Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

házaink helállapolába, valamint egyházi gyűléseink szerkezetébe, 's állításomat igazolva talá— landjuk. Én tehát nem pirulok megvallani, miszerint én ollyan szabad egyház, mint azon ujdon keletkezett német egyházak, lenni épenségget nem akarok; minthogy pedig magunkat e' tekin tetben sokban hasonlóknak találom amazokhoz : fölösleges, tehát ártalmas szabadságunk egy részét szívesen oda adnám cserébe több rendért, mert ennek tetemes híjával vagyunk szabadságunk túláradozásában. És tovább megyek. Megvallom, miszerint én kigyót, békát nem kiáltanék azokra, kik anyagi segedelmet kívánnak egyházunk számára az államtól. Sokan az illyesek mellett azonnal el szokták magokat kiáltani, hogy nekünk segedelem nem kell, mert szabadságunkat veszélyeztetné. Én hiszem , hogy bennünket egykor, pedig tán nem sokára, az állam 's kormány segíteni fog, ép ugy, mint az angol kormány már tettleg hozzá akar fogni a' katholikus egyház gyámolításához. És ha egyházunk, szabadságához túlságos ragaszkodásában, az állam segédkezét eltaszítaná magától, önérdekét nem értené és megsértené. Avagy olly igen szüzek vagyunk-e a' kormánynak egyházi ügyeinküei avatkozásától ? És ha avatkozik a'hatalom ügyekikbe, mindig saját önkényes elhatározásából teszi-e azt, és soha minmagunk által felhivatva, megkéretve? Hogy többet ne említsek, ki intézte el végtére a1

pesti evang. egyháznak sok évig bonyolódott ügyét? ki segített, midőn a' dunamellélti reformata superintendentia sok évig nem tudott főpapot választani ? hova folyamodott legújabban a' dunántúli evang. superintenaens 's a' pápai ref. egyház a' főiskola ügyében ? Uraink ! csak ne mystificáljuk magunkat dicsőséges önkormányzásunkkal. Mert, ime! látjuk, hogy több Ízben nem tudtunk kormányozni, de kormányoztattunk. Külföldön az egyházrendszer meg fog változni, de a1

consistoriumok szerkezetökben változni igen, de megszüntetni nem fognak, — mivel már most van sok tekintélyes férfiú, ki nein tiszta synodalis, hanem synoualis és consistorialís rendszertől egyesülten reméli az egy*) Ennek, nézetem szerint, két oka van. Egyik : mert szeretünk lenni apró zsarnokok, ignorálok amaz alkotmányos elv- 's kötelességet, miszerint a1

többség akarata előtt meg kell hódolni. Részemről fogadom és megállom, — bár sokan tennék ezt! — hogy abban, mit a' gyülekezetek vagy az egyházi gyűlést törvényesen alkotó személyek többsége határoz, — legyen az bár szerintem helytelen, tessek vagy ne tessék, — mindenkor megnyugszom 's az ellen másutt oltalmat 's vigasztalást keresni soha nem fogok, mind*azt, ki ellenkezőt cselekszik, méltónak itéléin arra,, hogy az alkotmányos élet jótékonyságától megfosztassék. — Másik ok : köztünk is vannak , oh fájdalomé egyházárulók 's szerencsevadászok, kik egyéni 's helyi esdekelt tekintetéből, az egyház jogait, a1

közjót veszélyeztetni vakmerően nem átalják,kiket megkeltene bélyegezni— a' tértéfletirónflk^ —kiknek törekvesöket gát&lnH az egyhéa mintlew igaz fia "s barátjának szent kötelesség Tör ö le. ház üdvét, és én — ott legalább — bizonyosan eme párt mellett szeretnék állani Söt, jól szerkezeti, nem politikai intézeteink kaptájára vont, de egyházi elemekből és egyházi szellemben alkotott királyi consistoriumoktól itt sem irtózom,— mivel minden mostani egyházszerkezet javítási mozgalmaink semmire sem vezetnek, migsanctioról 's végrehajtásról nem gondoskodunk, — mert csak ennek vagyunk híjával, szerkezetünk pedig volt eddig is, pedig szabad, szép szerkezetünk. Mindezeket azért irám, mikép — tekintettel az elváló német egyházak példájára — túl ne becsüljük az egyház szabadságát, 's óhajtanám, hogy ez figyelembe vetetnék általunk most, midőn egyházunkat rendezni akarjuk De ennél még nagyobb figyelmet igényel egyházunknak egy más oldala, mellynek megtekintésére vezetnek szinte a' külföldi bajok. Azt mondtuk ezekről, hogy egyik főokát ezeknek az egyházi hatóságok politikai, világi szerkezetében kell keresni. Mi azt találtuk, hogy mi külsőleg a' világi állam hatalmától meglehetősen szabadok vagyunk: de nézzünk egyházunk belsejébe,—vájjon ott tisztán találjuk-e magunkat világi túlnyomó elemektől? Nem akarok sérteni senkit, már csak azért is, mert ez által egyházamnak ártanék; nem is akarom terjeszteni tovább a' tiszamelléki meghasonlás szellemét. Táplál a1

reménység, hogy az úri-rendiiek között, ha egyébiránt igénytelen soraimat olvasásra méltatják, sokan találkoznak minden pártoskodáson felül állók, és az egyházjavának magokat is szívesen alárendelők, olly annyira, mikép higgadt kebellel fogják vizsgálni állításaimat. Ezen reménységre támaszkodva, bizton ide állítom, a' külföld példáján okulva, eme szavakat: egyházunk bensejében a' világi elem túlnyomó és ez később-korább veszélybe ejtheti egyházunkat! És miért túlnyomó ? Azért-e, hogy mindenütt vannak világi felügyelök-az egyes egyházon kezdve egész a1 négy superint. közgyűléséig ? Nem azért, atyafiak ! legalább nem csupán azért, — de azért, mivel ezen világi hivatalnokok nincsenek illő állásban és viszonyban az egyházhoz, és — 's ez a' bajnak föoka — mivel egyházunk olly ország kebelében van, mellyben a' szabadalmi, az aristokratiai elem túlnyomó. Engedelmet kérek, hogy politikába váglam! többé szó sem leend róla. Hiába töröltetik el az egyházi és világi nevezet különsége ; írjuk bár a1

gyűlések tagjait minduntalan betűrendben minden tekintet nélkül állapotukra: : ez a' dolgon nem segít;;, világi és egyháai elem mindig volt és lesz. És énnagyon szeretem azt, midőn világi uraink és oktatóink szint© egyháziaknak akarnak neveztetni : de még'jobbaa szeretném, hafaogy igazán leikökben lennének egyházáak. Továbbá nagyon is örülök az egyewlöségs gyakori említésének : csak az egyen sajnálkozom, hogy azt gyakorlatban létesítve nem