Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-31 / 5. szám

tal- bölcsességet és ügyességet szerezni viszont egyik sarkalatos feladata tanakodó egyletinknek; miknek czél- és korszerű hasznait már csak onnét is átláthatod, drága tiszttársam! hogy bennök, mint élet- és hivataltapasztalatok iskolájában, okulhatsz, legalább czélirányosan figyelmeztethetel, mikép viseltessél tiszted legszövevényesb eseteinél, mikép honn és templomban, betegeknél és haldoklóknál, vigadóknál és szomorkodóknál, megátalkodott bűnösöknél és jólelkű kegyeseknél, viszálkodó házasoknál és egyetértésben boldog feleknél 's terjedelmes-mezejü hivataloskodásod mindennemű feladatinál. Több egyén ugyanis minden bizonnyal egyesnél többet tapasztal; melly hi vatalbeli tapasztalatok tanácskozmányinkban előadatván, megrostáltatván, 's czélszerü észrevételekkel kalauzoltatván és gazdagíttatván, közölünk sokakat taníthatnak, ovatosokká és előrelátókká tehetnek,'sa'hason esetekbeni eljárásokra minket sikerrel utasíthatnak, mi által hivatalbeli tapasztalataink körének is mulhatlanul tágulnia ésszélesbülnie kell. — Továbbá én tanácskozó köreink korszerű hasznait még abban is találom, mikép áltatok 3) Szóbeli előadásokbani készültségünk és gyakorlottságunk gyarapuland, Miért nem vagyunk mi egyháziak olly ügyesek rögtönzött szóbeli előadásokban és kifejezésekben, mint a' minő gyakorlottak, például, a' világi rendűek? Mért van az, hogy mig egyházi gyűléseinkben, az esperességitöl kezdve fel egészen az egyetemesig, ezek soraiból többen valamelly ügy tárgyalásánál felszólamlanak, addig közölünk papok közöl alig szólal fel egy-kettő? — Aztán a' világiak beszéde folyó, gördülékeny, 's kevés kivétellel kimerítő : mi elöadásinkban nagyrészt esetlenekakadékosak- 's nehézkeseknek lenni tapasztaltatunk ; mi, kik egyébként egész szónoklatok kidolgozására 's ékes elszavalására képesek vagyunk, — mi, kik a' szorgalommal készült beszédek elmondásában minden ünnep- 's vasárnapon tisztileg gyakoroltatunk. Ugyan, kérlek atyámfiai! mondjátok meg valódi okát, miért van ez igy, hogy bennünket, szakkép tudományosokat, gyakorta igen-igen felüleges-tudományu és képzettségű világiak is e' tárgyban felülmúlnak!? — Én itt egy kis részt némi előítéletes elfogultságunkat, hogy ne nevezzem bátortalanságunkat 's Öninagunkhozi bizalmatlanságunkat merném okul adni : de más, még pedig nagyrészt, szóbeli rögtönzött előadásokbani gyakorlatlanságunkat e' baj kútfejeül kimulatni. Mig a' világiak — igaz, már nevelé$ök derűsebb levén miénknél — több önállósággal 's bizodalommal birván, a' megyei gyűlésekben szóbeli előadásaik gyakorlati iskoláját ifjú koruktól fogva találják, ékesszólási tehetségeiket kifejlesztik, kiképezik 's meglehetős tökélyfokra emelik : addig mi egyháziak, nélkülözvén egészen illy alkalmakat, 's egyházmegyei gyűléseinkben legfelebb egyszer egy, vagy épen két évben résztvevén, vesztegek 's elfogultak maradunk, 's ez által a'rögtönzött szóbeli előadásokra, ha nem is végkép képtelenekké, legalább gyakorlatlanokká tétetünk. 'S irne, szerelett tiszttársak ! én papi tanácskozó köreinket ugy is kívánom egyszersmind tekintetni, mint, ha nem is talán ékes, de legalább szabatos és értelmes szólási iskoláinkat, hol, mint szerényebb, baráti szint viselő körben , igénytelen nézeteinket szabadon, minden fesz és elfogultság nélkül előadhatjuk, 's ez által rögtönzött szólási modorban gyahoroltathatván 's önmagunkhoz kellő bizodalmat nyervén, nagyobb körökben is, mint egyházmegyei és egyéb gyűlésekben diszszel fölléphetünk, 's véleményünket rendezetten és érthetöleg kifejezhetjük. 'S nemde kézzel fogható haszon ez, főkép most, ez egyházi mozgalmak és vajúdások idejében, hol annyi teendőink, annyi szólni, mondani, kifejezni, értekezni valóink vannak 's leendenek? — Azonban papi tanácskozmányink nem csekély hasznait még abban is leljük, miszerint általok elvégre. 4J Testtéri szeretet 's egyetértés megerősbülend s folytonos tápot lelend közöltünk. Közöttünk evangyélmi papok között, kik a' szeretet és szelídség vallásának szónokai és hirdetői vagyunk, nem kellene ugyan semmi szakadásoknak , vagy idegenkedéseknek létezniök : ámde mégis, emberi létünkre, hányszor nem jutunk olly körülményekbe, mikben akár mint hivatalnokok, akár mint lisztlársak, testvérek, szomszédok félre ismertetvén, ha nem is épen viszálkodásokba, de mégis ollykor kellemetlen izetlenségekbe olly— kor meg ferde féreértésekbe sodortatunk, bonyolílatunk, saját hibánkon kivül is, mellyek, nemievén talán alkalmunk egymást megértenünk, egymáshoz barátilag közelednünk, és rokonilag simulnunk,—könnyen, a közügy kárával, hiu torzsalkodásokká *s faggató kötekedésekké fajulhatnak. De már illyetén lehető félreértések fellegei hol oszolhatnak, kölcsönös felvilágítások következtében, szerencsésebben, hanemha épen papi köreinkben ? Hol fűződhetnek társas viszonyaink gyöngéd szálai egymásba szorosabban, hanemha épen papi köreinkben ? Hol szilárdulhatnak baráti rokonszenvünk és érzetünk rózsás kötelékei sikeresebben, hanemha épen papi köreinkben? Hol lelheti kölcsönös egyetértésünk, papi összeférésünkés simulásunk, öszhangzatu együtt munkálódásunk és őszinte fesztelen társalkodásunk akár tisztább kutforrását, akár dúsabb tápját, akár izmosabb támaszát, hanemha épen papi köreinkben? De hogy még többet mondjak, hol ösztönöztethetünk, hol gerjedhetünk mi egyháziak a' közszellem megkedvelésére hathatósabban, hanemha épen papi köreinkben? Hol tisztulhatunk, hol szabadulhatunk, mi papok, a* szűkkeblűség, önzés, barátságtalanság szennyeitől és salakjaitól könnyebben, hanemha épen papi