Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-12 / 11. szám

megigazulásban keressen lelki békét. Calvinnak iskolai pályája mutatja, hogy a' világi elem tusakodott benne a' vallásival. Maga megvallja, hogy annyira körül volt hálózva r. katholicus kötelékekkel, hogy Isten különös kegyelme adott neki eröt azokat szétszaggathatni. — Egyszerre ragadta öt meg a' hatalmas gondolat : ,,Isten az , a' ki mindent megtehet's e' gondolat lehelli át minden müveit : „Az övé a megváltás dicsősége Krisztus által."' Szerinte tehát, a' papismus az Urnák dicsőségét kevesbítette meg, midőn azt Máriának, az egyháznak, 's a' pápának adja által. „Tehát Istené a' dicsőség'' e' gondolattal ö földhöz sújtotta az egész pápai institutiót; 's hirdette mindenfelé, hogy e' tannak fénye átlövelli Krisztusnak egész anyaszentegyházát.E' jelszó volt kitűzve az ö zászlóján: „Jézus Krisztus" Illy szellemi készülettel 's fegyverzettel lépett ki Calvin a' reformatio küzdtérére. Mikép hatástalanul nem maradhattak Pál szívében a1 haldokló István szavai; vagy mikép Gamálielnek bölcs beszedi a' tanácsban visszhangtalanok nem lehettek : azonkép a' lelkes Wolmár szelíd tanácsai, a' tüzes Luther hatalmas szavai, 's a' naponként áldozatul hullott vértanuk példái, az ö ifjú lelkére megtették erős benyomásukat. Itt látjuk Calvint a' reformatio nyilvános térén. — 1532-ben — nem 33-ban, mint Béza írja, — mint 22 éves ifjút látjuk öt, atyja és anyja halála után, midőn már ezek tekintete sem tartotta vissza — Párisban, hol az új tan elleni gyűlölség legjobban dühöngött. Oldala mellől esik el a' lelkes Caturce, Etienne de l'Forge és Pointet sebész ; többen elvonultak a' vész elöl, — mások, mint Béza, Wolmár, Lefevre, hallgattak. Calvin magasabb erőtől ragadtatva meg, minden veszélyek 's ólálkodások daczára munkájához kezd. — Ez időben titokban tartogatták az évangyélmiak, összejöveteleiket, Calvin mindenütt velők, tanítá 's lelkesíté őket. Nyilvános helyeken is föllépett, szónoklatokat tartott; de nem is maradt el az ellenségek ólálkodása; a' parlament titkon 's nyilván cselszövényeket tervezett ellene. Azt mondja Béza, hogy az ö párisi mulatása hasonlít Luther vormsbani mulatásához : mindkettöjöket, az Istenbe vetett erős hit őrizte 's tartotta meg. Ebben az időben adta ki Margaretha navarrai királynő, „a' bűnös lélek tüköré" czimü munkácskáját, ez Bédát, 's az egész Sorbonnet anynyira felingerelte, hogy ez ellen nemcsak nyilvánosan nem szónokoltak, hanem egy színházi előadást terveztek ki, mellyben Margaréthát egy királynő képében szerepeltetik, ki nöszokás szerint szövéssel, fonással, varrással, főzéssel foglalkozik. Calvint egy furiának festik, ki a'királynőhöz fáklyával közelít, 's arra ösztönözi, hogy a' töt, guzslyot vesse el 's az évangyéliomot vegye fel. A' királynő ezt megteszi, 's ebből a' jót is ferdítve tanulja el; majd zsarnoknövé lesz, sok ártatlanokat képzelhetetlen módon kínoz és üldöz. E1

gúny Calvinba még több bátorságot öntött, mint Béza írja, „most már nemcsak a' hívők kis seregében munkál, hanem a' tévtanok ellen nyilvánosan ír és szónokol, bátorítja a' félénkeket, lelkesíti a' szerencsétleneket, igazságtalanul elnyomottakat : ugy hogy egészen beteljesedett, mit egy, ezidöbeli pápakatonája írt róla. Ez az ember a' maga tudománya 's könyvei körében, hihetetlen mozgékony 's ingerült, hogy önpártjának ügyét előmozdítsa. Mi néha fogházainkat tömve látjuk szegény megcsalatott emberekkel, kiket ö elámított, kiket lelkesít, vigasztal, kikhez a1

tömlöczbeis eljut tanításaival; mert különös kémjei voltak, kik előtt a' tömlöczök ajtai felnyíltak, habár a' mi tömlöcztartóink még egyszer éberebbek lettek volna is. Illy utakon tört ö elébbelébb a' mi Francziaországunkat meghódítani ; 's miután hajlandók voltak iránta a' szívek : papokat hozott be, kiket prédikátoroknak neveztek, kik Paris minden szögletében titokban tanítottak, még oda is eltolakodva, hol a' máglyák lobogtak." — Ez guny volna, —- de kérdem , vonhat-e ez homályt Calvin nevére ? ? ítéljék meg, kik jól látnak és érzenek, de nem az ultramontanismus,sem a'jezuitismus szemüvegén. Calvinnak példája sok meggyőződött lelkeket feltüzelt, kik más kisebb gyülekezetekben tanítottak, kiket Lutheránusoknak, Hugonottáknak nevwek aamboisei összeesküvéstől. Ezek valami toht elragadtatástól áthatva dolgoztak. Németország » dtvágyok tüzpontja,mint valamelly lángoszlopra néztek e' helyre, hol már 1830-ban nagy volt a' reformatio győzedelme. Őseik — az albigensesek és valdensesek emlékezete nem hagyott nekik nyugtot, — kiindulási reménypontjok volt, hogy az ősök által megkezdett nagy munkát, mint méltó unokák, bevégezzék; a' Rhenuson keresztül hangzott a' vers : „S a g t maii, dass Luther sei schuldig einiger Kettzeraien, —• Ei so muss daan Christus gelbst dieses L aslers schuldig s ein." A' tanítás, a' nyilvános szónoklat igéje nyügzö bilincseiből ebben az időben szabadulván ki a' népek, a' bibliát már olvasták, sőt olvastak mindenféle vallásos iratokat : „egy legfőbb csapása a' reformatio pallosának a' pápai egyházon mint Görres elménczkedve mondja. Calvin tehát ekkor már mint író is akart hatni; de ifjúi szerénysége érzette, hogy még mint rendszeres hittudós fel nem léphet; de nem is tartotta tanácsosnak, hogy egy átalakulás vezére, minek öt tartották, középszer, 's jelentéktelen müvei álljon elő, — azért készítette magát institutiójához, — 's azért először egy erkölcsi tartalmú munkával lépett fel. Nagy és dühös levén az üldözés mindenfelé, egyházi beszédet tartott, mellyet nyom-