Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-25 / 30. szám

dum. ífa jndiciis nonnisi spiritualium hominum, ex verbo Dei petitis acquiescimus." Ezekből világos, hogy a' mi értelmünk szerint a' szent Írásnak béltartalma, vagy is az üdvességre *s boldogságra tartozó dolgok summája isteni-eredetű 's tekintélyű , mellynek annálfogva igazi értelme egy és csalhatatlan. Ezen értelemre mi ugy érhetünk el, ha az ember, azaz, az okosság a' szent Írásnak eredeti szavait összehasonlítja a' szentírók korabeli körülményekkel, segítségül vévén e'közben az ugy-nevezett contextust és analógia fideit, azaz, a' szentiratban világosan meglevő főbb hitágazatok alkotmányát, kérvén egyszersmind a' szentlélek segedelmét. Ezen magyarázat-mód az, mit grammatico-historico-kritikának nevezek. Ezek szerint látnivaló, hogy a' protestánsok a' hitágazatok meghatározásában, vagy biblia-magyarázásban, függenek a) A' szentirástól, mellyet isteni-eredetűnek 's tekintélyűnek hisznek, b) A'józan okosságtól. c) A' szentirók korabeli körülményektől. Ha pedig valaki azt kérdezi : honnan esik az, hogy a' protestánsoknak az isteni - tekintélyű szentírásból merített hitágazataik változhatok, nem csalhatatlanok ? holott pedig ők a' szentírás igazi értelmét egynek 's csalhatatlannak hiszik : erre feleletül azt mondjuk, hogy mások a' keresztyén vallásnak a' szent-irásban rejlő hitágazatai magukban tekintve, mások ismét a" küllátható ekklézsia által vallott hitágazatok. Amazok igen is csalhatatlanok, mivel azok Istentől származtak közvetlenül : emezek pedig változás alá vannak vettetve, mivel amazoknak térben és időben, tehát közvetve, történő fejleményeik. Amazoknak megíratásakor a' sz. lélek ihletett embereknek szólott: emezeknek meghatározásában pedig, a' szentírásban levő Istennek lelke vagy igéje csak gyarló emberi okosságnak szól. A' külső látható egyház hitágazatai, mint felébb is mondók, olly szorozmány, mellynek az isteni kijelentésen kívül az okosság és a'körülmények is tényezői. Az okosság tökéletesedésével az egyház hitágazatainak is tökéletesedni 's közeledni kell a' csalhatatlan értelemhez, közeledni a' láthatatlan egyház hilágazatihoz. Mi tehát illy szempontból indulva ki, valamint egy részről megvalljuk, hogy egyházunk hitágazatainak meghatározásában a' gyarló emberi ész is befolyással van, s megeshetik, hogy néha hibázunk is, mint maga Péter apostol is, a' róm. pápák követelt előde hibázott, Galat. 2, 11. : ugy más részről igaztalan állítmánynak nyilvánítjuk, hogy mi e' dologban isteni tekintélytől nem függenénk. III. A' mi végre azon kérdést illeti: „Mellyik észszerűbb magyarázat, a' róm. katholikusoké-e vagy a' protestánsoké ? — ha az igazságos feleletet ki akarnók mondani, nem kellene egyebet tennünk, mint az eddig-mondottakat össze-summázni 's belőle következést húzni. De ezt tenni nem akarjak; hanem inkább erre megbízzuk a' pályakérdésnek ama közlőjét, ki egy jegyzetében azzal dicsekedett, hogy a1

róm. katholikusok isteni észtől, a' protestánsok pedig csak gyarló emberi észtől függenek. 0 bizonyosan tudni fogja, hogy mi különbség van az isteni ész és emberi ész törvényei közt ? Mi eddig ugy vagyunk meggyözödve,hogyha csak az isteni észből közvetlenül folyó igazságok észszerüek: ugy a' mértan, észtan, természettan 's a' t. mind esztelen tudományok, minthogy ezek mind a' gyarló emberi ész szüleményei. Jelen czikkemet azonban bővebben kidolgozom vala, ha, a Religio és Nec. tudós szerkesztője állítása szerint, ismeretem szélesebb volna; mit ugyan én magam is nem szégyenlek megvallani Pál apostollal, ki 1. Kor. 13,9. azt mondja, „hogy részszerint vagyon bennünk az isméret." Egyébiránt, ha ama nagytudományu szerkesztő úr szélesebb ismerettel bir : kérem, czáfolja meg ezeket, mellyeket most közlöttem! — Majd akkor, meglehet, az én ismeretem is szélesedni fog. Szalai István. Észrevételek az egyházrendezést tárgyazó javaslat iránt. I. A' nógrádi ev. esperességben kebelezett surányi gyülekezet az egyházmegyéhez, a' rendezést tárgyazó tervre, következő észrevételeket küldött be : Í j Mivel az ág. hitvallásuak a' közéletben evangyéliomi keresztyéneknek is neveztetnek, sokkal helyesebben 's mivel idő jártával okosodván, az ág. hitvallás czikkei csendesen részint módosíttattak, részint egészen megváltoztak, tanácsos volna addig is, míg a' minden józanul gondolkodó lelkes protestáns által ohajtott egyesülés megtörténnék, legalább közéletben és tanácskozások alkalmával az „evangyéliomi" név mellett maradni. 2) Nagyon szükségesnek, sőt elkerülhetlennek tartjuk, hogy az eddig szokásban volt „világiak" és „egyháziak" közti különség minélelöbb eltöröltessék és arról többé a' gyülekezetekben említés ne legyen. Mindnyájan, kik az egyházhoz tartoznak, egyháziak; világiaknak pedig azokat lehetne nevezni, kik az egyházzal mitsem gondolnak, vagy ahoz tartozni épen nem akarnak. Eléggé be van bizonyítva, hogy a' valódi protestantismus fölszentelt közbenjárókat vagy papokat nem ismer; ha ugy van, minek egy vagy más szin alatt kasztot az egyházba behozni és az által a' hiúságot szentesíteni 's örökös kasztversenygésekre alkalmat nyújtani? Az egyháznak vannak megbízottjai, illyenek : az ügyelő, a' lelkész, kit sokkal helyesebben „vallásnoknak" lehetne nevezni, iskolatanító, egyházfi 's t. 's illy értelemben van a' sz. írásban is említés, de koránsem valami zárt tár-