Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-31 / 5. szám

határozása azon vetélkedést önként megszüntetné. Mi hát a' tanításnak, mintáz egyházi élet orgánumának, elve? mi az egyház belső reformjának is szükségesképeni föltétele ? Nem más, mint (a* szakadatlan, 's minden emberi tekintettől független tökéletesedés, a' szent irás és okosság vezérlése alatt. Ez a' keresztyén vallásnak, 's különösen, mivel én protestánsokra czélozok, a1

protestantismusnak is elve, 's ha ki ezt közölünk tagadná, az abban a' szempillantatban megszűnne protestánsnak lenni, a' szó igazi értelmében. *) Nem a' hitágazatok, sem nem a' külső szertartások, hanem az elvek teszik a' lényeges különbséget a' különböző vallásos felekezetek között. jV nem-tökéletesedés halála az egyházi életnek. Ellenben bár melly képtelenségek legyenek is valamelly egyház hittanában, a' tökéletesedés elve feltámasztja öl ideigleni halálából — Ezért a' keresztyén vallás elve is a' tökéletesedés elve (Mát. 5. 48), mit ha kizárna, nem embereknek való vallás volna, nem bírhatna az egyetemesség bélyegével, és mint a' további öngondolkozással 's nyoinozódással meg nem állható, a' minden idő próbáját, a' minden művelődés fokát ki nem állhatván, utóbb minden tekintetét elvesztené. Jézus és apostolai ugy cselekedtek, mint illett Isten követeihez. Tanítottak, de nem erőtetve; felvették az eszmét: de a' hitágozatokatmint változhatlanokat meg nem határozva; 's alkalmaztatták magokat a' helyhez és időhöz, mi nélkül mennyei bölcseségök, a' mennyei eszme, a' tünemények világában meg nem jelenhetett volna,'s nekünk is példát adtak azon eszmének az idő 's helyszerinti szakadatlan megtestesítésére. A' keresztyén val lás nem volna véghetetlen és isteni-természetű, ha az ettől taníttatott 's kívánt hit az emberektől Ez volt az én elvem a1

„Vallási egyesülés idéaj a" czimü munkámban is, és a' mint fel nem foghatom, ugy sajnálom, hogy a' széles-tudományu Hetényiúr, a' Pesten felállítandó prot. főiskola tanítási rendszerét tárgyazó jutalmazott pályamunkájában, munkámat egy-oldalulag véve, "s azt, mit a1

külső egyformaságról, mint lehetőről, állítottam, ellenébe téve a' belsőnek, mint lehetlennek, az egész munkámra kiterjesztve , elvemet pedig figyelembe nem véve, magammal ellenkezőnek állíta. Én most is azt álII— lom, hogy elvben kell egyeznünk, ha egyesülni akarunk, 's a1

heterogeneumokat akarni a' meghatározott bitágozatokban összeolvasztani, képtelenség, sőt ez csak új lelki despotismust hozna be az egyházba, és épen azon elvet tenné semmivé, mit maga H e té n y i úr is, nevezett munkájában, felállít, állítván, hogy a1

protestantismus szelleme 1) az észszeresség, melly nem tekinteten, hanem öngonfdolkozáson 's tevékenységen alapúi; 2) haladás 's a' t. És igy, engedelmével legyen mondva, önmaga van magával, mint protestáns, ellenkezésben, midőn engemet magammal ellenkezésbe jövőnek mond. Olvassa meg bárki figyelemmel munkámat : csak eszköznek 's nem elvnek Iátandja abban a1

külső egyformaságot, 's elvemmeli következetjenseget sehol munkámban nem találand. P. I. PÁPA meghatároztatott, és igy minden esetre véges* igében, ezzel egyenlővé tétetve, minden további tökéletesedés felett kifejeztetnék. Ez olly lelketlen vélemény volna, mellyet az erőszak hoz be, a' szokás szentel meg, s velünk bilincseket hordoztatna. A' tökéletesedési ösztönt az okossággal együtt adta Isten az emberbe , 's ez az oka, hogy magok a' kijelentés legszigorúbb baráti, a* midőn időről időre tökéletesb hit- 's erkölcstant írtak, magokkal lettek következetlenekké; mert gyakorlatilag tökéletesedtek, és így azt telték, mit elméletileg tagadtak. (Folytatása következik.) Pap István, vámosi lelkipásztor. A' papi-bSr^k korszerű fttasziiti* (Olvastatott sept. 17-én 1846. a1

Bánkon tartatott papi tanácskozmányban.) Tiszt, papi-kör! A'mostani korszak az egyesülés, társulás és szövetkezés korszaka ; mindenütt, anyagi és szellemi érdekekben, világi és egyházi ügyekben, köröket, egyleteket, társulatokat létesülni láthatunk. Tekintsünk a' müveit Európa polgárisult tartományiba, pillantsunk egy kissé figyelmesebben szeretett magyar hazánkba: milly nagyszerű müvek vitetnek véghez, milly magasztos czélok érettetnek el az eszélyesen párult és összített erővel! Mig tehát az anyagiakban gözhajózást,vaspályákat, lánczhidakat, iparmülárakat, a' szellemiekben kisdedóvást, szegény-ápolást, munka- 'sjavítóházakat, tanitó-képezdéket egyesült erőkkel létesíteni látunk; mig a'kereskedelmi, tengerészeti, orvos- és természettudományi, a* gépészeti, gazdászati és földészeti szakokban kitűnő, hogy ne mondjam, roppant elölépéseket a* társulatok által tétetni tapasztalunk : csak mi lelkészek maradjunk-e örökké vesztegek a' szellemiekben ? — Midőn mindenki, ki nemcsak testileg, hanem lelkileg is él, sürög, forog, mozog, élet és ébredés jeleit adja 's előre-halad : csak mi, vallásnokok, maradjunk-e hanyagok, tespedők, csiga- vagy épen rákhaladásuak ? — Nem, tiszt, papi kör! Ha valamelly kar és szak egyedeinek, bizonyosan nekünk, papoknak, nem illenék, sőt nem is szabod, szellemiekben hátramaradnunk; havaiakinek széles e' világon, bizonyára nekünk lelkipásztoroknak előre kell, előre szükség haladnunk a' lelkiek- 's egyháziakban. Nemde rólunk mondatik a' szent iratokban: „Ti a' föld savai vagytok, — hogy ha a' só megizetlenül, mivel sózattatik meg?" — és viszont: „Ti vagytok e' világnak világosságai; nem rejtethetik el a' hegyen-épült város; ugy fényljék világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket. (Mát. 5:13 - 16)" Valóban tehát,ha valamelly kar és szak egyedeinek, nekünk főkép egyháziaknak, e' haladási korszakban, tespednünk nem lehet, tespednünk nem szabad; nekünk, ha más tudományos szak embereitől dísztelenül elhagyattatni 's % cl