönösség elve, de aztán, midőn ugyanazon elv alapján kölcsönös segedelmezésröl leend szó, ne keressen senki a' kákán csomót. Osztroluczky urnák óhajtásai közt az 1,5. és a' 6-dik pont alattiak némileg összefüggenek. Az elsőben óhajtja, hogy határoztasséls meg a magyarországi évang. papság caractere és cortesiája. „Tábori káplánunkról tudjuk, hogy kapitányi rangja levén, a' tisztekhez számítatik ; az egyházfiakról is nincs kétség, hogy azok 1845-től a' tisztesebbek közé tartoznak: de a'papok politikai állása még mindig bizonytalan." 'stb. 'stb. (L. Prot. L. 1848. 1 sz. 16. hasáb.) Osztroluczky úr világosan kimagyarázta magát 's kétséget nem szenved, hogy ha már álla— dalomban élünk, tudnunk kell, mi legyen álláspontunk, jogunk 'stb. és én részemről örömest csatlakozom ohajtásához; noha Bülau courtoisie és curiales czimü egész értekezését átolvasván is, nem sok kedvet találtam magamban az ottani fogalmak szerint részesülni a' cortesia áldásaiban. Ide járul, hogy hiszen a' többi felekezet papjai sem vettetnek össze katonai rangokkal, hogy például, ha már a' tábori káplán = kapitány: egy esperes legyen == ezredes, egy püspök pedig =s tábornagy. De a' mint mondám, ha polgári álláspontunk meghatározásáról van szó, Osztr. úrral kezet fogok. Az 5-dik pontban a' superintendenseket valódi püspökökké óhajtaná tenni, vallásunk igénye, szelleme és a' protestáns országok példája és praxisa szerint; kiket, valamint más némelly hivatalnokainkat is, a' felség erősítse meg. Ehez nem tudok szólani, mert nem tudom, miben helyeztetik a' superintendens és a' valódi püspök közötti különbség. Suprenseinket én az evangyeliom értelmében valódi erríffxo.Tot-nak tartom most is. Nem értem, miről van a' szó. A' 6-dik pont szóról szóra ez: Az országgyűlésnél és a kormányszékeknél legyenek papi rendünknek is fizetéses képviselői, a' hol olly sok esetben rögtön szükség volna reájok! Ez hihetőleg Osztr. urnák leghőbb óhajtásai közé tartozik, mivel egyedül ennek végére illesztett felkiáltó jegyet. Két szempontból indulva lehet hozzá szólani, az egyik a' tisztán evangyélmi keresztyén és így elvont, a' másik a' concrét szempont, t. i. a' mint a' keresztyén egyház 's illetőleg egyházak honunkban történelmileg alakultak. Ha az első szempontra helyezem magamat, nemcsak, hogy kedvem nincsen Krisztus egyháza lelkészeinek országgyűlési 's akármelly egyéb polgári hatóságoknáli képviseletet követelni; de sőt tanácsom az volna, hogy azon országok is, mellyek az egyház szolgáit illy helyzetbe hozták, igyekezzenek őket nyájaikhoz visszaküldeni, mellyek, kivált nálunk, kik juhainkkal egy rendbe olvadánk, az ö távoliétök alatt — feltéve, hogy igaz pásztorok vagyunk, — valóságos árvaságra jutnak. Nem akarom tovább űzni fűzni e' themát, de ha kell, be fogom bizonyítani, hogy a' keresztyén egyház igen drágán fizette meg, papjainak képviseltetését a' polgári gyűléseken. Az én ohajtásom tehát, hogy a' kik ott vannak, jöjenek haza; kik pedig ott nincsenek, maradjanak otthon 's ne szállongjanak vágyaik túl az Ur által kitűzött korlátokon. Biztosítom olvasóimat, hogy áldozatomba kerül többet nem mondani e' tárgy felöl. Egészen máskép áll a' dolog, ha concrét szempontból tekintjük azt, 's bizonyosan ez volt Osztr. úr szempontja is. Itt már ismét és mindörökké a' tökéletes kölcsönösség szempontját szeretem figyelembe vetetni, 'sthesisem ez: ha ti, tehát mi is. 'S itt van helyén megjegyeznem azon anomaliákat, mellyek mostani állásunkból származnak. Egyszer bevetődtem Pestmegye teremébe közgyűlés alkalmával, elfoglalván törvényes helyemet, a' galleriát. Lent a' rkath. clerusnak a' vegyes házasságok körüli, akkor még egészen új eljárásáról volt szó, 's rkath. paptársaink a' dogmatörténelem tárházából kezdték fegyvereiket szedegetni. Noha soha nem vágyakoztam a' zöld asztalhoz, de akkor mégis ollyasmit éreztem magamban, mi azt mondja vala, bizony kár, hogy most ott nem ülhetsz, mert azon atyádfiának a' Krisztusban tán jobban meg tudnál felelni, mint a' kardos atyafiak, kik ama téren náladnál tán járatlanabbak. És illy érzelem szállhatna meg közölünk igen sokakat, ha jelen volnának azon termekben, hol a' protestáns egyház felöl határozatok, intézmények 's törvények hozatnak, a' nélkül, hogy ezen egyház, vagy ennek megbízottai szót emelhetnének 's eleve megmondhatnák, mennyiben tanácsos vagy nem, mit fogna szülni a' protestánsok között, millyen egyházi vagy polgári, vagy természeti törvényekbe ütköznék ez vagy amaz eljárás. És mégis mindig marad bennem annyi puritanus valami, melly azt mondja : nyájhoz pásztor! 's annyi optimisticus valami, melly azt hiteti el velem , hogy minden felekezetű keresztyén pap kitakarodnék a' világi termekből, ha az mondatnék neki: nyájhoz pásztor ! Elvégre pedig, ha már legyőzném is magamban a1

puritanismus egy részét, megkülönböztetném azon termeket, mellyekben törvények hozatnak, 's mellyekben a' törvények végrehajtatnak. Az elsőkben érdekében állhat az álladalomnak, hogy előbb, mintsem az egyházat illető törvényeket hozna, hallgassa meg az egyházat is, mi képviselők által történhetik legjobban 's mi országgyűlési képviseltetésünket némileg motiválhatná; de a' másodikiakban már kevesebbé láthatom képviseltetésünk szükségét, ha csak attól nem kellene tartanunk,hogy a' törvény vég-