Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

felszólításának alapul szolgáló abbeli határozatára szorítkozunk, melly szerint, mindenkori lelkészválasztáskor , az illető kijeleltek fötisztelendöségednek feljelentendök. Ezen határozat által, kevés szóval, lelkészeinknek minden külsöbefol yás nélküli választhatása iránt, majdnem három század folyta alatt szakadatlanul és kétségbe nem vétetve gyakorlott jogunktól egyedül azon okból fosztatunk meg, mivel, mint az ebbeli jegyzőkönyv szól: ,,az evang. anyaszentegyházban az egyenlőség törvénye minden rendnek alapul szolgál és kebelében kiváltságosoknak lenni nem szabad.4

' r O Általában véve, bár megengedjük, hogy egyformaság által az igazgatás egyszerűsítette és könnyítetik : mindazonáltal határozottan tagadásba kell vennünk , hogy egyenlőség nélkül rend fen ne tartathassék, és hogy gyülekezetünknek más gyülekezetek irányábani szabadabb választási joga által, anyaszentegyházunkban a' rend valaha megzavartatott volna. — Hány dologban nem volna kívánatosabb az egyenlőség, mint itt? de óvakodunk annak behozatalától, mert kíméljük mások jogait, mellyeknek erőszakos eltörlése által rend vagy csend soha el nem éretik , sőt ingerlődés és egyenetlenség idéztetnék elő; mert csak akkor, ha mindenkinek igaz uton szerzett jogai tiszteltetve, önkényesen meg nem sértetnek, szilárdulhat és emelkedhetik mindinkább nagyobb virágzásra minden közönség, ugy szinte evang. anyaszentegyházunk is. De ha a' tek és tiszt, kerületi gyűlés részéről szabad választási jogunk nem tűrhető kiváltságnak tekintetik: méltán kérdjük, milly ártalmas-befolyású volt ez valaha a' többi gyülekezetekre ? Származott-e abból valaha kár az által, hogy lelkészválasztásainkban náluknál nagyobb szabadsággaléltünk?Haezen kérdésre valaha igennel feleltethetnék, legkevésbé sem késnénk ezen ugy-nevezett kiváltságot is anyaszentegyházunk javáért feláldozni. — Olly időkorban élünk, mellyben az egyházgyülekezetekben a'szabadabb mozgás iránti kivánatok mindinkább hangosabbak lesznek; és ugy is látszik, hogy a' tek. tiszt, kerületi gyűlés ezen korkivánatot tekintetbe vette, midőn a' többi gyülekezeteknek, mellyek eddig kijelelteiketa'superintendens úrtól nyerték,szabad kijelelési jogot adott: annyival feltűnőbb és sajnosabb tehát reánk nézve, hogy a' tek. tiszt, kerület azon szempillanatban, midőn a' többi gyülekezetek jogait igen idöszerüleg és czélszerüen tágította : gyülekezetünknek superintendens úr befolyása nélkül szabadon tartandó lelkészválasztás iránt századok óla áldástetjesen gyakorlott jogát csorbítani szándékozik. — Ezek azon indokok, főtisztelendő úr ! mellyek bennünket arra határoztak, hogy a' fentebbi, jogainkat alaposok nélkül érzékenyen megsértő, határozat ellen f.e. oct. 6-án Pápán tartott kor. gyűlésben óvást tettünk, és reményijük közelebbi gyülésbeni tárgyalásakor, azokat tekintetbe veendvén, bennünket harmadfél száz esztendőnél tovább békésén gyakorlott szabad-választási jogunk élvezésében meghagyand. — De azon édes reményben is élünk, hogy Főtisztelendőséged is, igazságszereteténél fogva, fentebbi indokainkat kegyesen méltányolandván, bennünket, ezen ügynek isméti tárgyalásakor, hathatós befolyásával igazainkban védelmezend és addig ama határozat végrehajtása iránti lépésekkel kegyesen felhagy and. — Nem harczra kihívó elbizottság, vagy makacs elientállási viszketegség az, mi bennünket a' fentebbi határozat elleni ovástételre elhatárzott; nem Főtisztelendőséged tiszti személye iránti bizalmatlanság, hogy óvásunk mellett most is megmaradunk; nem, — csak egyedül a" rajtunk érdemetlenül elkövetett bántalom miatti fájdalmunk, és eleven érzete abbeli szent kötelességünknek, hogy gyülekezetünknek őrzés végett reánk bizott jogait minden csorbítástól megóvni tartozunk. — Ezen önérzettel bízvást nézünk a' jövendőbe , és álljon bár be Főtisztelendőséged becses levelében érintett szomorú eset, hogy Főtisztelendőséged kényszerítve leendene a* fentebbi határozat végrehajtását idegen befolyás közbejárulása által keresni: mí azt, evangelika anyaszentegyházunk érdekében, felette sajnosan fájlalandjuk; a1

felelőséget mindazonáltal azokra háritandjuk , kik békés gyülekezetet kényszerűnek, jámbor ősei által ezer meg ezer áldozattal szerzett, tőlük mint elidegeníthetlen drága becses hagyományt reája szállott és csaknem három század folytán saját javára és az anyaszentegyház semmi kárára békésén élvezett jogait, alapnélküli megtámadások ellen szent kötelessége szerint védeni. Kik többire sat. — Superint. úr ezen válaszra, viszont következő tartalmú levelet küldött a' soproni conventhez : Tiszt, nemes Convent! 'sa't. E' szempillanatban, midőn tisztelt kegyeteknek nov. 22-én tartott üléséből kelt becses levelöket veszem, részemről az elkéséstöl tartván, sietve-sietek minden káros súrlódásoknak elhárítását még másod izben is, mig ügyünk egyedül mi köztünk forog,'s magunk által békésén elintézhető, barátságos értesülés utján megkísérteni. — Hogy kegyetek szent szándékomat első levelemben félre nem értették 's jóra-czélzó törekedésemet kegyesen méltányolják, azon nagyon örülök, mert ez nyugodt megfontolásra mutat; mindazáltal, hogy ezen elismerésnek és méltánylásnak mégis semmi ohajtott eredménye nem lett: azt nagyon fájlalom, — mert ez bizodalmatlanságot tanúsít! Kegyetek, történendő lelkészválasztásuknál , kijelelteiknek velem közlésébe nem akarnak bocsátkozni! És mi okból nem? Azt mondják, mert: 1-ször A'soproni gyülekezet egyik volt az elsők közöl, melly a' honunkban is terjedezni kezdő evangyeliomi igazság világát serénységgel felfogta , a' felfogott világosságot az üldöztetés viharai közt is példásan megőrizte*