Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-31 / 5. szám

gyáván háttérbe szoríttatni nem akarunk, erőnek erejével haladnunk, nekünk a' korszakkal's ennek szellemével tudományos és műveltségi előmeneteleket tennünk, mulhatlanul kell, okvetlenül szükséges. Hogy pedig ezt annál czélszeriibben éssikerdúsabban tehessük, szükség volt egyesülnünk, a1 haladási pályán egyetértve munkálkodnunk, kezet kézbe kulcsolnunk, vállat vállhoz vetnünk. Egyesek ugyanis csak erőtlenek, mint az elkülönített nyírsarjak, —egyesültek pedig erö-es eredménydúsak, mint a' csomóba-kötött venyigék, lehetünk. Azért is kívántam önöket, drága tiszttársak! csak imént keletkezett papi tanácskozó köreinknek azon korszerű hasznaira néhány szóval figyelmeztetni, mik ránk papokra, 's általunk az egyházi közügyre, belőlők eredménydúsan háramolni fognak. Czél- és korszerüleg hasznosoknak kell papi tanácskozó egyleteinket tekintenünk , mert azok eszközlésével ÍJ Papi tudományosságunk, elmélet- és gyakorlatilag, öregbülend. Azt, ugy tartom, senki sem fogja közölünk kétségbe vonhatni, mikép főkép nekünk papoknak, ha szakunkhoz hivek akarunk maradni, tudományosoknak, tudományilag müveiteknek kell, legalább kellene, lennünk; mikép tehát nekünk a1

tudományokban a' korral egyiránt szükség haladnunk, mire némileg czélozni látszik ama régi közmonda is : ,,a' jó pap holtig tanúi." Ámde nevezzétek nekem, drága tagtársak! azon szerencsés-helyzetű evangyélmi, 's felül reá még, mint mi vagyunk, falusi papot, ki képes volna, házi szükségeit 's családa mérsékelt igényeit tekintetbe véve, a' tudományosságnak, nem mondom, minden, de csak a'legkitűnőbb új 's legújabb eszközeit évenként megszerezni ? Ki volna képes, nem mondom, százakat, hanem csak tizedeket is a' jó könyvekbe 's egyéb szellemi műveltség és haladás tényezőibe ruházni? Bizony , bizony , biztosíthatom önöket , sok szük-jövedelmü tiszttársunknak épen nem kedvén, de igen is üres erszényén múlik, miszerint az új 's legújabb szellemi müveket, mint megannyi lelkitápokat, számára meg nem szerezheti, 's ekkép tehát csekély domesticánk okozza leginkább azt, hogy a' tudományosságban a' korral nem azonkép, mikép óhajtanék, haladhatunk. — De mit, közre ismert anyagi szükölködésünk miatt, egyesek nem tehetünk, azt egyesülten, mint társulat eszközölhetjük. Ugyanis egyszer egyikünk, másszor meg másikunk szerezhet mégis legalább a' legkitűnőbb, tiszti szakunkba egyenesen belevágó,tudományos müvet. Már ha mi tanakodó köreinkben az ekkép szerzett müvek tartalmával megismerkedni, rólok gondolatokat váltani, eszméket cserélni és fejleszteni fogunk: minden bizonnyal elméleti tudományosságunk illyetén gondolat- és eszmekicserélés által növekedni fog.—Azonban a' gyakorlat tekintetéből is gyarapodást nyerend tudományosságunk egyleteink eszközlésével. Kik a' papságra készültünk, mindnyájan hallgattuk és tanultuk az ugy-nevezett pásztorkodási tant : de papi tisztünk különféle ágainak gyakorlatára bizony tudtommal főiskoláinkban nem vezettettünk. Pedig tudjuk, hogy ha valamelly szakban, minden bizonnyal a' papokéban egy lat gyakorlat többet ér egy font elméletnél. Hogy mint evangyélmi lelkészek tartozunk vallásos-tartalmú beszédeket híveinkhez tartani, szent iratokat magyarázgatni, imákat elmondani, szentségeket kiszolgáltatni, házas-párokat egybeadni 's a' halottakat eltemetni: azt igen is tanultuk, 's tudjuk ; de minő diszszel és ékességgel, hivatalbeli tapintattal és méltósággal, — szóval: minő szükséges kellöségekkel kelljen ezen tiszti kötelességeinket végeznünk, 's egyáltalában szent hivatalunkban 's ennek minden elágazásaiban eljárnunk: azt, fájdalom! iskoláinkban nem tanultuk, 's mint papi kezdők, nem tudjuk. — Mit tehát jobban-rendezendö tanodáink tőlünk elvontanak, azt, pap- és tanitóképezdéink hiányában, csak az élet és gyakorlat adhatja meg^ nekünk szükségkép. 'S vájjon ezen gyakorlatot nemde viszont papi köreink fogják-e legsikeresebben gyarapíthatni 's kívánatos tökélyfokra emelhetni? Kölcsönös tanácskozmányinknak ugyanis épen nem legutolsó feladata azon modor és ügyesség, azon tapintat és ékesség, mikép az istentisztelet díszes elrendezésében eljárjunk, a* szent igét híveinknek összehangzatosan magyarázzuk, vallásos-tárgyú beszédeinket készítsük és elszavaljuk, imáinkat elmondjuk; mikép a' szentségeknél , esketéseknél 's temetkezéseknél czélszerüleg és kellő nemcsak óvatossággal, hanem avatottsággal is müködjünk. Több szem ugyanis többet lát, több fül többet hall, 's több fő többet vesz észre és gondol. Már ha viszont mindezekről, miként köreink kitűzött czéliránya igényli, egyesített értelmi erővel tanácskozni, értekezni, kölcsönösen értesíteni és értesíttetni fogunk egyletinkben : mulhatlanul tapasztalandjuk, mikép tanakodásink, a' papi hivatalbeli gyakorlottság érdekéből is, bennünket a' legörvendetesebb siker — és eredményhez vezetni és juttatni fognak. Mi ha megtörténik, — ki ne látná, mikép ez által tanakodásokkal 2) Tiszti tapasztalatink körzete is szélesbülend. Elmélet- és gyakorlatilag a' legműveltebb papi egyén sem nélkülözhet tiszte körüli bizonyos tapasztalatokat. Nemcsak mi fiatalabb, hanem gyakorta még a' legöregebb lelkipásztorok is, hivataloskodásuk folytán, olly körülményekbe juthatnak, mikben egyedül a' tapasztalás tehet,, mint biztos kalauz, legjobb szolgálatokat. Ide számithatók azon sokféle esetleges adatok a' papr tiszt mezején, mikben elegendő erélyességgel, iapintattal és eszélyességgel eljárni, gyakorta épen nem könnyű, de sőt néha a' legnehezebb feladaL Illy eseteket a' papi hivatal és kötelesség köréből előadni, belölök okulni ós okta'ni, élet- és hiva*