Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-03 / 1. szám

mi ellen azonban Szász föld, Hessen, Brandenburg, Anhalt, Lünebury és a' 14 birodalmi város protestálnak. A' ki tehát a' protestantizmusnak való értelmét 's jelentését akarja előterjeszteni, annak szükségkép történeti viszonyában 's szempontból kell azt felfognia. Azon birodalmi rendek 's városok, nsellyek vallás dolgában a' Luther 's hü segédei áltai előidézett reformatiohoz csatlakoztak, protestálnak egy olly határozat ellen, melly nekik vnllás dolgában minden újítást megtilt. Természetesen a1

katholikusok előtt mindannak, mi vallás dolgában a' Luther's hü segédeitől eszközlött reformatio által foganatba vétetett, újítás gyanánt kellett feltűnnie, minthogy ez a' katholicismusból, szintúgy a' hitágazatok mint a' külső istentiszteletre nézve, igen sokat félre tett. A' speieri 1529. országgyülésenkatholikusok által eszközlött megtiltása minden vallásbeli újításnak teljesen repristináló természetű volt, ugy, hogy általa a* megkezdett reformationak megakadni's teljesen semmisülni kellett volna. A' ki tehát a' protestantismusnak legbelső lényegébe akar hatni, annak ezt történeti viszonyban kell felfognia. Ebből először is az következik, hogy a' protestantismus le nem mondhat történeti viszonyáról a'nélkül, hogy önmagáról lemondana. Ha ezt akarná tenni, akkor Luther 's hü segédei is háttérbe szorulnának, holott a' sajátképeni és igaz protestantismusnak a' lutheri reformot kell feltételeznie. A'mennyiben pedig a' protestantismus, históriai viszonyáról le nem mondhat, a' nélkül, hogy önmagáról lemondana: annyiban ennek előterjesztésénél múlhatatlanul szükséges, hogy az, mit Luther és segédei főkép az 1529-ki speieri országgyűlésig a' katholicismustól eltéröleg előadtak, mint a' protestantismus bármelly előterjesztésének históriai alapja, jelöltessék ki. Hol ez mellőztetik, ott a' protestantismus előterjesztője a' puszta elmélet mezejére jut, és olly színezetet ad a' protestantismusnak, melly által ennek ftiszta szemlélete s fogalma nagyon elhomályosúl. Arra, hogy valaki a' protestantismust legbelső lényegében, szorosan, egész mivoltában felfoghassa , múlhatatlanul szükséges a' reformátorok kásainak alapos átvizsgálása 's ismerete, mert az ti. a' protestantismus históriai viszonyáról le nem mondhat a' nélkül, hogy önmagáról lemondana. Ha a' protestantismust históriai viszonyában tekintjük: akkor ez a'katholicismus ellenébeni negatív helyzetében tűnik fel. Mert a' fentebb nevezett birodalmi rendek és városok által a' speieri országgyűlésre beadott protestatio azon negatív •viszonyt terjesztette elő, mellybe a' lutheri reformatio lépett a' katholicismus ellenében. A' lutheri egyházjavítás sokat nem akart, mi a' katholika egyház hitágazataiban és külső istentiszteletében lényeges alkotórész. A' protestantismus e' negatív viszonyának azonban tisztán históriai alapja van, 's csak ki e1

tisztán históriai alapot kellő figyelembe veszi, az találhatja el a* protestantismus való értelmét *s jelentését. Már maga e' kitétel: protestantismus — magában foglalja e* negatív viszonyt; és ha való értelmében 's jelentésében ez akar maradni,soha e'negatív viszonyról le nem mondhat. Látnivaló tehát, hogy azok, kik az által akarják élesen megróni a' protestantismust, hogy ennek csak negativitását emlegették, kettős tévedésbe estek. Egyik tévedés abban áll, hogy ők e' negativitas meghatározásánál a' protestantismus históriai viszonyát egészen feledék, midőn a' Speierben beadott protestationak sajátlagos czélját nem vették gondolóra, melly által a' lutheri reformatiohoz csatlakozott birodalmi rendek's városok csak a' katholika egyházzal 's annak irányában léptek negatív viszonyba, annak hitágazatira és külső istentiszteletére nézve, a' mennyiben attól elszakadtak. A'másik tévedés abban áll, hogy a" puszta negativitas praedicatuma által, mellyet a' protestantismusnak tulajdonítanak, azt akarják jelenteni, mintha ennek csupán particularisticus iránya volna. Azok tehát, kik a' protestantismusnak csupán negativitását emlegetik, de e' fogalmat nem históriai viszonyában veszik, ugy tekintik a' protestantismust, mint valami egészen időnkivülit, a'korral egyenes ellentétben állót , mellyben azonban nincs elég belső és külső erő 's hatalom, hogy a' haladó korszellemet bármi módon is akadályozhatná vagy visszatarthatná, hanem puszta negativitásáhan inkább a1

haladó korszellemtől fog legyőzetni, 's a' csatatért egészen ennek engedni Ide járulna szerintök a* protestant. particularisticus iránya, mellynél fogva mindenütt ellentétekre talál, mellyek öt szüntelen a' katholicismushoii pusztán negatív viszonyára emlékeztetik. És ezzel egyszersmind a'protestáns egyház symbolikus bélyegét, jellemeztetését is összeköttetésbe hozzák, melly körülmény ismét csak negatív viszonyt alapít a' katholika egyházhoz, — ha ugyan a' protestáns egyház históriai viszonyát veszik tekintetbe, tehát a' speieri országgyűlésre gondolnak, és kik ezt nem teszik, a' protestáns egyház symbolikus viszonyát általában csak mint negatív valamit tekintik. Ha már a" protestáns egyház soha szem elöl nem tévesztheti históriai viszonyát, ha nevéről lemondani nem akar: ugy symbolikus bélyege mindenesetre negatív valami, és annak kell maradnia, mivel a* katholika egyházzal csakugyan tettleg ellentétben áll. Míg protestáns és katholika egyház lesznek, az elsőnek mindaddig meg kell tartania symbolikus bélyegét is, mert e' nélkül lemondana históriai viszonyáról, és megszűnnék ez elnevezésnek értelme 's jelentése szerinti protestáns egyház lenni. Symbolikus bélyegének eltörlése által tehát, a' mondott okon, önmaga szűnnék meg lenni, mit nem eléggé vettek fontolóra azok, kik symbolikus bélyegének eltörlését szükségesnek látták. Azok, kik a' protestáns egyháznak, minthogy a' katho-