Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

találom. Nem találom pedig-, mivel már eddigi szerkezetünk túlnyomóvá teszi a' világi elemet, mennyiben minden gyűlés elnökségét kizárólag a' világiaknak tulajdonítja ; mert a' kettős elnökség abnormis állapot, és a' bajon nem segít; a fölött pedrg, ott a' legmagasb fokon, még e1

szegény quasi-egyenlöséget sem akarják tűrni ; practice vévén pedig a' dolgot, kénytelenek vagyunk elismerni, miszerint eme világi elem , itt ezen országban, a'jelen szerkezet mellett, a' legnagyobb rendetlenségbe döntheti egyházunk ügyeit, söt már számos izben döntötte is , — pedig büntetlenül, söt még feleletre sem vonatva. A' világi elemnek az egyház bensejében illy állása országunkon kivül sehol, de sehol sincsen: söt mondhatni, külföldön a' világiaknak, vagy ha ugy akarjuk, nem-papi személyeknek, eddig az egyházi ügyekbe csekély, vagy semmi befolyásuk sem volt. A' hierarchiátóli félelmünkben más —archiába estünk, melly amannál nem kevésbbé veszélyes. Innen van, hogy már köztünk is jelentkeznek mozgalmak és viták , fognak pedig nevekedni most az egyházrendszer alkotása mellett, mert még a' választmányi dolgozat sem tiszta az említett bajtól. Ez roppant feladat! Ha ez Krisztus szellemében meg nem oldatik, ugy inkább félre minden egyházrendezéssel! mert épen ez által adathatik alkalom a' külföldön már feltünedező bajoknak köztünk honosulására. Megoldani pedig a' kérdést nem lehet öntagadás nélkül; nem lehet, ha elfeledjük az Üdvezitö szavait : ki köztelek legnagyobb, legyen mint mindenek szolgája, és ismét Péter igéit : legeltessétek az Isten nyáját, nem mint uralkodók az örökség fölött. Míg ezen alapon nem építünk egyházi törvényeket : addig egyházunk mindig ecclesia pressa lesz belül, és a' legkisebb szellemi nyavalya , mellyben sinleni fog, a' mindinkább növekedő 's már a' papokra is kiterjedő elvilágiosodás lesz, nem is említve nagyobb bajainkat, mellyek a' túlnyomó elem hatása következtében egyházaink igazgatása, gyűléseink határozatai körül lesznek észrevehetők. Hátra van, hogy az orlhodoxiát vegyük tekintetbe, miről azt mondtuk felebb, mikép ez az ottani zavarok egyik tényezője. Hála Isten ! ugy látszik, honi egyházainkban józan és egészséges szellem uralkodik e' tekintetben. Hittani viták köztünk nincsenek, pártok még kevésbbé. Azt ugyan nem lehet állítani, hogy nem volna köztünk is különböző felfogása a1

hilczikkeknek , 's nem volnának némellyek eme, mások amaz oldalhoz hajlók : de ítélőszékek, kölcsönös kizárások 's kárhoztatások miköztünk nincsenek, — mert már természeti jellemünk különbözik a' német tudományos jellemtől, melly kimeríthetlen a' philosophiai rendszerek alkotásában, és ezeknek a' hittanra való alkalmazásában. Mi nagyon is nyugton vagyunk a' hittan dolgában, minek talán — egyszerűn szólva — két oka van; mert vagy mozognunk ugy, mint külföldön, nem lehet és nem szabad, — vagy mozogni nem akarunk magunk ; mert valljuk meg, az istenészeti tudományosság és irodalom minálunk meglehetősen a' pangás állapotában van , 's tekinve a1

külföldet, nagyon is hátra vagyunk, söt hátramaradtunk apáink és elődink mögött is. Csak egyes főkben csempésztetett be hozzánk a1

hegelianismus, de minálunk sem fogékony földe, sem szabad működési tere, miszerint olly veszélyes lehetne , mint Némethonban. Geduly Bogy oszló. Lélek gyümölcsei. Eféz 5 : 9. (Ajándokul, tulajdonképen válaszul a' tisztelt ellenvéleményüeknek.) Minap egy kisded polémiái czikk jelent meg e* lapokban illy czim alatt: „hogy a' róni. egyházat szent Péter alapította volna, nincs világosan bebizonyítva." Tanuknak hivom fel az el nem fogultakat, hogy a1

kisded polémia szelíd, modora becsületes, és iró amaz apostoli parancsot : ,,A' ki szereti az Istent, szeresse atyafiát is" (Ján. 4 : 15.) szemei előtt tartotta. Es e' csekély szózatot mégis, itt-ott, kedvetlenül vették, — mintha egy ujabb Nabugodonozorégig-érő, magas fájának levágatásáról lenne szó. vagy egy utóbbi Góg és Mágógróli profétzia beteljesedésének elközelgetéséröl, mikor, miként az Urnák lelke mondá hajdan : „Fölfordulnak minden hegyek , elromolnak a' magas kősziklák és minden kőfal földre omol." (Ezék. 38 : 20.) Igenis, mozgalom történt, különösen a' Rel. és Nev. czimü lapban;birálgatás közben személyeskedés tűnt elő, — ollykor tudatlanság emlegetése hallatott, — néhány postanapokon át, némi egyházi gyufalángok mutatkoztak, de a' melylyeket, hiszszük, (jót kell feltennünk ker. theologusokról) nem a' jelenések könyvében leirt, ama két tanúbizonyság szájából jövő, hanem csak történetesen, valamelly palotában gerjesztett tűznek — minőnél melegedett Péter is (Luk. 22 : 55, 56.) — szétpattogó szikrái okoztak, — 's emberi erőtlenségnek tulajdoníthatók. És mindez egyedül az említett czikk miatt, melly pedig csak a' felvirulandó, szelídebb-modorú polémia programmjának, hajnali első gyenge sugárzatnak, leginkább a' fiatal protestáns papság számára nyújtott zsengének, csak próbának, nem pedig kimerítő dolgozatnak akart tekintetni. Innen a' magát, szent Pál értelme szerint (Eféz. IV: 13.), teljes férfiúnak gondoló bírálgató aligha az elhamarkodási hibából ki fogja magát tudni menthetni ; annyival inkább, hogy valami, az egyházi történettan elaljasodott, nyomorodott szakábani hiányosságért tetszett felettünk ama zene-iskolás gyermekeket fenyegetni szokott veszszejét suhogtatnia. És e' szegény, elnyomo-