Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

nának a' reformátorok tettei. Pedig, ha történeti szempontból nézzük a1

dolgot, mindenek előtt el kell ismernünk azt, hogy minden kornak vannak saját gondolatai, életkérdései, vajúdásai, és az emberek, vagy a1

kor gyermekei, csak arra valók, hogy a' világeseményt születni segítsék. Jóllehet megengedjük, hogy még a' keresztyén vallás terjedése óta a' reformatiónál nagyobb mozgalmat semmi elő nem idézett; de még sem mondhatjuk, hogy e' roppant mü rögtön mint valami Dens ex machina állt volna elö, — hanem a"1

mióta a' keresztyén vallás és egyház fenáll, mindig élt benne a1

szellem, a' sz. lélek, mellyröl Krisztus, tanítványaitól elbúcsúzván monda, hogy h o z z á j o k k ü 1 d e n d i öt, a' k i őket m in den igazságra vezetendi. Söt azt állíthaíjuk, hogy azon szikra, me% a' Krisztus vallásával lángra gvult, soha el nem szunnyadt, hanem bár miként törekvék is a' hierarchia azt elnyomni, egyesekben mindig felvillant és gyakran történtek kísérletek a1

lebilincselt szellemet kiragadni a' sötétség és homály leple, a1

gondolat- 's hitzsarnokság borzasztó hatalma alol. De minden ebeli törekvések meghiúsultak , és csak a' reformatio idejében, mikor az, mi hajdan igen kevésnek volt tulajdona, egész nemzetek tulajdonává, köz birtokká vált : akkor koronázta legelőször örvendetes siker a' tett kísérletet. A1

prolestantismus a' keresztyén eszmének összes megjelenése, a' mint az (a' ker. eszme) a' reformatio korszakában a' római egyház ellen fellépett, és pedig nem mint új épület a' római egyház romjain, nem mint a' történeti összefüggés megsemmisítése, mint sok egyoldalú prot. theologus állítni szereti, hanem a1

ker. szellemnek egy új phasisa, új fejleményi fok, melly épen olly elkerülhetlen volt, mint az előbbiek. Fejlesztése és tovább élesztése ugyanazon szellemnek, mellv Krisztus idejében csak önmagában és tanítványaiban élt, megdicsöíttetése után pedig egész következetességgel hiveit nemcsak minden igazságra vezette, hanem melly, mikor az egyház látható alakot öltött magára, annak fejévé a' római püspököt emelte 'stb. Ha illy elfogulatlanul nem nyulunk a' történet ereklyéihez, soha annak titkaiba be nem hathatunk. Czélom ezennel nem egyéb , mint visszapillantani a' reformatio múltjára, hogy a' történet aknáiból feltárjam azon időket, mcllyekhen a1

reformkísérletek tétetének a' ker. egyházban, és ugy szólván a1

protestánsokat a' reformatio előtt ismertessem meg a1 közönséggel. Már n leghomályosabb időben is felderül a' tudomány néhány szikrája és a1

szilárdul megalapított egyház hatalma a' szabadság után szomjazó és sóvárgó Telkekben, mindig elegendő lkot vélt feltalálhatni az üldözésre. Mar 660 körül egy bizonyos Constantinus, ki M a n a 1 i s b ó 1, S a m o s a t a mellett származott, az új szövetség, különösen Pál apostol levelei olvasása által nógatlatván Cibossában, Armeniában, mint reformátor lépett fel — égvén azon vágytól, visszaidézni az apostoli kor idejét. Mint Pál igazi tanítványa (Sylvanus) Macedóniában valódi Pá 1-féle gyülekezetet reménylett alapíthatni (f 684). Talált magához hasonló követőkre, kik elvök szent Pál apostolnak gyülekezetei és tanítványai szerint nevezték el magokat, u. m. Svmeon, T it u s (f 690), P a u 1 u s (f 715), Gegnaesius, T im o t h e u s (f 745), Josephus, E p a p h r o d i tu s (t 775), Raanes (o Qv.raoo?). Ezek elleneiktől czáfolva Pauliciánu soknak neveztettek; önmagok azonban valódi keresztyéneknek tartották magukat, a1

katholicusok ellenében, kiket R óm a i a k n a k nevezlek. Vallási rendszerük a' gnosticismus és manichaeismus véleményein alapult, hogy t. i. a' világ története a' jó és rósz, — a' világosság és sötétség elvének harcza. A' zsidó vallást csak valamellv alárendelt lélek müve gyanánt tekintették. Igaz érdekük mégis az apostoli és szellemi keresztyénség megújítására irányult. Ez elveiken kivül jellemző ismertető jelei különösen az új szövetség nagyratartása. S e r g i u s (Tychicus)hoz p. o. ekképen szól azon Paulicianus nő,ki öt megtéríti: „'Ivari rá ősla ovx ávayivojcrxstq Evayykha mire ez : „ovx t&giv tj^lv xoqfjtzotg ovo tv ravra ávctyivúöxsiv, u /itt) r olq LEQEVGI fwvoicmire ismét amaz ugy mond : „ovx igiv ovrwq, OJG üv VTIOLCTUFIÁVTIC, ov YCIQ TGI ÍTQO-awxoltirpícc nciQa rw &S(~>. návraq yccQ iJéXet, aio íh\vai 6 XvQioq, xai slg izíyvwöiv áltj&sLaq él üdv. De a' mennyire nagyra becsülték az új szövetséget , annyival inkább vetették meg az ó szöv. könyveit, mellyeket nem is néztek sz. Írásnak, hanem csak tévesztek, zsiványok és gyilkosok koholmányának mondtak; mert illyeneknek nevezték ők a' prófétákat. A' miből leginkább kitetszik reformatori elvök, az : hogy az egyházi élet minden külsőségeit, szertartásait elhagyják; hasonlókép a1

böjtöt, a1

szerzetes és zárdai életet, a1

szűz Mária és a' péntek, a"* kereszt és az ereklyék tiszteletét megvetik, mint szükségtelen és haszontalan dolgokat az üdv elérésére. A' keresztelést és az úrvacsörát csak szellemi cselekedetek gyanánt tartották meg : Ovx tjv aQTog xcti o^voq, ov ó y.vQioq ttiLSov roíq fta&)}Talq avrov sxl TOV Stíxvov, állá ö •f.t^ohx.oq rá QV/LtuTct avrov uvvoíq töíöov, coq ÍXQTOV xal o vov. ró (JjirrQiov őiaxrvovreq fiárcrtqua, VTTO•xlarrovvai rraQ ottai av ró, rá TOV evayysl ov QijucxTcc T~ TOV fjajríoaciroq cpov7j VTCoJullovTzq. yctQ CF UÚIVYO xvQioq tcptj. tyoj E^ii ró VSUOQ TU L,MV. Főhelyük P h a n a r o e a volt II e 1 e n o p o ntusban. Kis Ázsiának keleti részében, Armeniában és a' szomszéd tartományokban ezen fe-