Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

abból derül ki, hogy a1 reánk nehezedett financi­ális betegség nem egy esztendős, hanem talán évtizedes is. A' hol pedig, mint a' soproni évang. egyház körében, sok a' teendő 's a' mindenünnen fenforgó bajokkal csaknem mindennapi a' harcz, ott a' meg ujabb keltű lelkipásztortól követelni méltányossággal nem lehet, hogy rövid idö alatt minden visszásságnak elejét vegye,hozzá járulván az is, hogy városi gyülekezetnél csekélyebb — kivált a' külügyekre nézve — a' lelkésznek be­folyása, mintsem falusi ekklézsiáknál. De hiszen az is mondatik ama czikkben, hogy a' helybeli „tisztelendő urak igen hallgatagok." Már engedje az elmés közlő úr, hogy midőn az általa több izben említett levélben annyi ellen­mondást felfedez, e1 helynél saját logikája irá­nyában némi kétséget fejezzek ki. „Hallgatagok a' tisztelendő urak" és mégis általuk szóba ho­zatott a' gyülekezet tagjainak megadóztatása; mégis ök indítványozták, sőt keresztül is vitték a1 vasárnapi istentisztelet alkalmasb órábani tartá­sát ; mégis czikkiró úr állítása szerint ök prote­stáltak legjobban a' superintendentia befolyása ellen. Mindez hogyan egyeztethető azon váddal, hogy a" lelkészek olly annyira hallgatagok ? Idéz­ni, miként a' lelkészek eme vagy amaz életkér­désnél felszólaltak és azután hallgatagságot vetni szemökre, nemde nagy ellenmondás ? A' mi a' superintendentia befolyása elleni pro­lestatiól illeti, ellent nem állhatok, hogy ezen ál­lítást is azon mértékre hozzam vissza, mellyben az igazsággal összefér. Protestálni a' superinten­dentia befolyása ellen, ez általános kitétel, melly annyit jelent, mintha mi mindenben akarnók ma­gunkat a* kerület és a' püspök ellenörködése alól elvonni, mi eszök ágába sem jutott a' soproni­aknak. Mi tavai nem in uninersum protestáltunk a' főtiszt, superintendens ellenörködése ellen ; ha­nem in specialissimo, tudniillik papválasztásnál a1 kijelöllek névlajstroma suprens urnák átküldése ellen és azt tettük nem valami kiváltságainkhozi makacs ragaszkodásból, nem is saját másokétó elváló érdekünkben,hanem az egész magyarhoni protestáns egyház szabadsága érdekében, szem előtt tartva az egyéb három superintendentia pap­választási gyakorlatát és különös tekintetet vetve az egyetemes convent által kidolgoztatott és 1848-ban életbe léptetendő egyházrendezési tervre, mellyben eme reánk nézve egészen új 's a' papválasztási jogot tetemesen csonkító rend­szabálynak legkisebb nyoma sincs. Már azt kiál­tani ki az egész olvasó közönség előtt, hogy mi általában protestáltunk a' superintendentia befo­lyása ellen, a* midőn mi azt csak egyes körül­ményre nézve tettük, nézetem szerint nem a' leg­loyalisbb tactica. Előttem fekszik boldogult Ga­mauf Theofil urnák azon kézirata, mellyben a' dunántúli superintendentia 1 s a' soproni gyüleke­zet közti viszonyt okiratokon alapulva előadja. E' jeles munka 63—ik lapján a' következő szavakat olvasom : „Zu allén Zeiten gestand man in Oe­denburg dem Superintendenten dasRecht derVi­sitation zu, ob es gleich Keiner bisher ausgeübt iát. Und dies und nichts weiter wurde jetzt ver­angt und zuAnfang des folgenden Jahres(1807, 7. Januar) durch eine königliche Ratification be­státtigt.u Ezen idézett helyből láthatja mindenki.*, logy a' legrégibb időktől fogva egész mostanig a' sopronyi gyülekezet korántsem vonakodott magát a1 superintendens ellenörködésének alája vetni 's előtte kitárni mind bel- mind külügyei állapotját, noha föpásztoraink közöl mindaddig egyik sem élt vala ezen ellenörködési jogával. Itt el nem nyomhatom keblemből kifakadó azon sóhajt : Vajha hold. Kis János suprns úr néha­néha átvizsgálta volna a' sopronyi pénztárt; bi­zony, bizony a' csapás nem ér vala, mellynek súlya alatt most nyögünk. Azonban senkise vélekedjék, hogy a' sopro­nyi gyülekezet számadásait vizsgálólag áttekin­teni olly gyerekség, mellynek egy pár óra alatt végére lehetne járni. Nem ám! Sok időbe, bajba kerülő munka az! Több száz ezer váltó forintra menő különféle alapítmányokat a' végrendelök akaratja szerint kezelni, a1 tökéket biztos helye­ken kölcsönre adni, a' kamatokat pontosan be­szedni, az egyház és az iskola annyi magasabb és alsóbb fokozatú hivatalnokait, a' kalmárokat, mesterembereket, díjpénzes tanulókat, árva­gyermekeknek gondját viselő embereket 'stb. 'stb. nyugtatványaik mellett kifizetni, az elágazott szőlő- 's pinczegazdászatra kellőleg ügyelni, már magában nem csekélység, és mind ezt ellen­őrködő szemmel tartani, az ezerféle bevételek és kiadások felett vitt könyveket pontról pontra át-? vizsgálni szinte nem könnyű egy feladat. En­gedje tehát, czikkiró úr , hogy a' ruminans vá­lasztmányt illető a) és b) alatti dilemmája logi­cai helyességét némileg kétségbe vonjam. Le­hettek igenis 's voltak is a' nevezett választ­mánynak tagjai a' legbecsületesebb emberek, de egyéb közhivatalbani foglalatosságuk miatt nem győzvén a' roppant sok fáradságot 's bízván egyébiránt is a' gondnok becsületében, vizsgá­latukban idö szülte miatt nem járhattak el a' leg­féltékenyebb pontossággal. Mit mond arra ? Kétségkívül azt, hogy azon esetre be kell hozni a' munkafelosztás rendszerét és nem egyesekre, hanem többekre bízni azt, a' mi annyi időt és munkát igényel. Már erre nézve tökéletesen egyetértek, különösen azért, mivelhogy ezelőtt itt is az alapítványok nem egyetemben egyes személy, hanem egyenkint egyes conventbeli ta­gok által kezeltettek, valamint az Pozsonyban még ma is divatban van. Ez által kimélnök a' pénztárnoki díjt is, mi mostani körülményeink közt nem csekély dolog. Ez utolsóra nézve szinte kis tévedésben van

Next

/
Oldalképek
Tartalom