Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

rodott tannak neve — fájdalommal legyen említve — patristica, — mellyel, javallom ifjabb paptársaim közt mindenkinek, ugyancsak jól megismerkedjék; az elsőbb századi Íróknak buzgalmuk- 's bátorságukban gyönyörködjék, — világosító, intő, evangyéliomi-szellemü útmutatásaikat becsben tartsa 's használja : azonban, minthogy amaz apostoli Szent mondat: ,.7caoa yqacpyj de07ivev0T0gii az egyházi atyák irataikra ki nem terjed; 's minthogy sokan ezek közt, eredeti tisztaságukban meg nem maradtak, a1

későbbi századok szennyeivel bemázoltattak : innen nem lehet eléggé ovakodnia a' lelkipásztornak, hogy semmi uton, módon azoknak birói tekintetét el ne fogadja ; hogy belölök élővizet meríthet, melly után soha meg nem szomjúhozik, és minőt Jézus igért (Ján. IV : 10, 14.) — ne képzelje; miattok a' szent lélek által ihletett tudományt, hallgatóitól el ne vonja, vagy, a' mint szól az Úr a' prófétánál, „az igét el ne lopja." fJerém. 26 : 2.) Bár erőtlen tagja a' vitézkedő anyaszentegyháznak, fölhíva érzem hát ismét magamat, kiállani : mutassuk meg, atyámfiai! hogy van szelíd, ártatlan s üdvös polémia. Hiszen, ha a' polgári rend lelkesebbjei is már nyugodtan, vallásos kebellel 's kellemes modorban — pedig anyagi jólétről csak — tudnak elleneikkel vitatkozni : nem kell-e nekünk inkább példányul szolgálnunk, és a1

lélek örök üdvéről szelíden, atyafiságosan szót váltogatnunk, — a' testen és Véren győzedelmeskednünk, — Isten országát és annak igazságát minden világi jóknál elébb keresnünk ? — Ugy van, nem, többé nem folyhat a' polémia, mikép némellyek szerelnék, keresztyéntelen, sőt embertelen ütközetekkel. Nincsen csáb 's jutalom, nincs fenyegető erő 's hatalom, melly prot. elvünket megváltoztathassa. A' ki megfürdött, annak már csak lábait kell megmosnia (Ján. XIII : 10) sa' próféta szavai szerint: szépek azevangyéliom hirdetőinek lábaik. (Esai LII : 7.) Mielőtt azonban a' czáfolatba mélyebben bocsátkoznánk : bevezetésül szükség megjegyeznünk: 1-ször: Távol van tölünk4

a' vétek, miszerint a' róm. kath. anyaszentegyházban létező rend felbontására igyekeznénk. Mi az igen tisztelt pápát a' róm. kath. világ törvényes püspökének, Olaszhon egyik szép részében fejedelemnek ismerjük. Isten őrizzen, hogy hatalmát, dicsőségét irigylenök! sőt érte, mint minden ker. fejdelmekért, imádkozni kötelességünk; és ha valamennyi szabad választhatási-jogú róm. kath. országok mind öt választanák is el világi fejdelmöknek : országlását törvényesnek tartanok. Hiszszük, hogy magas állásában, ha Isten ugy akarja, az idők végéig megmaradand : de hiszszük azt is, hogy belőle semmi veszély nem következnék , ha Isten a' róm. püspökséget megszünlelné is, miként nem következelt abból, hogy a' korinthusi vagy antiochiai ekklézsiák megszünek létezni; mert hiszen az üdvesség ura elég erős, hatalmas arra, hogy az anyaszentegyházat minden viszonyok közt megtartsa, bölcsesóget szerint másként alakítsa 's üdvességre vezérelje. Csak azt tagadjuk hát, hogy a' hatalom és méltóság Péterről, mint első apostolról szállott volna a* pápára, mint a1

róm. püspökségben helyettesére; és ez semmit le nem von dicsőségéből, — mert erős, igaz joggal bírja hivatalát, akár sorsvetés által, mint Mátyás apostol, vagy akármelly neme által a'választásnak, vagy beleegyezésnek nyerte légyen is azt. isten bölcs akaratából van minden dolog, többek közt hát az is, hogy a' róm. kath. anyaszentegyház, magát, az eleitől fogva hatalmas, gazdag, róm. püspökség igazgatására bízta, 's most is bízza. Hogy pedig az említett dolgot tagadjuk , nem fenekedésböl, miként a' Rel. és Nev. borzasztón rajzolja, teszszük : hanem, józan észszel felfogott evangyéliom szelleme, 's a* rendszerint munkás szent lélek kegyelme által szerzeit meggyőződésből tenni, hinni, vallani kényteleníttetünk, 's e' felöl hitfeleinket is értesíteni kötelesek vagyunk.—Ugyanazért 2-or: Helytelennek tetszik előttünk az a'vád, hogy a' vitatkozást dogmatikai térre hoztuk; mert hiszen mindig azon voltunk, 's elfordítván most szemeinket a' hajdani, honi dogmatikai téren itt-ott csinált nyomokról, 's Thuannál mondván : „nec postera credant secula," — igen is, a' régieket feledve, csak a' közelebb mult években is, nem dogmatikai téren mondogatta-e nekünk a' Rel. és Nev. számtalanszor ama szokott tévelygő, hittől-elszakadtak keserítő szókat? mellyeket mi soha e' lapokban nem viszonoztunk 's viszonozni nem fogunk : de a' helyett Isten igéjét hallatni igyekszünk ; azt pedig, hogy a' hallásból hit származzék, az itéiö-tehetséget 's akaratot megszentelő szent lélek ajándékának hiszszük ; és ha nem fog is valaki meggyözettetni beszédünk felöl : kárhoztató ítéletet mondani felette nem bátorkodunk; mindig készek levén azonban, az ellenfél által, gúny s boszantó szók nélkül előhozott erősségeket méltánylani, tisztelettel, becsülettel vizsgálni, és az okokat, miért olnem fogadhatjuk, bátran 's jó lélekkel előadni. 3-or: Szíves köszönet a 'Rel. és Nev. 36-ik száma alatt, pápai elsőbbségről irt legelső czikknek legelső sorában tett azon nyilvánításért, miszerint mondatik, hogy mind a' polgári, mind az egyházi társaság fő élet elve a* hatalom. Hogy ezen elv az ellenvéleményüek közt rejlik, régóta tudjuk: de a1

ker. szeretet nem engedte kimondanunk; mert hiszen, ez az elv megfoszt becsétől, hasznától, méltóságától mindenféle társaságot, 's gyűlöletessé teszen. Nem , urak! nem a' halalom a' fő élet-elv , hanem törvény és igazság, az ezeken alapult nemes szabadság, az okos, erényes, czélirányos nevelés által előállott igazság-kiszolgáltatás. Tekintély, hatalom, erőszak által visszatartóztathatni ugyan a' gonoszo-