Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-28 / 9. szám

kiegészítni jött." Ennek tekintélyét kell tehát erős lábra állítni; mert ha az alap áll, álland az egész. Ámde a' fensöbb bírálat ez ellen hord fel nyomosoknak látszó nehézségeket. Nézzünk szemeikbe ezeknek. „Móses, mondják ők, a' pentateuchust nem írhatta, mert ekkor még az irás fel nem találtatott. Mi több: anyag sem volt, mellyre Írhatott volna, — mert az iróhártyaés papír, tudjuk, jóval későbbiek; innen Móses kénytelen vala kőtáblákra metszetni törvényeit; mi, ha olly csekély-terjedelmű iratnál, minő a' tiz parancsolat, megeshetett is : de már olly tetemes könyvnél, minő a' neve alatt álló pentateuchus, épen nem hihető. De nem is engedé ezt az egyptusiak alatt rabszolgáskodó héberek miveltségi csekélysége, hogy számukra olly kitűnő jelességü könyv Írattassák, minőt a' Móses könyveiben csodálunk. Becsületére válnék ez, teszik hozzá, a' salamoni kornak is, midőn már proféta-tanodák voltak, és a' héber irodalom derekasan megindult; az irás is, Cádmus által, elterjesztve divatba jött, és az iró-anyagok sem hiányozhattak. De nem, — igy szólnak, — mi ennyit sem engedünk meg. Móses iratainak Salamon koránál is későbbieknek kell lenni, és nem előbb, mint a' babyloni fogság után keletkezteknek ; mert, ha igaz, hogy Ilomér szinte kortársa volt Salamonnak, és igy Mósesnél ezer évvel későbbi, és mégis ama jeles költő remekeit is nem irás, hanem emlékezetbe-nyomás által lehetett fentartani a' homeridáknak : mit kell akkor Móses könyveiről szólnunk, és a' héberekről, kik közt sem homeridák nem voltak, sem Sámuel koráig proféta-iskolák, semSolon, Pisistraius és Lykurgus, kiknek munkái által e' nagy vállalat, t. i. Homerus müveinek összeszedése és leíratása megesett ugyan, de ugy, hogy a' legjobb kritikusok még mais nyomatékos gyanút támasztanak az iránt, hogy az Iliást ésOdysseát, haHomér irta is, nem ugy irta, mint mi ezt ma olvassuk. Jóllehet, állítják ök, Homérnál tizedrésznyi nehézség sincs, mint a' bibliánál5 mert azlliás és Odyssea, pár század alatt, csak elérhette mostani bámulatos tökélyét : de az ó testamentomi irók <®g7 évezrednél többet töltenek be, melly idő alatt, nemzeti nyelv, tudjuk, roppant változáson megy keresztül. Vegyük fel, világosság kedveért, a' német nyelvet. A' ki a' bibliának a' IV-ik században keletkezett legelső fordítását olvassa, ma már nem érti;*) az ó testamentomi biblia könyvei pedig olly igen egy-öntetüek, hogy a' ki a' gene"•*) Ezen állítás igaz. — Mi nagy különbség van például, az ugy nevezett ezüst iróbártyán álló ezen szavak : „Inuthis nu ja leik mans andnam, ei bisareis unsvairthai thízos du <Gutha garaitheins," és ennek értelme: „Darumalsó auch ímenschliches Leib annahm; dass er unswerde Lehrer der «Gerechtigkeit im Gott's pedig mindkettő német nyeljen íratott. Mert ma már, a' derék Maszman búvárkodásai után tudjuk, hogy az ezüst iróhártyán és más palinpsestusokon levő szöveg nem a' goth Ulphilás fordítmánya, hauem tisztán német eredetű. H, J sist érti, könnyen megérti Malachiás jövendöléseit is. Mósestöl tehát, ha bírunk is valamit, ez a* Sinai hegyen kiadott tizparancs, — többet ö ennél alig irt; melly állítással egybe-hangzik 5. Mós. 5 : 22. Legalább a1

leviticus, társainál jóval későbbi ; mit Jeremiás 7 r. 21, 23 versei világosan tanúsítnak." Igy szónoklanak a' fensöbb bírálat hősei, D. Paulus „Memorabilien" czimü jeles folyóiratában. Magokkal azonban minő ellenmondásba bonyolodnak, Móses iratait illetőleg, a* legnevesb biblia-birálók is, kik szabadabb nézeteket követnek, látjuk a' derék Paulus példájából. Ez *) állítja, hogy mind diatheke, mind testamentom olly rendeletet tesz, melly tanuk és oklevél által a1

hitel legfensöbb fokára emeltetett; erősíti, hogy Móses istene pár nélküli, mert sem előtte, sem utána nem léteztek erkölcsi és jogistenek, csupán hatalom és félelem istenei; valószínűnek ismeri, hogy Móses korában már tudtak írni, mint színién azt is, hogy a' nemzeti joglétre olly szükséges szóllás-szabadság eszméje — mellyre igen szép emléket találunk DeutXVIll. v. 15 — 22. — mástól nem, csupán Mósestöl kerülhetett : és mégis állítja, hogy a' pentateuchus Mósesnél jóval későbbi; 's ha kérdjük: mi okon? „mert, úgymond, a' genesis írója földgolyót még nem ismer, csupán földöveket, — pedig ez épen nagy régisége mellett szól." — Az exodus írója nem ugy adá Móses és Áron nem- sorát, miként ezt maga e' két főszemély adta volna, — okát ennek sem látjuk. — Szerinte a' leviticus és numeri sem kerülhettek Mósestöl; mert ha ezen könyveket a' zsidó nép ismeri és olvassa, a' bitorló Jeroboámnak olly könnyen nem sikerül Izráelt Judától elválasztani. És kérdjük : miért nem ? holott Jeroboám jóval több jogot biztosított a' népnek ezen elazakasztás által, — mert most már pap lehetett mindenki, mindenik nemzetségből ; volt minden városnak saját isteni-tisztelete, és nem kelle egyetlen nemzetségbeli papságnak adózni, nem kelle az egyetlen jeruzsálemi főtemplomba zarándoklani. ,,A'deuteronomium sem lehet Mósesé, — mert, igy szól, Mózes teljességgel nem akart királyt saját népének ;" ez is hibás állítás, — mert ott van Num. 27 v. 17, mellyből kiviláglik, hogy Móses könyörgött Istennek, adna e' népnek pásztort; melly név Homérnál ugy, mint hébereknél, egy jelentésű a' királylyal, **) és föltehetjük, mikép Móses jogszeretete, halála után, inkább akart királyokat, mint sopheteket, kik jobbadán magok tolák fel magokat teljes-hatalmú diktátorokul, a' mósesi alkotmányosság ellenére. De térjünk a' dologra. Előre nyilvánítom, hogy én hit dolgában, bár a' supranaluralistai és rationalisticus nézeteket egyiránt méltánylom és becsben tartom : de már históriai búvárkodásnál a' csodás nézeteknek helyt *) Staatslex. Art. Hebraeer. •*) 1. kir. : 22 v. 17. -