Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-25 / 30. szám

téséröli határozatát a' lateranumi és trienti zsinatok megsemmisítették; miből nyilván következik, hogy ezen zsinatok határozatai közöl vagy egyiknek, vagy másiknak hibásnak kellett lenni. Tudva van az is, hogy a' 2-ik nicaeai zsinat a' 10 parancsolatok közöl a' másodikat, a' coslniczi pedig a' pohárnak laikusok általi vételét az úri szent vacsorában, a' szentírás ellenére, eltörlötte, Még ugy sem lehet a' képviseleti kül-ekklézsiát csalhatatlannak tartani, ha a' róm. pápa képviseli azt. Mert hogy ök is hibáztak és csalatkoztak, még pedig ugy mint pápák, a' hitágazatok meghatározása körül , világos a' történeltanból. Tudjuk nevezetesen, hogy 11-ik Paschalis az investilurai jogot a1

császárnak engedte át egy iratában, mellyet utóbb önmaga is eme szavakkal : „sicut prave factum cognosco, ita prave factum confiteor, et omnino corrigi Deo praestante de-Sidero," a' 3-dik laterani zsinat is 1112-ben „penilus excommunicamus" igékkel kárhoztatott. Tud juk XXII- ik János Pápáról, ki azt állítá, hogy a1 halál által testtől különvált lélek nem elébb, mint a' feltámadás után fogja meglátni az Istent, ezen értelmét a' párisi Sorbonna fenyegetésére, melly öt ezért eretnekséggel vádolta, a1

bibornokok gyűlésében ünnepélyesen visszavonta. Továbbá I-sö Formosus határozatait az ö utódai VH-ik István, és II ik Sergius, — mint szintén V-ik Sixtusnak a' vulgala authentiáját tárgyazó határozatát VH-ik Kelemen megsemmisíletlék.Valamelylyiknek tehát ezek közöl hibázni kellett szükségesképen. De arra is van példa , hogy a' római pápák eretnekségbe estek, mint p. o. Liberius a' lV-ik század közepe után, aláírván a' syrmiumi hitvallást,az Arianismushoz,—Vigiliusa'6-ik században az Eutychianismushoz hajlott. Zosimus védte Pelagiust és Coelestinust 's helybehagyta a' Pelagius hitvallását I. Honorius a"VI-ik oekumenikus zsinatban, mint monotheleticus eretnek, átok alá vettetett. XXII ik János pápát leginkább azért tette ki a' pápaságból a' coslniczi zsinat, 1414, mert tagadta a' lelek halhatatlanságát, 'sa' test feltámadását, — IV—dik Eugent a' baseli zsinat azért, mert, mint a' jegyzőkönyv mondja, fide devius, volt. Ezekből nyilván láthatni, hogy a' római katholikus képviseleti egyház nem birhat isteni, vagy is csalhatatlan tekintély— lyel a' hitágazatok meghatározásában, következésképen maga az összes róm. kath. egyház sem, mellynek csalhatatlansága a' képviseleti egyházén alapúi. — Egyébiránt, hogy sem a' képviseleti, sem az összes róm. kath. egyház nem csalhatatlan, és hogy mindenik eltévelyedhelik a' hit dolgában : magok a' róin. kath. irók közöl is igen sokan bizonyságot tesznek ; mint a' többek közt: Adrianus VI-us libr. 4 sent. de sacr. contirm. art. 3. (Si per Romanam Ecclam inlelligatur caput ejus, puta Pontifex, certum est quod possit errare etiam in iis, quae tangunt fidem, haeresim per suam determinationem aut decretalem asserendo.) — Lyranus in cap. 16. Malh. — Gerson Ibr. de apellat. a" Papa n. 14. — Alphonsus Tostatus defens. pag. 2. cap. 30. — Nicolaus Cusanus libr. 1. de Conc. cathol. cap. l l.Erasmus in Annot. 1. Cor. pag. 327. — Ambrosius Calharinus in comment. Gal. 2. — Panormifanus super part. 1. Decret. f. 142. — Nicolaus de Clemangis in Disp. super matéria Generális concilii pap. 64. — Ludovicus Vives in comm. libr. 20. de civitate dei cap. 26. — Lombardus libr. 4. Illyenek még továbbá : Gratianus, Canus, Turrecremata, Stapietonus, Salmeron,Ferus, Maldonatus, Jansenius, Cornelius a lapide, Cajetanus, Thamass, Jacobus Faber Stapulensis, Toletus Cardinal 's a' t. Sőt maga a' szentírás is nyilván tanítja, hogy sem a1

zsinatok, sem a' pápák, sem az összes látható ekklézsia nem lehetnek csalhatatlan magyarázói a' szentkönyveknek 's nem függ a' szentírás méltósága az ekklézsia méltóságától: hanem a' csalhatatlanság e dologban egyedüli tulajdona a' szentléleknek, melly a' szentírásban és a' szentírás által szól a' híveknek; azaz, hogy a' szentírásból — mellynek béltartalma isteni-eredetü 's tekintélyű — kell 's lehet meghatározni a' hitágazatokat, 's eldönteni a' hitvitázatokat. 2. Péter 1, 20. 21. Ján. 16, 13 - 14, 26. — Malach. 2,8. — Galat. 1, 6. 8. 9. - 2, 11. Zsid. 5, 2. - Ezech. 7, 26.— 2. Kor. 1, 24. - l.Ján. 5, 9. - 1. Tim. 3, 15. — Róm. 2, 16. — Zsid. 4, 12. — Ján. 12, 48. — 5, 39. — Máté 19,4. — Csel. 13, 33. — 18, 28. — 17, 12. 2. Péter 1,19. Zsolt. 119. 105. 5. Mós. 4, 2. — 17, 9. 's a' t. Végezetre még megjegyezzük, hogy nem is szakadatlan követelt joga ez a' róm. kath. egyháznak, 's nem is hitték mindenkor, hogy az egyháznak isteni tekintélye volna a' hitágazatok meghatározásában. Jól tudjuk a1

biblia-magyarázat koronkénti kifejlődésének történetét; tudjuk, hogy a' róm. udvar mikor kezdte az ekklának követelni ama jogot. II. De lássuk már, vájjon igaz-e az, hogy a* protestánsok nem isteni tekintélytől függenek a' hitágazatok meghatározásában, vagy biblia-magyarázatban? A' helv. confessiónak e' tárgyban ezek a' szavai : „Illám dunlaxat seripturarum interpretalionem pro orthodoxa et genuina agnoscimus, quae ex ipsis est petita seripturis, — ex ingenio utique eius lingvae, in qua sunt seriptae, secundum circumstanlias item expensae, et pro ratione locorum vei similinm, vei dissimilium,plurium quoque et clariorum expositae, — cum regula fidei, et charitatis congruit, et ad glóriám Dei, hominumque salulem eximie facit... ]Von alium sustinemus in causa fidei judicem, quam ipsum Deum , per seripturas sanctas pronunciantem, quid verum sit, quid falsutn, quid sequendum sit, quidve fugien-