Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

im pi rületében megtiltotta. Farel elhagyta Franczia­országot, 's minden düh Lefevre ellen tört ki. A' király még most hallgatott. Leclerc áthatva 's fellángolva a' gondolattól, „hogy az évangyéliom a' Krisztus idejében is szegények közt és szegé­nyek által hirdettetett," a1 visszavonult tudósok szégyenére, bátran és lelkesen tanít. Meauxban az évangyélmi egyház papjául választja; nyilat­kozatot ír a' pápa ellen, 's ezt a' templom ajtajára szögezte; de keserűen is szenvedett e' merész apostolkodásaért, mert, mint Béza írja : ellensé­gei megfogták, három nap hurczolták az utczá­kon és addig ostorozták, mignem vér folyt testé­ből, — harmad nap múlva pedig tüzes vassal bélyegezték meg. Anyja jelenlevén e' borzasztó kínzáson, e' szavakkal vigasztalta fiát : „El a Krisztus, élni fognak az o vértanúiLeclerc felgyógyulván, még tüzesebben dolgozott. Mecz­hen új egyházat alapított. Ezután Berqvint veszik üldözés tárgyaul;köny­vei megégettettek; később, midőn engedni nem akar, magát is tömlöczre hurczolják : de a' király megkegyelmezett neki, azután ö is tüzesebben és nyilvánosabban apostolkodik. — Majd egy lovag cseh Meczben oltalmára kél az igazságnak. De szegény Leclercnek szerencsétlen vége lett, mert nem sokára elevenen égették meg. *) Ezután délen kezdték Calvin nagy tetteinek az utat készíteni. Németországot, Schweicznak egy részét már ekkor átsugározta az évangyé­liom világa : más részei még homályban feküd­tek. Farel ez időben az Alpesek lábánál hirdette az évangyéliomot, hol egy lovag Anemond de Coct annyira lelkesedve volt az igazságért, hogy Luthert és Zvinglit személyesen meglátogatta. Zürichben 1523-ban Oecolompadius működött, de az úrvacsorája csak 1525-ben osztatott ki. Fa­réit Zvingli 's Oecolompadius lelkesen fogadták, különösen Zvingli lelkes bátorságától sokat várt. Egyedül a1 nagyhírű Erasmussal jött összeütkö­zésbe, kinek hanyag 's hideg határozatlanságát Farel teljességgel ki nem állhalta ; kiről azt is mondja : „nagy bün — hogy tudna tenni és még sem akar, — a' pápa ármádiájába restet tar­tozni, ö' mi postunkat keres elli." Farel a' tanács engedelinéböl nem sokára bi­zonyos tételeket hirdetett ki, „hogy megmutassa azt, mikép ha valaki a* szentíráshoz 's az igaz hithez vissza akar térni : magát «' bibliát s ne az egyházat hallgassa, és hitre nézve *) Leclerc kivégeztetésének okául azt adják : hogy egy bizonyos nagy ünnep következett a" r. katholica egyházban, mellyen processioval szoktak a"1 város mellett levő kápol­nához kimenni, hogy olt bünbocsánatért esdekeljenek. Le­clerc az eji csendben az ünnep előtti este kiment a' kápol­nához "s a' szent képeket összezúzta ; az ünnepi menet el­bámult a1 nagy gonoszságon, a' gyanú Leclercre esett, meg­fogták és lassú tűzön a" Tegkegyetlenebbül égették meg. Mint mondják, a tűzből is mindig n* holt bálványok imádása ellen kiabált. az egységet az igazságban keresse " Senkijnem találkozott, ki Farel thesiseit megtámadta volna. Kevéssel ezután Mümpelgárdban nvilt meg az évangyélmi egyház ajtaja. Würtembergi Ulrich lelkészt kivánt; Farel hivatva érzé magát e' papi állomást elfogadni, 's miután a' papi felavatást Oecolompádiustól felvette, hivatalába lépett. Oe­colompádius ez utasítással ereszté öt útnak : „hogy oroszlánt bátorságát galambszelídséggel mérsékeljeFarel tovább is bátran és lelkesen munkált; valóban oroszláni bátorságát mind vé­gig megtartotta : üldözést, gyalázatot, szidalma­kat, szenvedéstmegvetett azúrnak dicsőségéért. Mümpelgárd mellett Lyon volt egy darabig az évangyélmi életnek középpontja ; sok szabadel­müek menekedtek ide, Margarétha volt védan­gyalok. Lefevre Francziaországban terjesztette az ö pártfogása alatt a' szentírást, — Farel pe­dig délen tüzeskedett, elfeledvén Oecolompádius­nak atyai intését. Öt méltán hasonlította Zvingli a' lőporhoz, melly hirtelen gyulád, 's gyuladásá­val kárt is, hasznot is tehet. *) Hiában ! újítási mozgalmak, forrongások át nem mehetnek illy emberek nélkül, ezek adnak a1 reformoknak ha­talmas lökést, — ezek mozgonyai az újításoknak. Mig délen a' dolgok így folynak, — mig Farel tüzeskedik : Francziaországban nagy változás történt. Ferencz Páviánál megveretett 's fog­ságba esett. Ezzel borongós idők közelgettek az évangyélmi hívek fölé, kiirtásukra rendszeres üldözés rendeltetett. „As eretnekeknek kell tu­lajdonítani az ország szerencsétlenségétígy kiáltoztak mindenfelé a' reformatio ellenségei; a1 király vakbuzgó anyja titokban koholta a' ve­szedelmet ; a' pápa azt az utasítást küldte követe által Francziaországba , hogy hitnyomozószéke­ket állítsanak föl, mint mellyek leghatályosb esz­közök az eretnekség megakadályozására. Bri­connet ellen szigorúan megujítatott a' pör, 's ö, ki inkább enthusiasmus, mint igazság embere volt, — mint a' király anyjávali levelezéseiből is megtetszik, gyáván 's kislelküleg visszaugrott, „nem látta a' sokat szenvedett Jézust Istennek jobbján," mint Henry mondja, melly öt arra lel­kesítene volna, hogy az igazságért a' vérpadot is bátran meghágja. A' sok kérés, hogy az or­szágnak, egyháznak 's trónnak tartsa meg ma­gát, — 's utat az állomány romlására ne nyis­son, — megvették szívét, — külsökép átadta magát a' reformatio ellenségeinek, bár benső­kép hü maradt az igazsághoz. Ez olly esemény, minőt az egész reformatio folyta alatt nem talá­lunk. — Ezután Lefevre ellen dühöngtek a' sö­*) Faréiról beszélik, — "s ebből lehet megismerni ai ő tüzes lelkét. Egykor bizonyos processio ment a1 Mümpelgárd melletti folyónál, sz. Antal ünnepén : két pap vitte a' ízent maradványokat valami ládácskában. Farel ezt észrevette, rá­rohant a" két papra, kiragadta kezökböl a' szent edényt, a' mély vizbe vetette. Farel nehezen menekedhetett meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom