Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

pán tartolt kerületi gyűlésen a' nemes convent részéről a1

kijelölés felterjesztése ellen óvás tétetett 's ezen óvás következtében igen félhető, hogy az ujonan történendő prédikátori választásnál a' felterjesztés elmnlasztatik: azért irom ezeket, hogy tőlem kitelhetőképen idején elejét vegyem a köztünk keletkezhető — valamint mindenkor, ugy különösen jelenkorunkban veszedelmes — meghasonlásnak, és elősegít§em a' - mindenkor, de különösen most szükséges — evangyélmi egymáshozi simulást, melly nélkül rendet fentartani egyáltalán fogva lehetetlen. — A' soproni gyülekezet egy űj lelkészt fog választani; a' nekem, mint a' dunántúli egyházkerület snperintendensének, közmegegyezéssel adott utasítás pedig azt parancsolja, hogy én e'lelkész-választásnak, valamint minden egyházkerületi gyülekezeteinkben, hivatalos ellenőre legyek; a' minek szabály szerint ugy kell történni, hogy azon férfiak neveik, kik közöl a' jövendőbeli lelkész választatni fog, nekem előre bejelentessenek. — Egész szivességgel, de egyszersmind felügyelői hivatalommal járó szent komolysággal arra kérem tehát ezennel a' tiszt, nemes conventet, mint a' soproni ev. gyülekezet érdemteljes elöljáróit: hogy e' választást ugy intézni szíveskedjenek, miszerint a'reám bízott felügyelői hivatal hatása és tekintete meg ne sértessék és én mindjárt tisztviselésem küszöbénél olly szomorú helyzetbe ne jussak, hogy ennek fentartását olly idegen befolyásnak, mellytöl a' legnagyobb óvatossággal őrizkednünk kellene, közbejárulása által kötelességemnél fogva keresni kényszerüljek. Ez lelkemnek annál gyötrelmesebb lenne, mennél inkább benne általában az igaz evangyélmi szellem köztünki hiányának tanuját, — 's különösen a' világ előtt meghasonlásunk 's egyet nem-értésünk elárulóját 's igy elleneinknek megrongáltatásunkra felbátorítóját kellene szemlélnem. — Es ugyan mi lehetne az, a' mi egy soproni ev. conventnek elég indokot szolgáltathatna arra, hogy magát egy, mindnyájunkat kötelező, üdves szabály alól kivonja? Tán az a' kiváltságos szokás, mellyet eddig gyülekezetek ellenében gyakorlott? Úgyde, minek ott a'rendbontó kiváltság, hol az értelmiség túlnyomósága neki a1

legszebb eszközöket szolgáltatja arra, hogy a' nélkülözhetetlen jó rend fentartására evangyélmi önkénytes okos engedelmesség által másoknak követésre méltó példát adjon? — Tán az a' félelem, hogy a' soproni gyülekezet a' superintendensnek maga felett olly halaimat adjon, mellyel könnyen vissza-élhetne? Úgyde egy felöl én itt nyiltan kimondom, hogy a' lelkészválasztás feletti ellenörködést nem jognak hanem kötelességnek tartom , mellyel visszaélés nem történhetik; másfelől pedig a' soproni gyülekezet, intelligentiája túlnyomóságánál fogva, ugy jelelheti ki candidatusait, hogy a' jogaival visszaélni akaró superintendensnek az ellen törvényes kifogása ne is lehessen; ismét másfelől a' soproni gyülekezet a* választás szabadságával birván, legszentebb jogának gyakorlatában nem is gátoltathatik. Ismételve kérem tehát a' tiszt, nemes conventet, hogy új lelkészének megválasztására teendő intézkedését ugy szíveskedjék rendezni, hogy a' magunk által alüotott törvényekben megalapított rend és egyetértés meg ne zavartassék és súrlódásokra okot ne szolgáltasson. — Ki többire 'sa't. Erre a' soproniak következőleg válaszoltak : Főtiszt, superint. úr! 'sa't. Főtisztelendőséged folyó 1846 ik évi nov. 18-án kelt becses levelében, egyházgyülekezetünknél nem sokára tartandó lelkészválasztásból alkalmat vévén supeperintendensi utasítására , melly szerint az illető kijeleltek főtisztelendőségednek előre bejelentendök, figyelmeztetve, felszólítani méltóztatott, hogy a1

tartandó lelkészválasztást a' szerint intézzük. — Bár mennyire hálásan méltányoljuk is az ezen felszólítás által irántunk mutatott kegyes figyelmét: mindazonáltal felette sajnáljuk, hogy mindazon őszinte tisztelet mellett, mellyel főtisztelendőségednek mind becses személye, mind szent hivatala iránt viseltetünk, ama felszólításnak eleget nem tehetve, választási kijelelteink fölterjesztésébe nem bocsátkozhatunk. — Nehogy mégis makacsságról vádoltathassunk, szabad legyen ez érdembeni indokainkat főtisztelendőségednek azon nyíltsággal előterjeszteni, melly hozzánk, mint szabad evangelika anyaszentegyház szabad tagjaihozillik.. Háromszáz esztendeje mult, hogy az evangéliomi igazság világa hazánkba is elhatván, városunknak általa felderített lelkű lakóiból evangélikus egyházi gyülekezet alakult. Mint egyik legelsőbbike hazánknak,csak hamar legnevezetesebbike is lett, és későbben, midőn ellenséges viharok az evangéliomi világot hazánkban eloltani fenyegetődztek, csak az volt egyetlenegy, melly az üldözött új tannak szives és biztos menedékhelyül szolgált, hol az erős gyökeret vervén későbben, kedvezőbb idők beálltakor, kerületünk egyéb vidékére kiterjeszkedett. Ezen egyházi gyülekezetünk valamint önállólag alakult, szintúgy önállólag fejlett ki; több mint harmadfél század folyta alatt ésszakadatlanul önállóan, minden külső befolyás nélkül, rendezte és igazgatta szentegyházi és tanodai ügyeit. Csak az ujabbi időkben, megszűnvén a' nyilvános harcz külső ellenséggel,ugy látszik, hogy tulajdon testvéreink fegyverei a' ker. gyűléseken irányozvák ellenünk, és fájlalva kell tapasztalnunk, hogy ezer meg ezer áldozattal szerzett szent jogainknak hol egyike, hol másika támadtatik meg, különféle ürügyek alatt. Nem akarjuk a1

behegedt sebeket ismét felszakasztani, hanem a' közelebb mult 4 tized folyta alatt történtekre a' feledés fátyolát borítván, egyedül csak a' kerületi gyűlésnek Győrben, f.é.aug. 6-án kelt, 's a' superintendensi > utasításnak és főtisztelendőséged ez érdembeni