Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-09 / 2. szám
PROTESTÁNS EGTHáZI Él 1I11LII IIP. 2. szám. Hetedik évi fplyamat. Januar 9. 1848. Notrc miscrable espéce est tellement faite, que ceux, qui marchent le chemiii battu, jettent toujours des pierres á ceux, qui marchent le chemin nouveau. Voltaire. TARTALOM: A' reformatio hajnala. Pecz Gyula. — Hunfalvi J. által ébresztett eszmék. Janesovics István.— Utazási naplótöredék. Ifjabb Walentinyi János. — Vegyes közlemények. A' refurinatio hajnala. (Folytatás.) Mig a' római szék a' mint csak lehetett, irtotta a' katholicisinus elleneit, addig a' katholicismusnak saját keblében sem folytak az ügyek minden baj és zavar nélkül. Assisi Ferencz kolduló rendében a' XIII. század elején vita támadt Kortonai Illyés és P a d u a i Antal között. Azon tisztelet, melylyel a' ferenczi szerzetesek Páter Seraphicus iránt viseltettek, már korán vitte őket arra, liogy életét Krisztus élete hü képmásának tekintsék, és régibb jövendöléseket életére vonatkoztassanak. Kortonai Illyés szabadnak vélte magának szerzetes rendjének azon szigorú szegénység és egyszerűség szabályát módosíthatni ós tudományos miveltségét sz. Ferencznek dicsőségére egybeköthetni földi javakkal. Ez ellen kikelt Paduai Antal, a' ki alapítójának szellemében annak szigorúságát még tovább vitte, és csak a' szívnek együgyüségében és a' világróli lemondásában találta üdvét. Amazok, Fr a t r e s de co mm unit a t e, az által látták biztosítva gyözedelmöket, hogy egy kolduló rend dicsőségét a' világ hatalmával és gazdagságával egybekötik. Ezek ellenben, Zelatores, Spirituálés, kikben még folyvást élt alapitójuk bátor szelleme, még a' közös birtokról is , lemondtak. Midőn a' pápák is Illyés felekezetét, mint a' haszonvehetöbbet pártolták, a' Spiritualok haragja, olly férfiak bátorságával, mint a' kiknek nincsen semmi veszteni valójok, a' római szék ellen is fordult. Ekképen a' szigorúbb Ferencziek között apocalypticus rajoskodók pártja támadt, a1 melly nemcsak az egyház akkori állapotja ellen kelt ki, hanem Krisztus egész müvét csak előkészület gyanánt tekintette a' sz. lélek tökéletesb időszakára. Ámbár ezen elvek megtámadtattak a' párisi istenészettöl ésIV.Sándor pápától(1255) el is átkoztattak, azon apocalypticus párt mégis sokáig fentartotta magát a' Ferencziek között. IV C o e I e s t i n pápa 1294 összeegyeztette őket a' c o e I e s t i n i remetékkel. VIII B on i f a c i u s azonban ezeknek egyletét ismét feloldá 1302, és mint eretnekeket üldözte a' Spiritualokat, (Fratricelli), XXII János pedig még az inquisitio üldözéseinek is kitette őket. — Öszszekötési jlbntjokat a' reformátorokkal csak abban találhatni, hogy a' római udvar gazdagságát megtámadták, Krisztus és az apostolok szegénységére hivatkozván. Nem kevés hatással voltak a' reformatio elősegítésére a' XIV. századnak mysticusai is. Ezek közöl leginkább tűntek ki : Ekkard, ekkor a' domokosok provincziálja Cölnben; Tau l er János , Dr. sublimis et illuminatus (f- 1361), hasonlóképen domokos rendbeli szerzetes Cöln és Striaszbuj'gban, szellemdús prédikátzióiban lelki szögiiTységre bátorított, mint a' mellyben egyedül állna az Istenhezi hasonlatosság, és miszerint a' legfőbb gyönyör található az Istenbem halálban ; Ruysbrock János, dr. exstaticus, a' lélekbeli elragadtatást tekintette állapotunk legfőbb lételének, hol az ember saját lényének minden képeitől megszabadítva, elmerül az isteni szeretet véghetetlen fenekébe. A' német t h e o-1 o g i a cziinü könyvecske is, inellynek szerzője ismeretlen, az Ádám elhalásáról és Krisztus feltámadásáról szól önmagunkban. Ugyan ide még S u s o Henrik is tartozik. Thoinasa Kemp i s könyve a' Krisztus utánozásáról a' szentek szolgálata és tisztelete ellenében megmutatta, miképen csak ugy vagyunk igazán Krisztus követői, ha megsemmisítvén önösségünket, feltétlen átadjuk magunkat Isten szeretetének. — Gerson és Clamenge megbotránkozván abban, hogy scholastica szörszálhatogatásaiban elfelejtkezik Isten igéjéről, a' theologiai tudomány reformatioját sürgették. Bonaventura dr. seraphicus és G e r s o n dr. christianissimus is tőnek hasonló kísérleteket. Az ellentétnek benső megegyeztetését Raymund de Sabu nde ekképen kisérté meg : Isten az embernek átadta á1 természet könyvét, mellyben minden teremtmény egy az Istentől irott betü. Ezen isteni könyv és a' sz. irás nem mondhattak ellent egymásnak. Amattól kell minden ismeretnek kiindulnia, mert